A magyar üzemanyag-piacról szólva Varró kiemelte: a hazai nettó üzemanyagárak a térségben átlagosak. A prognózis szerint a bruttó árak augusztusban a benzin tekintetében stabilizálódnak a 275 forintos literenkénti áron, ami reálértéken még mindig kevesebb a 2001-es történelmi csúcspontnál (átszámítva az akkori árak ma 310 forint/literes benzinárat jelentenének). A dízel-üzemanyag 260 és 265 forint közötti literenkénti áron maradhat.
Az áremelkedések hatására a benzinfogyasztás valamelyest csökkent, viszont dízelolajból mintegy 10 százalékkal többet fogyasztottunk, mint a tavalyi első félévben. Ennek persze olyan egyéb okai is vannak, hogy a dízel-felhasználás sokkal közvetlenebb kapcsolatban van a termelői szférával.
A kiskereskedelmi árak még így sem emelkedtek olyan mértékben, mint ahogy a nagykereskedelmiek. Ennek oka elsősorban a fogyasztó kegyeiért zajló verseny, az árak növelése ugyanis egyértelműen szűkíti a keresletet.
A földgáz - ennek ára szintén átlagosnak tekinthető - azonban bizonyosan drágul, mivel dollárban nominált, olajtermékekhez indexált szerződés alapján érkezik. Tehát ugyanazon világpiaci tényezők emelik most a földgáz árát, mint amelyek a magas üzemanyagárakat okozzák. Az előreláthatólag közel egy évig tartó áremelkedés eredményeképp a földgáz importára megközelítheti az 50 forint/köbméteres árat.
Az előrejelzéseknél számításba kell venni a magyar gazdaság aktuális és várható teljesítményét is. Bár a folyó fizetési mérleg hiányának mértéke kedvezőtlenül alakul, ráadásul ezt a kieső összeget nem a gazdaság szívja fel, aggódásra még nincs ok. A kockázati index ugyanis világszinten alacsony, vagyis a piaci szereplők egyelőre különösebb gond nélkül hajlandóak hiányunk finanszírozására. A forint leértékelődésének veszélye ezért kicsi.
Varró László beszélt arról is, hogy az utóbbi időben a kiskereskedelmi üzemanyag-piac átrendeződése tapasztalható. Az üzemanyag-szupermarketek megjelenését nyilván piacszerzési szándékok motiválják, ahogy a Lukoil töltőállomások felbukkanását is. Benzinkút-hálózat kiépítésével ugyanis olcsóbban be lehet törni egy-egy térség üzemanyag-piacára, mintha ugyanazt a tőkét finomítókba invesztálnák. (Ezen elv alapján terjeszkedik a Mol Romániában.) Ezen fölül a nagybani üzemanyag-piac úgynevezett megtámadható piacnak minősül, mivel szinte mindegy, hogy kitől vesszük a finomított energiahordozót. Nem létezik márkahűség, csak árérzékenység; a termék tehát helyettesíthető, amit az alacsony szállítási költségek is aláhúznak.
Kérdésre válaszolva a közgazdász megerősítette: a Mol a jövőben nem fogja bejelenteni árváltoztatásait. Ennek nyomán a forgalmazók valószínűleg nagyobb mozgástérhez jutnak, ami nagyobb helyi árkülönbségekhez vezethet. Varró László mindamellett utalt a Gazdasági Minisztérium azon jogszabály-módosító szándékára, amely ismét kötelezővé tenné az árak feltüntetését.