Az amerikai-brit hadsereg által részlegesen elfoglalt iraki kikötővárosból, Umm Kaszrból három nagy olajvezeték indul, amelyek közül kettő Irak központi területeit, a kirkuki olajmezőket, illetve a Rumalia és a környékén lévő lelőhelyeket köti össze.
Az Irak déli részén található lelőhelyekre néhány éve európai olajcégek kötöttek kitermelési koncessziót a bagdadi vezetéssel. Az Eufrátesz folyó egy stratégiai átkelőjénél fekvő Násziríja város közelében lévő hasonló nevű olajmező kitermelési jogaira az olasz Agip-ENI és a spanyol RepSOL kötött szerződést. Az ettől délre - szintén a hadműveleti területek középpontjában - található Ratavi olajmezőre pedig a brit-holland olajipari óriás, a Royal Dutch/Shell kötött előszerződést.
A legnagyobb iraki olajmező a Rumalia közvetlen közelében lévő, azzal gyakorlatilag egybefüggő nyugat-kurnai lelőhely kitermelési jogait az orosz Lukoil szerezte meg. Az ettől keletre található hatalmas kiterjedésű - és a szövetséges csapatok által szintén elfoglalt - Tuba lelőhelyen az indiai ONGC, illetve az algériai Sonatrach végezheti a kitermelést, amennyiben a háború előtt kötött szerződések a harcok után is érvényben maradnak.
A Tigris és az Eufrátesz folyók találkozása és Bászra városa közötti folyószakasz (Satt el-Arab) két oldalán található lelőhelyek, a Majnun és a Nahr Umar mezők kitermelési jogait a francia olajipari óriás TotalFinaElf kaparintotta meg néhány évvel ezelőtt.
Az említetteken kívül még két nagy feltáratlan olajlelőhely koncessziós jogait szerezték meg külföldi vállalatok. A Bagdadtól délkeletre a Tigris folyó partján található Al Ahdab mezőn a kínai állami olajtársaság, míg a hatalmas kiterjedésű észak-iraki Kirkuk olajmezőjének eddig feltáratlan déli részén elvileg az orosz Tatnyeft-Szarubesznyeft kettős folytathat termelést.