Lassan fejlődő lakossági hitelezés

Mindössze hét százalék a háztartások eladósodottsági szintje, szemben az uniós országokban általánosan tapasztalható 50 százalékkal. Ebből következik, hogy a hazai pénzintézeti kör számára a lakossági üzletág - minden kockázata ellenére - nagy piaci lehetőséget jelent. Más kérdés, hogy az erősödő versengés érinti-e majd a ma még magas kamatlábakat is.

Nehéz eldönteni: túlságosan is takarékosak vagyunk-e vagy csak megfontoltak, esetleg éppenséggel félénkek? A magyar háztartások jelenlegi eladósodottsági szintje (vagyis pénzügyi kötelezettségeik jövedelmükhöz viszonyított aránya) ugyanis mindössze hét százalék, ami messze elmarad az uniós országokra jellemző ötven százaléknál is magasabb mutatószámtól. Annak ellenére ilyen nagy a különbség, hogy az elmúlt évben - a Magyar Nemzeti Bank jelentése szerint - a lakossági hitelállomány reálértékben 32 százalékkal növekedett.

A lakossági hitelezés tehát, mint üzleti lehetőség, elsőrendű fontosságúvá vált a bankok és pénzintézetek számára. Ennek jele, hogy az elmúlt években már nagy aktivitással fordultak e piaci szegmens felé, s a korábban annyira jellemző koncentráció némileg csökken. A tíz legaktívabb banknál található a hitelállomány 84 százaléka és viszonylag magas koncentráció jellemzi a kártyaüzletágat is. E területen ugyan mind a 24 bank érdekelt, de a kibocsátott kártyák számát és forgalmi részesedését tekintve mindössze öt bank részvétele meghatározó.

Megfigyelők szerint az éppen hogy csak erősödni látszó lakossági üzletág ugrásszerűen fejlődhet az információtechnológia elterjedésével, a hitelbírálati rendszer korszerűsítésével, illetve az interneten keresztül történő hitelezéssel. (Bár az utóbbi lehetőség egyúttal a hagyományoshoz képest sokkal komolyabb kockázati tényezőt jelent és nem csak a pénzintézetek számára.)

Nyilvánvalónak látszik, hogy az erősödő versenyben a hitelezés növekedésének csak a lakosság fizetőképes kereslete szab majd határokat, amennyiben sikerül az embereket nagyobb számban a bankokhoz "csalogatni". Mert ma még eléggé jellemző attitűd a bizalmatlanság, az eladósodottságtól való félelem. A hitelkínálatnak gyakorlatilag már ma sincs különösebb korlátja, ám ha az ügyfelek hitelképessége elmarad a bankok terjeszkedési ütemétől, az a következő években a kockázatok jelentős növekedését okozhatja.

A fogyasztási és egyéb hitelek állományának növekedési üteme továbbra is viszonylag magas (ötven százalék körüli). Ebben szerepet játszik az is, hogy az emberek a hitel felvételekor elsősorban nem a kamatot, hanem a havonként esedékes törlesztőrészletek összegét tartják elsődleges szempontnak. Pedig a fogyasztási hitelek kamatszintje még mindig nagyon magas, egyes konstrukcióknál a 30 százalékot is meghaladja. Másképpen fogalmazva: a pénzintézeti verseny elsősorban nem a hitelezés árában (a kamatokban) erősödik, hanem sokkal inkább az egyszerűsített ügyintézésben, az ügyfelek kényelmi szempontjainak figyelembevételében, a folyószámlákhoz és a bankkártyákhoz kapcsolódó konstrukciók bevezetésében.

Az elmúlt évben áttörést jelentett a jelzálog típusú hitelek állományának 35 százalékos növekedése és ez meghatározó volt a lakáshitelezési tevékenységben. A teljes pénzintézeti rendszer lakáscélú, illetve jelzálog-hitelállománya hatvanmilliárd forinttal nőtt és az év végére majdnem elérte a 190 milliárd forintot. S hogy e területen a bankok versenyben maradjanak, a nem támogatott építési hitelek kamatait valóban látványosan, öt százalékponttal csökkentették.

Vértes Csaba

(Népszava)