Őri István, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának elmondása szerint a rendszer bevezetése során 2005-2007 között az érintett létesítmények, nagyvállalatok számára mintegy 100 milliárd forint értékű vagyoni jogot osztanak ki kvóták - kibocsátási egységek - formájában, ingyen. Az engedélyezett mértéken felüli üvegházhatású gáz kibocsátásáért 2008-ig tonnánként 40 euró, 2008-tól pedig 100 euró bírságot kell fizetniük a cégeknek.
A rendszer hatálya alá eső ipari létesítmények éves szén-dioxid kibocsátásának összesített felső határát az EU tagállamok - így hazánk is - maguk határozzák meg. Az összkibocsátás felső határát és a kibocsátási egységek szétosztását az ún. Nemzeti Kiosztási Tervben kell meghatározni, először a 2005-2007-es, majd pedig a 2008-2012-es időszakra.
A Nemzeti Kiosztási Terv alapelveit 2004 májusában hozzák nyilvánosságra. Ebből kiderül, hogy milyen bázisév és milyen mérőszám alkalmazásával állapítják meg az egyes létesítmények számára jutó kibocsátási egység mennyiségét, illetve a Nemzeti Kiosztási Terv elkészülte után működésbe lépő létesítmények milyen módon részesülnek kibocsátási egységekben.
Magyarország a Kiotói Jegyzőkönyvben vállalt üvegházhatású gáz csökkentési kötelezettségeit a 2007-ig terjedő időszak ipari és az energetikai széndioxid-kibocsátásainak korlátozása nélkül képes elérni. Mivel a kibocsátási egységek az egész EU-ban értékesíthetőek, a kibocsátás-csökkentő beruházásokat végrehajtó magyar vállalatok számára a felszabaduló kibocsátási egységek többlet beruházási forrást jelenthetnek - derül ki a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közös sajtóközleményéből.