Eddig kevesen igényeltek igazi hitelkártyát

Robbanásszerűen nőhet a hitelkártyák száma a következő években. A bankok számára a magas, 40 százalékos éves hitelkamat miatt a hitelkártya jóval nagyobb üzlet, mint az eddig elterjedt betéti kártyák. A lakosság megnövekedett vásárlókedvét látva egyre több hitelintézet - legutóbb a Raiffeisen Bank - jelenik meg az új típusú plasztikkal.

A kártyatársaságok évek óta várják, hogy végre elinduljon a hitelkártyák viharos térhódítása. A Magyarországon kibocsátott bankkártyák döntő többsége azonban még betéti típusú. A hitelkártyák aránya lassan, de folyamatosan nő, az év első felében hatról 7,5 százalékra emelkedett. A velük lebonyolított műveletek értékének és számának részesedése ennél jóval alacsonyabb.

Még gyakran előfordul, hogy a hitelkártyát összekeverik a betétivel vagy minden bankkártyát egyszerűen csak hitelkártyának neveznek. A betéti és hitelkártyák között az a legfontosabb különbség, hogy az úgynevezett debitkártyával csak annyi pénz költhető el, illetve vehető fel, amennyit a kártyatulajdonos a számlájára elhelyezett. Igaz, az is előfordul, hogy ezt az összeget egy meghatározott mértékig túllépheti, amiért kamatot, illetve rendelkezésre tartási díjat fizet. Ezt a lehetőséget a betéti kártyához kapcsolódó overdraftnak nevezik, és ettől még nem változik hitel típusúvá az addigi debitkártya.

A valódi hitelkártya tulajdonosának ugyanis egyetlen fillért sem kell előre elhelyeznie a számláján. Költekezni a bank által megállapított hitelkerete mértékéig tud, amelynek nagysága változó és általában 100 ezer és néhány millió forint között mozog. A tartozást havonta egyszer összesítik. A kártyabirtokosnak ebből az összegből néhány napos türelmi idő után egy kisebb részt - általában 5-10 százalékot - mindenképpen vissza kell fizetnie, de az is előfordul, hogy a bank lemond erről. A meglehetősen borsos hitelkamatot - 33-42 százalék - az ezután fennmaradó, jóformán bármikor törleszthető tartozás után számítják fel.

A hitelkártyák a bankok szempontjából jóval kockázatosabbak, mint a betétiek, hiszen a hitel mögött nem áll készpénzfedezet. Ez az oka annak, hogy a bankok csak olyan ügyfélnek szeretnek hitelkártyát adni, akit alaposan ismernek. Magyarországon viszont a lakossági ügyfeleknek nincs igazán hosszú banki múltjuk, és nem működik teljes körű lakossági adósnyilvántartó központ sem. A hitelkártyák viszont a magas kamatok miatt sokat hoznak a konyhára, ezért a hitelintézetek jövedelemigazolást, korábbi bankszámlakivonatokat kérnek. A bankok arra számítanak, hogy továbbra is fennmarad, sőt növekszik a lakosság vásárlási és hitelfelvételi kedve. A Europay adatai szerint míg Németországban a lakossági hitelállomány eléri az ország GDP-jének 40 százalékát, addig Magyarországon ez az arány mindössze 4 százalék.

A magyar piacon elsőként, 1999-ben, a Citibank jelent meg hitelkártyával. Több mint egy évvel ezután a Kereskedelmi és Hitelbank, a Magyar Külkereskedelmi Bank és a CIB Bank következett. Legutóbb, idén júniusban, a Raiffeisen Bank indította el két hitelkártyáját. A bank kezdetben csak már meglévő ügyfeleinek ajánlotta fel ilyen típusú plasztiklapjait. Eddig 2600 kártyaszerződést kötöttek, és év végéig az 5000-es darabszámot célozták meg. A bank kimondott célja, hogy árversenyt indítson el a termékhez kapcsolódó jutalékokban. A kártya éves díját - 5200 forint - mindenesetre a versenytársak árszintjére lőtték be.

Az OTP Bank is megjelent úgynevezett hitelkártyájával, amellyel az ügyfél az úgynevezett B és C hitelt is felveheti és nemcsak a folyószámlájához fér hozzá. Az áruhitelezéssel foglalkozó Credigen Bank és a Magyar Cetelem Bank is piacra dobta saját hitelkártyáját. Ezekkel azonban nem lehet kézpénzt felvenni, és csak a bankok szerződött üzleteiben használhatók áruvásárlásra a meghatározott hitelkeret nagyságáig.

Vonczem Gabriella

(Magyar Hírlap)