Bush akaratát verné át a Világbankon a héja

Kevesen lelkesednek Bush elnök döntéséért, hogy Paul Wolfowitzot ülteti a Világbank élére. Úgy tűnik, az Egyesült Államok elnöke megpróbál mind az ENSZ, mind a Világbank háza táján rendet tenni. Paul Wolfowitz, akit legjobb esetben is neokon háborús héjának tartanak, minden bizonnyal Bush demokráciaterjesztése alá rendeli majd a szegénység felszámolására hivatott világintézményt. Nem ő az első azonban, akinek az útja a Pentagonból a Világbankba vezet.

Kevés támogatóra talált világszerte Bush elnök döntése, hogy az elnök szavaival a "könyörületes és illedelmes" Paul Wolfowitz lesz a Világbank következő elnöke. Németország és Franciaország, valamint Svédország azonnal tiltakozott az amerikai elnök döntése ellen."Az öreg Európa lelkesedése nem túl esöprő" - jellemezte a helyzetet a jelölés hírét hallva Heidemarie Wieczorek Zeul német fejlesztési és segélyezési miniszter. Amerika főbb szövetségesei közül csak Nagy-Britannia és Japán jelezte, hogy támogatják Bush jelöltjét.

Wolfowitzot világszerte az egyik legkeményebb háborúpárti politikusnak tartják, aki valaha megfordult a Pentagon környékén. Wolfowitzot minden újkonzervatív elnök a védelmi minisztériumba küldte: Reagan alatt a közel-keleti ügyekért volt felelős - később az ő hatására hozták létre a középső hadműveleti parancsnokságot (Central Command) amely a közel-keleti ügyekért felelős. Idősebb Bush idején védelmi miniszterhelyettes volt. Ifjabb George Bush is ezt a szerepet szánta neki. Amikor a demokrata uralom miatti kényszerpihenőit töltötte, Wolfowitz egyetemen tanított, illetve több tanulmányt írt az USA védelmi kérdéseiről.

Wolfowitz volt az egyik legkeményebb híve az Irak elleni támadásnak. Ő volt az első, aki 2001. szeptember 11. után közvetlenül Irak elleni csapást javasolt az elnöknek. A Pentagon által folytatott különutas külpolitikát - amely Amerika hagyományos szövetségeseinek nagy részét elidegenítette, és megrontotta a viszonyt az EU és az USA közt - az ő, illetve főnöke, Donald Rumsfeld hidegháborús tapasztalataira alapozták.

Az utóbbiakat Wolfowitz a következőképpen foglalta össze: "Amerika számára a legfontosabb a vezető szerep biztosítása, ez azonban nem kioktatásból, pózolásból és követelőzésből áll, hanem abból, hogy megmutatod: a barátokra vigyázol, és törődsz velük, az ellenségeidet megbünteted, és azok, akik megtagadták tőled a támogatást, majd megbánják, hogy így tettek."