Egyre többet hallani aggodalmas hangokat arról, hogy meddig tarthat még a világ kőolajkészlete és mi lesz akkor, ha elfogy a fekete arany a föld mélyéből. A félelmek egyébként nem teljesen alaptalanok, hiszen a kőolaj felhasználása hihetetlen mértékben növekszik. Ugyanakkor a készletek nagysága az elmúlt 25 évben nem csökkent, ami egyértelműen annak tudható be, hogy a geológiai módszerek egyre fejlettebbek - mondja Alács Lajos, a Mol kereskedelmi igazgatója.
A világ bizonyított készletei egyébként 1980-ban még kevesebb, mint 30 évre voltak elegendők. Utána azonban ugrásszerű növekedés indult be, és 1986-ra már 40 évre előre megvolt a biztos olajmennyiség. Azóta pedig kisebb megingásokkal folyamatosan biztosítani tudják 40 évre előre a kőolajmennyiségét.
A probléma tehát nem a készletek nagyságával, hanem annak elhelyezkedésével van. A bizonyított készleteknek ugyanis több mint a fele a Közel-Keleten található, ami teljesen érthetővé teszi, hogy miért is fontosak az ott lévő országok Amerika számára.
A világ legtöbb kőolaját ugyanis egyértelműen Észak-Amerikában használják fel. A 2004-es adatok szerint a bolygónkon egy nap alatt közel 25 millió hordó gázolajat használtak fel, amiből 12 millióval részesedett Észak-Amerika. A második legnagyobb felhasználó egyébként Ázsia, ahol mintegy 8 millió hordó fogyott el naponta, és csak ezután jön Európa a maga alig 4 millió hordójával.
Az USA olajfüggőségét egyébként jól mutatja, hogy 2004-ben mintegy 500 millió tonna importra szorultak, ami a világ termelésének 12 százalékát jelentette. Ez a mennyiség az USA kőolajfogyasztásának a 63 százalékát fedezte. (Másfél évtizede az USA importfüggősége még csak 40 százalék volt.)
Az idén pedig a helyzet tovább romlik, hiszen a felhasználás rohamosan nő az ipar és a motorizáció fejlődésének köszönhetően Amerikában, és Ázsiában is. Ráadásul a hurrikánok mintegy 1,5 millió hordóval csökkentették a napi olajtermelést, ami a teljes kitermelésnek a 2 százalékát teszi ki.
Az ez évi kőolaj-áremelkedés fő okai tehát egyáltalán nem az olajkészletek csökkenésére vezethetők vissza. Az árrobbanást ugyanis az okozta, hogy Amerikában és Ázsiában van erőteljes fogyasztásnövekedés, ami párosult szállítási nehézségekkel, illetve finomítói leállásokkal. Emellett az iraki olajexport még mindig bizonytalan.