Kétségek a konjunktúraelemzések körül

Hat vállalati és két lakossági konjunktúrateszt vizsgálata után arra a következtetésre jutott egy kutató, hogy a magyarországi empirikus konjunktúrafelvételek sokszínűsége inkább kedvezőtlen jelenségként értelmezhető. Az egyes felvételek mindegyike valamilyen - korrigálható - hiányossággal terhelt. Hol itt, hol ott bukkan elő egy-egy olyan - többnyire pénzhiányból fakadó - megoldás, amely esetenként komoly kétségeket ébreszt az adott felvétel érvényességét és pontosságát illetően.

A magyarországi vállalati és lakossági konjunktúrafelvételek módszereit elemezte Tóth István János, az MTA Közgazdaság-tudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa, a Tárki kutatásvezetője egy napokban megjelent MNB-füzetben. - Célja az volt, hogy felderítse, vannak-e olyan, a mintavételi eljárásból, a kérdezési helyzetből és a feltett kérdések és válaszlehetőségek megfogalmazásából adódó tényezők, amelyek torzítják, illetve szélsőséges esetben értelmetlenné teszik a konjunktúravizsgálatok eredményeit, korlátozzák felhasználhatóságukat.

A kutató 8 különböző cég által végzett tesztet vett nagyító alá, amely nem is teljes palettája a jelek szerint gazdag és sokszínű magyarországi empirikus konjunkúrakutatásnak. A sokszínűségnek azonban - a kutató szavai szerint - lehetséges egy negatív olvasata is, az egyes felvételek szinte mindegyike ugyanis valamilyen hiányossággal terhelt, amely nem a módszerből ered, hanem amelyet többnyire a pénzhiány szül. A sokszínűség - álláspontja szerint - ebből a nézőpontból inkább az erőforrások szétforgácsoltságának egyik megjelenési formája.

Sorra véve a felvételek hiányosságait megjegyzi, hogy a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság (MLBKT) tesztjének módszertani bázisai jók, eredményeit is nemzetközi szabványoknak megfelelően közli, viszont ismeretlen a megkérdetettek köre, így kérdéses a minták reprezentativitása.

Az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ munkaerő-piaci felvételével kapcsolatban a probléma az, hogy mindössze két-három - igaz a konjunktúra vizsgálatok szempontjából jól meghatározott - kérdést tartalmaz, és a felvétel viszonylag ritka, miközben a megkérdezett cégek száma több ezerre rúg. A Tárki top 1500-as felvételével kapcsolatban felrója, hogy a megkérdezettek száma viszonylag alacsony, a felvétel itt is ritka, de a szabványkérdéseken túl feltett ad-hoc kérdések mélyebb elemzéseket is lehetővé tesznek.

A Kopint feldolgozóipari konjunktúratesztje a legrégebbi és EU-szabványkérdéseket alkalmaz, de az eredményeket már nem az EU ajánlásainak megfelelően közli, a GKI lakossági bizalmi indexe, megfelel az EU-ajánlásoknak, korrektül közli az eredményeket is, de az alkalmazott esetszám alacsonynak tűnik, s néhány kérdés válaszlehetőségeinél bántó aszimmetria bukkan elő. A Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem marketingtanszékének fogyasztói bizalmiindex-felmérése esetében a nagyon alacsony, 500 főre kiterjedő esetszám a kritikus tényező. A különféle hiányosságok miatt az egyes tesztek használhatósága is különféle, az adott vizsgálatok más-más célra megfelelők.

Magyarországgal ellentétben Lengyelországban mindössze két rendszeres, legalább negyedévente sorra kerülő vállalati konjunktúravizsgálat folyik, viszont ezek egyike, a lengyel központi statisztikai hivatal feldolgozóipari konjunktúratesztje havonta készül, az EU által ajánlott kérdésekkel, a minta megoszlásáról pontos adatokat közöl, több mint 2000 céget kérdez meg, és a kérdésekre adott válaszok egyenlegét pontosan, az EU által szorgalmazott módon közli - említi meg összehasonlításképpen a tanulmány.

Papp Emília

(Magyar Hírlap)