Rombolás helyett más szerepet keresnek a régi üzemcsarnokoknak

Az elmúlt száz évben a fővárosi gyártelepek jelenős részét az értékes, belső városrészekben építették fel. Nagy részüket már lerombolták, helyükre lakásokat, lakóparkokat és bevásárlóközpontokat emeltek. Ma már, nyugati és amerikai példákat követve, egyre inkább törekednek az izgalmas ipari formák megőrzésére, miközben az épületeket hatalmas pénzekért hozzáigazítják a modern kor elvárásaihoz.

Budapest egyik legnagyobb irodakomplexumát építik az egykori Caola-gyár területén. A 20 ezer négyzetméteres telket és a három műemlék jellegű épületet fél milliárd forintért vásárolta meg egy angol üzletember. A Bocskai út Sas-hegy felőli végében elterülő hatalmas ipartelepen egy nemzetközi konzorcium épít luxusirodaházakat. A csaknem 27 ezer négyzetméternyi hasznos teret a legmodernebb optikai kábelekkel hálózzák be, tetejére kertet és teraszéttermet építenek, végül parkkal veszik majd körbe az épületet. A cég csaknem 50 millió márkát (körülbelül 6 milliárd forintot) költ a felújításra, várakozásaik szerint a befektetés négy-öt év elteltével térül majd meg.

Grant Boyd-Gibbins, a Dorottya Udvar irodaházprojekt ügyvezető igazgatója elmondta: elhagyatottsága ellenére óriási fantáziát látott a Budaörsi út melletti ipari műemlék együttesben. Hozzátette: a kivitelezés költségei lényegesen alacsonyabbak, mint egy új épület esetében. Vagyis a fejlesztés méretéhez képest kis tőkére van szükség, ezért a majdani bérleti díjak is alacsonyan tarthatóak. Az eredeti tervek szerint az átépítést szeptemberre befejezik, az 1911-ben épített gyár ekkor kapja meg "végső" formáját.

A bel-budai - a Marczibányi tér és a Széna tér között fekvő - Ganz Villamossági Művek gyártelepét is átépítik. Néhány csarnokot meghagytak, hogy bennük ipari múzeumot és rendezvénytermeket alakítsanak ki, míg a lerombolt épületek helyére millenniumi parkot terveztek szökőkúttal, szőlőtőkével és minibúzamezővel.

Nyugat-Európában az utóbbi évtizedekben divattá vált az elhagyott szerelőcsarnokok kulturális létesítménnyé formálása. Los Angeles régi ipari területén galériák, kiállítótermek alakultak a régi csarnokokban, a londoni dokknegyedben kialakított múzeumok és hatalmas belső terű lakások (loftok) szerényebb változatai már Budapesten is megjelentek. Jó példa erre a ferencvárosi Tűzoltó utcában található transzformátorház, melyet a pesti fiatalok ma Trafó néven ismernek. További tervek születtek a közeli BÁV-csarnok múzeummá történő átalakításáról, valamint egy Graboplast-szerelőcsarnok hasonló célú felhasználásáról. Az üzemeltetők rendszerint sokkal olcsóbban jutnak így hozzá a többnyire önkormányzati tulajdonokban lévő építményekhez, ráadásul a kortárs kultúra kifejezetten jól érzi magát ezekben a funkcionális ipari környezetekben.

A Váci út mentén épült kazángyárat a privatizáció során a Transelektro Rt. vásárolta meg. Az üzem helyén épült fel a Duna Plaza bevásárlóközpont, ma pedig a Duna felé eső hatalmas, üres teret fejlesztik a tulajdonosok. A Transelektro egyébként székhelyét is ipari környezetben alakította ki. De ők üzemeltetik irodájuk szomszédságában a Fonó Budai Zeneházat is. A telken továbbá található még egy L alakú kétszintes csarnok, ahová (az ingatlan eladásáig) befogadták az ARTUS alternatív színházat és néhány kortárs festőt, akik műtermeket alakított ki az épületben. (Az ARTUS előző próbahelye a már említett Caola-gyárban volt.) Ez a furcsa kulturális központ a budai Kosztolányi Dezső tértől mindössze néhány villamosmegállóra található.

Valaha a korszerű magyar ipar fellegvárának számított Weiss Manfréd csepeli gyára. A vasmű helyén ma már csak raktárépületek és irodaházak működnek. Valószínűleg a következő években egy tőkeerős befektető a már bevált módszer alapján megveszi az egész területet, és az új idők jegyében átépíti azt. Az egykori "Vörös Csepel" szíve így válik majd multinacionális vállalatok igényeinek is megfelelő korszerű irodaközponttá. Az Árpád hídnál induló Hajógyári-sziget már megkezdte átalakulását. A szerelőcsarnokok helyén ma filmstúdiók, bútorszalonok és partihelyek találhatóak. Az óbudai gázgyár egy részét az építészeti szoftvereket fejlesztő Graphisoft vásárolta meg. A cég egyedülálló megoldást választott: a főhadiszállás villaszerű épületben, egy tájkert közepén kapott helyet. Az irodapark tervezőit építészeti nívódíjjal tüntette ki a szakma.

A budai MOM-park fejlesztése és a pesti Gizella malom irodaházasítása. A Magyar Optikai Művek négy hektáros ipartelepén összesen 170 lakást, három irodaházat és egy bevásárlóközpontot épít fel a két német nagybefektető közös vállalkozásában működő Bajor Házépítő Kft. A beruházás összértéke meghaladja a 35 milliárd forintot. Igaz, itt porig rombolták a sokak szerint védelemre érdemes egykori ipari épületeket. A Lágymányosi és a Petőfi híd közötti üres területen épül nemzetünk színháza, és a Millennium Városközpont kortárs múzeummal. Az expó lemondása óta pangó hatalmas építkezési területen ma újra dolgoznak a daruk, a kormányzati és magánfejlesztések néhány éven belül teljesen átalakítják a Ferencváros eddig még nem rehabilitált Duna-parti szakaszát. A Soroksári út túloldalán azonban sokkalta szebb és régibb gyárépületek várják a befektetőket. A hajdani Gizella-malom átépítését már meg is kezdték. A tervek szerint 2003-ig elkészülő komplex ingatlanfejlesztés során a malom épületéből exkluzív irodaházat, a környező csarnokok helyén lakásokat, szállodát és apartmanházat épít egy szintén német érdekeltségű befektetési társaság, az IVG. Szakértők szerint a MOM-park, a millenniumi központok és a Duna Plaza körüli fejlesztések átalakítják a város szerkezetét.

Kollányi Bence

(Népszava)