Fitch: kiváló kelet-európai finomítói profitrés

A közép- és kelet-európai olajfinomítók átlagosnál jobb finomítói profitrését az magyarázza, hogy ezek a cégek megközelítési akadályokkal körülvett szárazföldi piacokon dolgoznak. Ám változatlanul kockázatoknak vannak kitéve, ezért nem valószínű, hogy adóskockázati besorolásuk a közeljövőben javulna, áll a Fitch Ratings elemzésében.

A kelet-európai olajfinomító ipar az idén ugyan erős profitokra számít, a szektor azonban változatlanul jelentős kilengéseknek és egyedi fejleményekből eredő kockázatoknak van kitéve. Ezért nem valószínű, hogy a jó eredmények a térségi vállalatok adóskockázati osztályzatainak azonnali javításához vezetnek, áll a Fitch Ratings csütörtöki londoni elemzésében.

A legnagyobb európai hitelminősítő szerint - amely a Mol Rt.-re nem tart érvényben külön adósosztályzatot - a kelet-európai finomítók a tavalyi erős eredmények után 2005-ben várhatóan rekord profitokat érnek el. A cég a rekordesélyes térségi olajvállalatok között említi a lengyel PKN Orlen S.A.-t (BBB besorolás), a litván Mazeikiu Nafta AB-t (B plusz), a román Rompetrol Group N.V.-t (B mínusz) és a török Tüprast (BB mínusz). A Fitch Ratings azért nem tart érvényben külön adóskockázati besorolást a magyar olajvállalatra, mert ezt eddig sem a cég, sem a befektetők nem kérték.

A Fitch szerint az igen erős szektorteljesítményt a finomítói tevékenység kivételesen magas profitrése magyarázza, valamint, hogy a jó konvertáló (vagyis nehézolaj-feldolgozó) kapacitással felszerelt finomítók megemelt árengedményt élveztek az olyan kénes nehézolajokra, mint például az orosz Urál. Az Urál olajféle átlagos hordónkénti diszkontja (árkülönbség) az idei harmadik negyedévben már 5 dollár körül volt a globális alaptípusnak tekintett, könnyű Brent keverék átlagárához képest az 1998-2004 közötti 1,60 dolláros átlagos árkülönbség helyett.

A hitelminősítő szerint ugyanakkor a térségi cégek adóskockázati besorolásai olyan szektorszintű kihívásokat is figyelembe vesznek, mint a túlfoglalkoztatás, a magas fix költségbázis, a 2009-re érvénybe lépő uniós üzemanyag-minőségi szabványok teljesítéséhez szükséges beruházási kötelezettségek, a minimális tárolókapacitási előírások, a finomítói koncentráció, és egyes esetekben a kiskereskedelmi hálózat alacsony hatékonysága.

Igaz ugyanakkor az is, hogy a legtöbb kelet-európai finomító stratégiai helyen, tengeri megközelíthetőség nélküli szárazföldi piacokon működik, erős hazai piaci részesedésekkel, áll a Fitch elemzésében.

A múlt hónap végén a világ legnagyobb hitelminősítője, a Standard & Poor's is azt írta kelet-európai olajipari elemzésében, hogy az ádáz verseny jellemezte északnyugat-európai finomítói szektorral ellentétben a közép- és kelet-európai olajfinomítók meglehetősen védett környezetben működnek. Átlagosnál jobb finomítói profitrésüket az magyarázza, hogy ezek a cégek erős megközelítési akadályokkal körülvett, szárazföldi piacokon dolgoznak.

Az S&P néhány nappal az elemzés közzététele előtt adta meg a megszorításokkal már befektetésre ajánlottnak tekintett "BBB" adóskockázati osztályzatsáv alapfokát, a "BBB mínusz"-t első vállalati minősítésként a Mol Rt.-nek, és a magyar cég minap kibocsátott eurokötvényére is ugyanezt az adósságosztályzatot adta.

A hitelminősítő akkor kiemelte: a Mol Rt. a független európai finomítók közül eddig egyedüliként kapott befektetői fokozatot a Standard & Poor's-tól, amit a korlátozott versennyel jellemzett, erőteljes kiskereskedelmi pozíció és a finomítói tevékenységben érvényesülő, a nyugat-európai cégeknél számottevően jobb profitrés indokol.