A jüantól retteghet a világ

Egyre nagyobb a nyomás Kínán, hogy vezesse be a jüan szabad kereskedelmét. Sokak szerint a kínai gazdaság egyik motorja az volt, hogy a kínai jegybank a dollárhoz igazította, és áron alul tartotta a jüant. Az [origo] által megkérdezett szakértők szerint a jüan felértékelésére egyelőre nem kell számítani, mert az Kína számára egyenlő lenne az öngyilkossággal.

A kínai gazdaság robbanásszerű fejlődésének egyik eszköze sokak szerint a jüan mesterséges érték alatt tartása volt. A kínai monetáris politika igen egyszerű volt 2005 nyaráig: értékénél alacsonyabban tartott árfolyamon a dollárhoz kötötték a jüant. Ezáltal bármi történt is az amerikai fizetőeszközzel, biztosították, hogy a kínai export mindig nyomott áron folyhasson az USA-ba. A Kínai Népi Banktól gyakorlatilag Alan Greenspan amerikai jegybankelnökhöz szervezték ki a monetáris politikai döntéseket.

Zsou Siaocsüan kínai jegybankelnök - aki sokak szerint a jövőben legalább olyan hatással lesz a világgazdaságra, mint a most távozott Greenspan - hatalmas nyomás alá került: egyszerre kellene megfelelnie a külföldről jövő követeléseknek, hogy reális árfolyamra emelje a jüant, ugyanakkor viszont egy nagyon elmaradt pénzügyi és bankrendszert vezet a túltermeléstől és alacsony áraktól sújtott gazdaságban. Ráadásul minden jel arra mutat, hogy véget érhet Kínában az ingatlanvásárlási láz, amely igen rossz szerkezetű hitelkörnyezetet hagyott maga után.

A kínai valutatartalék rekordmagasba, 818,9 milliárd dollárra ugrott 2005 utolsó negyedévében. A kínai nemzeti bank vasárnap esti közleménye szerint 34,3 százalékkal, összesen 209 milliárd dollárral nőtt a tartalék az év során. A növekvő valutatartalék szintén amellett szól, hogy Peking engedje szabadon a jüant.

A kínai monetáris politikát az USA folyamatosan támadta - és támadja mind a mai napig. Az amerikaiak azt követelik, hogy Kína emelje reálisnak mondható értékre a jüant, ezzel egyenlítse ki a két ország kereskedelmében a kínai cégeknek kedvező tendenciát. Az USA törvényhozásában folyamatosan azt követelik a republikánus szenátorok, hogy az Egyesült Államok vámokkal ellensúlyozza az árfolyam okozta egyenlőtlenséget. Ez azonban hosszú távon az amerikai gazdaságot is súlyosan károsítaná.

A WTO-tagság és a folyamatos amerikai nyomás következtében a kínai kormány végül 2005 nyarán engedett, amikor 2,1 százalékkal felértékelték a jüant, és megszüntették a valuta dollárhoz való kötöttségét. Ez az emelés természetesen nem elégítette ki az amerikaiakat, akik legalább 10 százalékos emelést tartanának reálisnak. A jelenlegi árfolyam 8,1 a dollárhoz képest, azonban közgazdászok szerint 7,75 volna a reális árfolyam.

Kína 2005. december 30-án jelentette be, hogy megreformálja a jüan piacát. A kínai vezetés 13 bank számára engedélyezte, hogy korlátok között kereskedjenek a jüannal. A bankok között nem csak kínaiak vannak: olyan cégek kaptak engedélyt, mint az ABN Amro, a Citigroup, a HSBC vagy a Standard Chartered.

A kereskedés természetesen szigorú korlátok között folyik az év eleje óta: a jüan értéke egy sor valutához, például a japán jenhez vagy a brit fonthoz képest csak 0,3 százalékkal mozdulhat el naponta. A kormányzat szerint azzal, hogy piaci szereplőket engednek be a jüan kereskedésébe, nem lesz akkora a sokk a bankközi devizapiacon, mintha teljesen szabadjára eresztik a jüant. Kérdés, hogy hogyan hat a kínai gazdaságra a mostani állapot.