A Vatikán pénzügyei

II. János Pál pápa halála pusztán gazdasági szempontból nézve busás haszonnal kecsegteti a Róma környéki szállodatulajdonosokat, a vendéglátóipari egységeket, az utazási irodákat és természetesen a Vatikánt is: előreláthatóan akár 4 millió zarándok is érkezhet a temetésre. De mi tartja fenn a Szentszék működését? Miből gazdálkodik a világ legkisebb szuverén állama, és hogyan működik a titokzatos, pénzügyi jelentést csupán 3 éve közlő Vatikáni Bank? Összeállításunk ezekre a kérdésekre is megpróbál választ adni.

A pápai állam azáltal jött létre, hogy 754-ben Kis Pipin frank uralkodó II. István pápának adományozta Ravennát és az ún. Pentapolist (Rimini, Ancona, Fano, Pesaro és Senigallia). Ezekhez csatolták hozzá később Spoleto, Ancona és Romagna területét. Ezek alkotják a Patrimonium Sancti Petrit, azaz az egyházi államot. A középkori és kora újkori jogfelfogás szerint ezek nem az egyház birtokai, csak hűbérbe kapta őket, azaz minden innen származó bevétel szigorúan világi jellegű, a feudális szokásokból eredeztethető adókra, vámokra a pápa mint világi földesúr jogosult.

Vagyonokra rúgó fillérek

A középkorban a Szentszék bevételei alapvetően két forrásból származtak: az önkéntes adományokból, illetve az európai államok által fizetett hűbéri pénzekből. Ez a Denarus Sancti Petri, a péterfillérek intézménye, amely ma is működik. Az önkéntes adomány az egyházi tisztviselők, méltóságok kinevezésekor fizetett összeg. Elvben minden püspöknek rendszeres időközönként meg kellett jelennie a Szentszéknél, de ez helyettesíthető volt pénzzel, ezért például York püspöke 1200 arany forintot, Tours püspöke pedig 400 aranyat fizetett évente. A rendszer egyszerűen működött: aki nem fizetett, repült. Becslések szerint 1316-1323 között 230 ezer arany forint bevétel keletkezett ebből. Szép summát gyűjtött be a Vatikán abból is, hogy az uralkodók bűnbocsánata megváltható volt nagyobb összeggel.

Folyamatos túlköltekezés

Ennél rendszertelenebbek voltak a hűbéri bevételek: az egyes európai állomok hol fizettek, hol nem. A feljegyzések szerint Szicília évi 3000 aranyat fizetett be péterfillérként. A pápai állam a kora újkorban már sokkalta több bevételre tett szert világi jövedelemből, mint egyháziból, de már deficittel küzdött: állandó pénzforrás volt az egyre jobban eladósodó államnak a kölcsön, amit bankárok és világi államok nyújtottak. Az újkorra aztán egyre jobban eladósodott az állam. Ennek elsődleges okai a reformáció miatt kieső bevételek és ellenreformáció óriási költségei voltak, de a pápai állam gazdasági és ipari elmaradottsága is csökkenő bevételeket eredményezett. A Habsburg-uralom, majd később Napóleon alatt folyamatosan csökkent az állam területe is. Komoly érvágást jelentett az, hogy az egységes olasz állam létrejötte a pápai világi hatalmat a Vatikán területére szorította vissza. Az 1864. szept. 15-én megkötött francia-olasz egyezmény egy cikkelyében Olaszország átvállalta a pápai állam adósságának az ország által annektált területekre eső részét - ez nagyrészt helyrehozta a pápai kincstár helyzetét.

Szabó Gergely