Óvatosan csökkentett kamatot a jegybank

50 bázisponttal, fél százalékponttal 10 százalékra csökkentette az irányadó alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa hétfői ülésén. A szakértők korábban 50-100 bázispont közötti kamatcsökkentésre számítottak. Legutóbb október 18-án csökkentette a kamatot a jegybank, akkor ötven bázisponttal 10,50 százalékra.

A forint árfolyama és az alapkamat nagysága a tavalyi sikeres, forint elleni spekulációs rohamok után került az érdeklődés középpontjába: akkor a spekulánsok kikényszerítették, hogy a Magyar Nemzeti Bank Európában példátlan módon, 12,5 százalékosra emelje irányadó kamatát a magyar deviza árfolyamának stabilizálása érdekében.

Látványos spekuláció a forint ellen tavaly november óta nem volt, de a gazdaságpolitika irányítói közötti súlyos konfliktus nem oldódott, így most is csak az Európában példátlanul magasnak számító alapkamat stabilizálja a forint árfolyamát. A magas alapkamathoz igazodnak ugyanis a biztos befektetésnek tekintett állampapírok hozamai, ezért számos külföldi befektető devizáját forintra váltja (így növeli a forint iránti keresletet, vagyis a forint árfolyamát), és a forintért tíz százalék körüli kamatozású, kockázatmentes befektetést jelentő magyar állampapírt vásárol. Összehasonlításként: az eurózónában az állampapírok kamatozása két százalék körüli, bár ott az infláció is jóval alacsonyabb, mint hazánkban.

A jelenlegi helyzet mindenki szerint rossz. A magas alapkamat ugyanis "elszívja" a pénzt a gazdaságtól, mivel a gazdaság szereplői és a külföldi befektetők megtakarításai állampapírként vagy bankbetétként kamatoznak, így azok legfeljebb közvetve kerülhetnek be a gazdaság "vérkeringésébe". A magas alapkamat másik következménye a kivitelre termelő cégeket sújtó erős forint: ezek a társaságok termékeiket devizáért értékesítik, de ezért a devizáért egyre kevesebb forintot kapnak, vagyis árbevételük mérséklődik, míg költségeik itthon és forintban jelentkeznek, és vélhetően emelkednek. Az import szempontjából az erős forint előnyös: a devizában dráguló, és csak külföldről beszerezhető termékek (pl. kőolaj) ára viszonylag alacsony maradhat. A magas alapkamat - vagyis a drága hitel - egyértelmű hátránya még, hogy növelik az államadósságot és a költségvetés kamatkiadásait: a 2005-ös büdzsé tervezete szerint jövőre Magyarország mintegy 880 milliárd forintot költ kamatkiadásokra, miközben a büdzsé bevétele 5847 milliárd forint lesz.

A helyzet megítélésében nincs különbség a jegybank és a kormány között, viszont a két fél időnként élesedő, de tartalmában nem változó vitát folytat a felelősségről és a megoldás módjáról. A nyilvános viták, vagdalkozások a közvélemény számára bár érdekesek, de tovább rontják az alaphelyzetet: a gazdaságpolitika alakításának két centruma, a kormány és a jegybank közötti ellentét felhívást jelent a forint gyengülésére játszó spekulánsok számára, amit adott esetben csak egy újabb alapkamat-emelés fékezhet meg.

A Magyar Nemzeti Bank álláspontja szerint a gazdaság szerkezeti problémái, a jelentős állami túlköltekezés és a folyó fizetési mérleg hiánya hiteltelenné teszi a kormány gazdaságpolitikáját, és a külföldi befektetők kivonuláshoz, ezen keresztül a forint árfolyamának zuhanásához vezethet. Ezt pedig csak a kiugróan magas alapkamat, vagyis tőke tulajdonosainak felkínált jelentős profit képes kompenzálni. Járai Zsigmond jegybankelnök többször nyilatkozta: az állami túlköltekezés, vagyis a hitelfelvételi kényszer megszűntetése, vagy érdemi csökkenése nyomán lehetne jelentősen csökkenteni az alapkamatot.

A kormány ezzel szemben úgy véli, hogy a túlköltekezés csökkentése valóban szükséges, de a forint árfolyama alacsonyabb alapkamattal is a megfelelő szinten volna tartható. A túlságosan magas kamat érvelésük szerint tönkreteszi a kivitelre termelő vállalatokat, így növeli a munkanélküliséget, lassítja a gazdasági növekedést, és indokolatlanul emeli a költségvetés kamatterheit. A kabinet úgy véli, hogy a jegybanknak jobban együtt kéne működnie a kormánnyal a gazdaságpolitika céljainak megvalósítása érdekében, és nemcsak a forint árfolyamára, ezen keresztül pedig az infláció alakulására kéne koncentrálnia.

Különösebb jóstehetség nélkül állítható, hogy a jegybank és a kormány közötti konfliktus a 2006-os választásokig nem oldódik meg. A Gyurcsány-kormány hivatali idejének rövidségére hivatkozva már számos strukturális reform megvalósításáról (egészségügy, államháztartás) lemondott, így a pazarló államháztartási alrendszerek hatékonysága nem javul. Járai Zsigmond sem fog vélhetően engedni, mivel hivatali ideje 2007 márciusi lejárta után minden valószínűség szerint csak a jelenlegi ellenzék kormányra kerülése esetén őrizhetné meg mandátumát.