Az EU lazít a stabilitási paktumon

Az EU pénzügyminiszterei vasárnap késő este megegyeztek a stabilitási paktum módosításának főbb elemeiben - jelentette be Juncker luxemburgi kormányfő, a pénzügyi tanács soros elnöke a maratoni ülés után. Marad az az előírás, hogy az államháztartási hiány nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát, az államadósság pedig a 60 százalékát. A reform azonban lehetővé teszi, hogy az euróövezeti tagországok akár négy évig is túlléphessék az előírt mértékű hiány maximumát.

A most elfogadott módosítás értelmében nehéz gazdasági időkben az euróövezeti tagországok akár négy évig is túlléphetik az előírt hiány felső határát, és a költségvetésre jelentős kihatással járó gazdasági tényezők - például a strukturális reformok, kutatási és fejlesztési kiadások, bizonyos állami beruházások - fennállása esetén meghatározott időszakra a deficittúllépést elfogadhatónak tartják. A fellendülés időszakát ugyanakkor jobban fel kell használniuk a költségvetési deficit csökkentésére.

A reform magában foglalja kelet-európai országoknak azt a - magyar kezdeményezésre tárgyalni kezdett - kérését, hogy az államháztartási hiány mértéke a paktumban előírtnál magasabb is lehessen a költségvetésre jelentős kihatással járó nyugdíjreform végrehajtása esetén. Mint Joaquín Almunia, az Európai Bizottság pénzügyekért felelős tagja az éjszakai sajtótájékoztatón kifejtette, az ilyen reformba kezdő tagországok öt évet kaphatnak arra, hogy a reformok hatásaival megbirkózzanak, és a megfelelő szintre szorítsák a hiányt - ez alatt az öt év alatt a reform hatását egyre csökkenő mértékben veszik figyelembe a deficit megállapításakor.

Valamennyi nyilatkozó kiemelte annak fontosságát, hogy a módosítással javul a paktum megelőző funkciója is. Marad viszont az az előírás, hogy alaphelyzetben az államháztartási hiány nem haladhatja meg az éves bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékát, a belső államadósság pedig a 60 százalékát.

Engedtek Németországnak

A keddi EU-csúcsértekezleten még az állam- és kormányfők által is jóváhagyandó megállapodás létrejöttét az a kulcskompromisszum tette lehetővé, amelynek révén Németország számíthat arra, hogy újraegyesítésének költségeit a deficit megítélésénél figyelembe veszik. Berlin éves bruttó hazai termékének (GDP) mintegy négy százalékát az elmaradottabb kelet felzárkóztatására költi, így jelentős költségvetési megkönnyebbülést jelent számára, ha ezt az összeget legalább részben levonhatja deficitjéből. Figyelembe vették azt a német igényt is, hogy a hiány kalkulálásakor legyenek tekintettel arra, mely országok nettó befizetők az uniós kasszába.

Elfogadása után a reformról valamennyi érdekcsoport képviselője kedvezően nyilatkozott. Jóllehet a szöveg jelentős engedményeket jelent a kivételezések mellett kardoskodó Németországnak, a lehető legnagyobb szigorért kiállók is el tudták azt fogadni, mert - mint Karl-Heinz Grasser osztrák pénzügyminiszter leszögezte - garantálja, hogy az EU gazdaságpolitikája stabilitásorientált marad, és a módosítások nem jelentenek "biankó kártyákat" a költekezni akaró tagországok számára.

A sok szabálytalanság miatt módosítottak

A paktum módosításának igénye azt követően merült fel, hogy az eredetileg 1999-ben bevezetett szigorú szabályok nyomán túlságosan sok szabálysértési eljárás indult a tizenkét euróövezeti ország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) némelyike ellen, és ezek az eljárások sem nagyobb költségvetési fegyelemhez, sem bírság fizetéséhez nem vezettek.

A szigoron mindazonáltal egybehangzó nyilatkozatok szerint most sem változtatnak, a cél egyebek között a fölösleges bürokrácia elkerülése. A reform vezérgondolata, hogy nehezebb gazdasági időkben több teret kell adni a tagországoknak átmeneti államháztartási gondjaik megoldására, ugyanakkor növekedési periódusban legyen az eddig előírtnál nagyobb mértékű a hiány leszorítása és a tartalékolás.