Roaming: a külföldi hívás ára

A hazai mobilszolgáltatók adatai szerint az ügyfelek egyre többet használják külföldön is mobiltelefonjukat. Az [origo] utánajárt, hogy a nyáron népszerű utazási célországokból mennyibe kerül a hazatelefonálás. Közben az Európai Bizottság a költségek publikálásával akarja lejjebb szorítani a roamingdíjakat, mert azok szerinte túl magasak, és nem biztos, hogy a valós versenyt tükrözik.

A magas költségek publikálásával akarja lejjebb szorítani a roamingdíjakat az Európai Bizottság, de a táblázatot a feladat bonyolultsága miatt csak ősszel, a turistaszezon után hozzák nyilvánosságra - írja a Bruxinfo.

A piaci liberalizáció ellenére a roamingköltségek a mai napig igen magasak az Európai Unióban, ráadásul teljesen összevisszák, ahogy a különböző szolgáltatók teljesen különféle megállapodásokat kötnek egymással felhasználóik külföldi kiszolgálására.

Az Európai Bizottság adatai szerint a roamingtarifák 50 centtől (Ciprusról Finnországba finn előfizetésel) egészen az 5,01 euróig (Máltáról Lengyelországba lengyel előfizetéssel) terjednek.

A probléma ezzel egyszerűen a magas árakon túl az, hogy igazából nem indokolt. Technikailag nem számottevően drágább az államközi telefonálás, mint a hazai. Az extra költség abból származik, hogy a felhasználónak külföldön egy másik (egy ottani) hálózathoz kell kapcsolódnia, és a fogadó szolgáltató magas díjat számol fel a felhasználó hazai szolgáltatójának ezért a szolgáltatásért, amely extraköltség végül a fogyasztóra hárul.

A piaci verseny nyomása igen kevéssé érvényesül, lévén a felhasználók nemigen válogatnak a hálózatok közt külföldön, telefonjuk ráadásul általában arra a hálóra csatlakozik, amelyik a legerősebb jelet adja.

A bizottság most, a nyári idény kezdetén úgy próbál segíteni, hogy nyilvánosságra hozza az interneten a tarifákat, szolgáltatóról szolgáltatóra. Mivel 25 tagállam van (átlagosan négy szolgáltatóval), a kombinációk száma óriási, és a táblázat összeállítása olyan sokáig tart, hogy az oldal leghamarabb ősszel fog megjelenni a neten.

Kérdéses a kezdeményezés sikere

Egyes versenyügyi illetékesek szkeptikusak ezzel az eszközzel kapcsolatban, mondván: a túlzott piaci transzparencia hozzásegítheti a vállalatokat az árak összehangolásához, ami végeredményben nem segíti, hanem akadályozza az árcsökkenést.

Egy másik, de csak nehézkesen bevethető eszköz a per: a bizottság 2000 óta négy mobiltelefon-szolgáltató (két német és két angol) ellen lépett fel, mert a vállalatok jelentős piaci erejükkel visszaélve túl magas roamingdíjakat állapítottak meg. Ezek az ügyek még nem zárultak le.

Jonathan Todd bizottsági szóvivő azt mondta a Bruxinfónak, hogy ezt a fegyvert azért nem vetik be mindenki ellen, mert nagyon kifinomult érvelésre és bizonyítékokra van szükség egy ilyen eljárás lefolytatásához, és a bizottság, pláne azóta, amióta a felhasználók elvben válogathatnak a roamingszolgáltatók közt, egyszerűen nem tudná minden egyes esetben bebizonyítani, hogy a roamingköltségek azért ilyen magasak, mert az érintett szolgáltatók visszaélnek jelentős piaci erejükkel, vagy egyáltalán ilyen helyzetben vannak.