A Bush-kormányzat már többször bírálta a Világbankot jelenlegi működése miatt. Wolfowitz azonban merőben új szemszögből közelíti meg a szervezet szegénységellenes küzdelmét. Az eddigi elnök, a Clinton által kinevezett Wolfensohn a korrupciót tekintette a legnagyobb rákfenének, amivel a Világbanknak szembe kell néznie. A Bush által csak Wolfie-ként emlegetett politikus szerint azonban a demokratizálódás éppolyan fontos része a szegény országok fejlesztésének, mint a Világbank által nyújtott hitelek.
Ugyanakkor az amerikaiakat pont ez zavarta a világbankkal kapcsolatban: semmi garanciája nem volt annak, hogy a bank által nyújtott hitelek a megfelelő személyekhez jutnak és nem egy harmadik világbeli diktátor svájci bankszámláján végzik, vagy nem valamilyen fegyverfejlesztési programot finanszíroznak belőlük.
Wolfowitz minden bizonnyal a Világbankban is a neokonok messianisztikus demokratizálási politikáját folytatja majd. Irak jól példázza, hogy hogyan képzelik el Bush emberei a folyamatot. Wolfowitz eredeti forgatókönyve szerint Irakból demokratikus hídfőállást kellene teremteni a Közel-Keleten, és innen kiindulva megreformálni a közel-keleti államok autoriter rendszereit. Az iraki valóság ugyanakkor nem feltétlenül felel meg a Wolfowitz által megálmodott képnek.
Bírálói most attól tartanak, hogy Wolfowitz a Világbankban is McNamara nyomdokaiba lép, akiről kinevezése idején az a mondás járta, hogy a Pentagon egyik irányítójaként több tízezret ölt meg azok közül az emberek közül, akiken világbanki elnökként segítenie kellene.
Szabó Gergely