Elindult az euro

Az új évelső pillanataiban az EU tizenkét tagországában - a tizenöt közül - a történelem eddigi legnagyobb szabású pénzügyi átalakulása indul: készpénz formában is megjelenik az övezet közös valutája, az euró, és fokozatosan kikerül a forgalomból tizenkét - nem egy országban évszázados múltra visszatekintő - nemzeti valuta.

Az átállással több mint 300 millió uniós polgár számára egy három éve létező tény válik kézzelfogható valósággá. Az euró 1999. január 1. (Görögországban 2001. január 1.) óta hivatalos pénz az övezethez tartozó tizenkét EU-tagállamban. A tizenötök közül csak Nagy-Britannia, Svédország és Dánia nem volt hajlandó lemondani a nemzeti önállóság egyik legfontosabb jelképéről, de általános vélemény szerint az ő csatlakozásuk is csak idő kérdése.

Mióta a részt vevő országok valutáinak árfolyamát 1998. december 31-én véglegesen és mozdíthatatlanul összekötötték egymással és az euróval, ezek gyakorlatilag a közös valuta váltópénzeiként működtek. A tagországok ezzel egyszersmind lemondtak a monetáris önállóságukról, és a pénzügypolitika irányítása az EU első - és eddig egyetlen - valóban föderatív intézménye, a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank hatáskörébe került. A bank igazgatótanácsának tagjai persze a tagországok központi bankjainak vezetői.

Az unió és a tagországok vezetői nem tartanak a kissé elkoptatott "történelmi" jelző használatától az átállással kapcsolatban: az eurókészpénz forgalomba kerülésével valóban évtizedes álom válik valóra. A valutaunió - Jacques Delors, az Európai Bizottság volt elnöke nevéhez fűződő - háromszakaszos tervét 1990. július 1-jén a tagországok közötti pénz- és tőkeforgalom liberalizálása, az 1986-ban elhatározott egységes belső piac megteremtése alapozta meg.

Az 1992 februárban írták alá a maastrichti szerződést arról, hogy legkésőbb 1999 elejére létre kell hozni a gazdasági és monetáris uniót (EMU). Ekkor határozták meg a közös pénz stabilitásának szavatolására hivatott gazdasági és monetáris ismérveket, a sokat emlegetett maastrichti kritériumokat is. Az EMU létrehozásának második szakasza 1994. január 1-jén, az Európai Pénzügyi Intézet, az Európai Központi Bank elődje létrehozásával kezdődött. Az Európai Tanács a következő év decemberében Madridban tartott értekezletén határozta el, hogy a közös valuta neve euró, váltópénzéé pedig a cent lesz. A valutaunió érvénybe lépésének időpontját 1999. január 1-jében határozták meg.

Az 1997. júniusi amszterdami EU-csúcson a tagországok stabilitási és növekedési paktumot fogadtak el, hogy az EMU működése a közös valuta bevezetése után is zökkenőmentes legyen. A monetáris stabilitás előfeltétele a részt vevő országok kiegyensúlyozott, mértéktartó költségvetési politikája. A paktum ezért ellenőrzéseket és szankciókat irányoz elő annak megakadályozására, nehogy a tagországok bármelyike túllépje a hazai össztermék 3 százalékában meghatározott deficithatárt.

Pénzügyi szempontból a valutaunió hivatalos életbe lépése óta eltelt három évet jórészt a stabilitási paktum bejáratása és a végleges átállásra való előkészületek töltötték ki. Az EKB ez idő alatt hatékonyan működő - bár a pénzügypolitikáját tekintve néha kissé konzervatívnak tartott - jegybanknak bizonyult. Fennállásának első pillanatától kezdve szigorúan tartja magát elsődleges céljához, az euróövezet pénzügyi stabilitásának szavatolásához, és féltékenyen őrzi autonómiáját, amelyet a tagországok tiszteletben is tartanak.

Január 1-től több mint 15 milliárd euróbankjegynek és 50 milliárd érmének kell eljutnia a valutaunióban részt vevő országok állampolgáraihoz. A bankok és a kereskedelmi hálózatok feltöltése már szeptemberben elkezdődött, és uniós illetékesek szerint kielégítő ütemben zajlott, noha a kiskereskedők ellátottsága még az átállás előtti utolsó napokban sem érte el a kívánatosnak tartott mértéket. Az övezet lakói mindenesetre a legtöbb helyen számíthatnak arra, hogy készpénzkiadó automatákból már az új év első pillanataiban hozzájutnak az új valutához. Hivatalosan az átállásnak legkésőbb 2002 első fél évének végére kell teljesen lebonyolódnia, de az övezet legtöbb országában csak február 28-ig tart a kettős készpénzhasználat időszaka. A nemzeti valuták azonban még ezt követően is beválthatók lesznek, a kereskedelmi bankoknál országonként és bankonként változó, a jegybankoknál pedig általában korlátlan ideig.

(MTI)

Korábban:

Az euróárak nem lesznek egységesek
2001. december 29.

Euróra cserélné a forintot a magyarok többsége
2001. december 29.

Ajánlat:

Euro melléklet