A Bayer-ügy a szeptember 11-ei tragikus eseményekkel vette kezdetét. Alig pár nappal a terrortámadás után ugyanis máris elhangzottak az első lépfene-fenyegetések, s rövidesen az első bizonyítható megbetegedés is megtörtént. A hisztéria fokozódásával persze az amerikai kormányzatra is rendkívüli nyomás nehezedett, amely végül úgy döntött, hogy jelentős készletet (100 millió tablettát, ami 12 millió ember 5 napi adagjának felel meg) halmoz fel a gyilkos kór legyőzésére szolgáló, leghatékonyabbként számon tartott Ciprobayból. Ám a Bayer medicinája a kormányzat szempontjából egy aprócska szépséghibával rendelkezik: a szabadalom által védett abszolút termékoltalommal, ami a gyártás és a forgalmazás terén teljes monopoljogot biztosít a német vállalat számára.
A német gyógyszergyár helyzeti előnyét kihasználva így viszont megengedhette magának, hogy a konkurens termékek 13-20 cent körüli darabárát jócskán felülmúló 1,83 dolláros tablettánkénti árat diktáljon a Bush-adminisztráció számára. Ez persze szíve joga, hiszen ő a szabadalom tulajdonosa, s különben is piacgazdaság van. Ráadásul a Ciprobay magasan veri az eltérő hatóanyagú versenytársakat, ami újabb pluszpont a Bayer-termék mellett. Ám az ügyet kiszagoló, s nyomban világgá kürtölő sajtóval, na meg persze a hazafiság által fűtött, s a lépfenétől rettegő lakossággal a háta mögött az amerikai kormányzat bekeményített.
A múlt héten végül hosszas és kőkemény tárgyalások után sor került a szállítási megállapodás megkötésére, ám egy jóval alacsonyabb, mindössze 95 centre rúgó darabáron. Ebben egyébként valószínűleg szerepe volt annak is, hogy időközben több konkurens, így például a GlaxoSmithKline is felajánlotta lépfenegyógyszereinek szállítását. Mindennek ellenére a kedélyek továbbra sem nyugszanak. A múlt héten az amerikai gyógyszeripar több, névtelenül nyilatkozó magas rangú képviselője is úgy vélte, hogy a Bayer még így is milliós profitot halmoz fel az ügyleten, az amerikai nép kárára. Többen ráadásul azt is megkérdezték, hogy vajon mekkora lehetett eddig a cég nyeresége a gyógyszeren, tekintettel az 5 dollár körüli kiskereskedelmi árra. Előkerült persze a májkárosító hatású Lipobay is, ám a nagyágyút néhány fogyasztóvédelmi szervezet vonultatta fel.
Információik szerint a Bayer az elmúlt években ugyanis mintegy 200 millió dollárt fizetett különféle generikus gyártóknak (ezek lejárt szabadalmú, más által kifejlesztett gyógyszereket állítanak elő), így például a Barr Laboratoriesnak és a Hoechst-Marion-Rousselnek azért, hogy a Ciprobay-szabadalom 2003-as amerikai lejárta után azok ne forgalmazzanak cipro alapú termékeket - írta a Spiegel. Amennyiben ez igaz, a Bayer bizony csúnyán megégethetné magát, az ilyetén ügyleteket a versenytörvények ugyanis szigorúan tiltják.
Az egész ügy ugyanakkor távolabb mutató kérdéseket is felvet, különösen, hogy az egyik kongresszusi szenátor még a kényszerengedélyeztetést sem tartaná elképzelhetetlennek. Ez azt jelentené, hogy állambiztonsági érdekre hivatkozva a Bayert megfosztanák szabadalmi oltalmától.
Hazai szakértők szerint egy ilyen lépés azonban alapjaiban áshatná alá az egész szabadalmi rendszert, megingatva a nagy gyógyszercégek bizalmát. Ráadásul mi fogyasztók (potenciális betegek) is érintve lennénk, hiszen a monopoljogokat biztosító szabadalmat nem véletlenül találták ki: az hivatott biztosítani a néha bizony horribilis összegekre (manapság akár 1-2 milliárd dollárra) rúgó fejlesztési költségek megtérülését. A szabadalom hiányában az új gyógyszerek fejlesztése így viszont szabályosan leállna, mindannyiunk kárára.
Molnár Sándor
(Magyar Hírlap)
Ajánlat:
Korábban:
A Bayer AG elfogadta az amerikai igazságügyi minisztérium 14 millió dolláros büntetését
(2001. január 25.)
A Bayer vegyipari konszern rontotta idei kilátásait
(2001. június 27.)