Zimbabwe gazdasága visszatért a középkorba

Zimbabwe lejtőre került, fogalmazott az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkár-helyettese, Jan Egeland, miután látogatást tett az afrikai országban. Zimbabwe gazdasága azóta hanyatlik, mióta Robert Mugabe elnök 2000-ben elkezdte lefoglalni a fehérek tulajdonában levő farmokat, és a bűncselekményekre és a túlnépesedésre való hivatkozással, a legszegényebbek házainak tömeges rombolásába kezdett.

Erősen nyugtalanítónak nevezte Jan Egeland, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkár helyettese, hogy Robert Mugabe elnök visszautasította azt a több száz sátrat, ami kilakoltatott és otthontalanná tett emberek ezreinek adott volna fedelet. Az ENSZ jelentése szerint Zimbabwéban körülbelül 700 000 ember veszítette el munkáját vagy otthonát a kormányzat főleg nyomornegyedeket érintő, házromboló programja miatt. A katasztrofális kilakoltatási kampány a legrosszabb lehetséges dolog volt, a lehető legrosszabb időben, mondta Jan Egeland a BBC-nek nyilatkozva.

Az afrikai állam kormánya vitatja az ENSZ hétszázezres adatát, és azt állítja, hogy a nyomornegyedek megtisztítását, a bűncselekmények csökkentéséért és a túlnépesedés megállításáért hajtja végre. Jan Egeland szerint a kormány magyarázata a kilakoltatási hadjáratra alapjaiban hibás. "A kilakoltatási kampány számomra teljesen irracionálisnak tűnik minden szempontból; az életszínvonalat sokkal inkább csökkentette, mint növelte" - mondta Egeland. "Az pedig kétségtelenül bűncselekmény, hogy valakinek a saját földjén lebulldózerezik a saját otthonát, amire bűnvádi eljárásnak kell következnie" - tette hozzá.

A helyzet nagyon komoly Zimbabwéban, ahol a várható élettartam, az elmúlt tizenöt esztendőben valamivel több mint 60 évről, alig több mint 30 évre csökkent - ez pedig nem "csupán" krízis, hanem valóságos visszafejlődés, nyilatkozta Jan Egeland a BBC-nek Johannesburgban, közvetlenül a négynapos zimbabwei látogatása után.

Az ENSZ tisztviselője szerint az adományozóknak a kormánnyal való nézeteltérések ellenére kötelezettségeik vannak, amelyek közül a leginkább figyelemre méltó ügy a sátrak felajánlása volt. "Ha ezek a sátrak elég jók voltak az otthonaikat elvesztett európaiak és amerikaiak számára, vajon miért nem elég jók Zimbabwe számára?" - tette fel a kérdést Egeland.

"Nem sátorlakók"

Mugabe elnök szóvivője útján közölte, a zimbabweiek nem "sátorlakók", és azt akarják, hogy az ENSZ építsen tartós házakat..

Minden héten 3000 ember hal meg AIDS-ben

Zimbabwe rendkívül válságos helyzetét jól szemléltetik a következő adatok. A várható élettartam alig több mint 30 év; 3 millió ember szorul élelmiszer-segélyre; a felnőttek 20 százaléka HIV-fertőzött; minden héten 3000 ember hal meg AIDS-ben; az elmúlt évben félmilliónyian veszítették el otthonaikat és kétszázezren megélhetésüket; az infláció közelíti az 1000 százalékot; az országot aszály pusztítja.

Az ENSZ képviselői és Mugabe elnök között, az év elején folytatott megbeszélések után Egeland elmondta, egyetértettek abban, hogy a nemzetközi közösségnek még többet kell tennie azért, hogy a humanitárius problémák megoldódjanak Zimbabwéban. "Üzenetünk a kormány felé az volt: segítsetek nekünk, mi segítünk nektek, hogy segíthessetek polgáraitoknak" - mondta Egeland. Arra a kérdésre, hogy az adományozóknak miért kellene az "életmentésre" kért, további 276 millió dollárt befektetnie Zimbabwéban, Egeland azt mondta: az nem vállalható út, hogy a kormány büntetésére hivatkozva, nem segítünk a szükségben lévő gyerekeken és nőkön.

50 000 dolláros címletek

A zimbabwei tartalékbank kormányzója még januárban elismerte, hogy országa a hiperinfláció szorításában vergődik, miközben gazdasági elemzők előrejelezték, hogy az afrikai országnak hamarosan 1000 százalékos inflációs rátával kell szembenéznie. Január végén vezették be az országban az 50 000 dolláros zimbabwei bankjegyet, amelynek a valódi értéke azonban mindössze fél USA-dollárnak felel meg, és csupán egy kisebb kenyércipó vásárolható belőle. Korábban a 20 000 zimbabwei dolláros bankó volt a legnagyobb címlet, ez azonban ma már csak egy fél cipóra elég.

Zimbabwe folyamatosan a Nemzetközi Valutaalapból (IMF) való kiutasítás veszélyével néz szembe, mivel adósságait rendre az utolsó utáni pillanatban törleszti. Az IMF-ben szinte állandóan napirenden van az ország szavazati jogának felfüggesztése a pénzügyi képviseletben. A szervezet kifejezte, 2006 szeptemberében felülvizsgálja viszonyát Zimbabwéval. A Nemzetközi Valutaalap már 2005-ben figyelmeztetett, hogy a zimbabwei körülmények még rosszabbá válhatnak, hacsak a kormány nem tesz sürgős lépéseket a gazdaság stabilizálása és a legszegényebbek élelmezése terén. Ha Zimbabwét valóban száműzik az IMF kötelékéből, úgy ez lenne az első ilyen eset Csehszlovákia 1954-es kiutasítása óta.