A Thomson intézet az egyes kutatók elmúlt húsz év során közzétett publikációi, és ezek egyes szakterületekre kifejtett hatásai alapján állítja össze a díjazottak lehetséges listáját. Az intézet a sorrend kialakításánál azt is figyelembe veszi, hogy a tudósok munkáit hány alkalommal idézik más kutatók.
Az intézet szerint az idei közgazdasági Nobel-díjra az alábbi kutatók a legesélyesebbek:
Megosztott Nobel-díjat kaphat Eugene F. Fama, a chicagói egyetem professzora és Kenneth R. French, a New Hampshire-i Hanoverben található Dartmouth College kutatója a részvényhozamok és az üzleti klíma ingadozásainak összefüggéseit vizsgáló munkájukért. A két kutató a '80-as években és a '90-es évek végén számos közös tanulmányban vizsgálta, hogy a részvényhozamok megjósolhatók-e makro- és mikorökonómiai mutatók felhasználásával.
Robert J. Barro, a Harvard egyetem professzora, a Hoover Intézet kutatója az empirikus makrogazdaságtan több területén - főként az államadósság kérdésében - végzett munkásságáért. Barro az utóbbi két évtizedben az egyik legidézettebb közgazdász volt a Thomson intézet adatai szerint. Több tucat nagyhatású tanulmány fűződik a nevéhez, amelyek a monetáris politika, illetve a gazdasági növekedés meghatározó törvényszerűségeit vizsgálják.
Szintén megosztott Nobel-díjban részesülhet Clive W. J. Granger a San Diego-i University of California professzora, valamint Robert F. Engle a New York-i egyetem kutatója az idősoros ekonometriai elemzések tökéletesítésében elért eredményeikért. Hasonló területen végzett munkájukért szintén a Nobel-díj várományosa lehet Peter C.B. Philips a Yale, és Soren Johansen, a Koppenhágai Egyetem kutatója.