Zimbabwe gazdasága visszatért a középkorba

Zimbabwe lejtőre került, fogalmazott az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkár-helyettese, Jan Egeland, miután látogatást tett az afrikai országban. Zimbabwe gazdasága azóta hanyatlik, mióta Robert Mugabe elnök 2000-ben elkezdte lefoglalni a fehérek tulajdonában levő farmokat, és a bűncselekményekre és a túlnépesedésre való hivatkozással, a legszegényebbek házainak tömeges rombolásába kezdett.

A 13 milliós lakosság harmada csak a segélyekben bízhat

Zimbabwe, a térség egykori dohány nagyhatalma és élelmiszer ellátó központja, ma óriási éhínséggel küzd. Búza készlete mindössze két hétre elegendő, miközben a városlakók szárnyaló kenyérárakkal szembesülnek, jelentette be Zimbabwe legnagyobb malomipari szervezete 2006 március elején. Zimbabwe vezető malomipari vállalatai kénytelenek voltak visszafogni malmaik teljesítményét a gabonakészlet szűkössége miatt.

A nemzetközi segélyszervezetek azt mondják, Zimbabwe 13 milliós lakosságából, mintegy 4,3 millió ember kér élelmiszersegélyt a következő betakarításig. Az ország élelmiszer-készletei folyamatosan csökkennek, a munkanélküliség emelkedik, az infláció elszabadult, mióta a kormány hat évvel ezelőtt elkezdte újra szétosztani a fehérek tulajdonában álló földeket. Gazdaságkutatók szerint az infláció áprilisra 1000 százalékra emelkedhet.

A kiürült készletek miatt, az állami vezetés alatt álló gabona-értékesítő tanács, az utóbbi időben, csupán heti 400 tonna gabonát juttat el a molnárokhoz, a korábbi 600 helyett. A gabonahiány arra kényszerítheti a pékeket, hogy lisztet importáljanak Dél-Afrikából, ami további áremelkedéshez vezethet. Egy kenyércipó Zimbabwéban, mostanában 66 ezer zimbabwei dollárba kerül (66 USA-cent); február végén volt olyan hét, amikor 30 százalékot emelkedett az ára.

Mugabe elnök cáfolja, hogy "reformprogramja" közreműködött volna a krízis kialakulásában, ehelyett az aszályt kárhoztatja.

Padlón a gazdaság

Fotó: EPA

A zimbabwei ellenzék (Mozgalom a Demokratikus Változásért; MDC) szerint a helyzet kezd elviselhetetlenné válni. Rettenetes a szűkölködés, mondja Arthur Mutambara, az MDC két frakciójának egyikét vezető politikus. Üzemanyag nincs, az áruk megfizethetetlenek, a munkanélküliség 80 százalékos, az infláció hihetetlen magasságban szárnyal.

Március elején, a zimbabwei infláció rekordszintre, 782 százalékra emelkedett, jelentette be az ország központi statisztikai irodája. Februárban a fogyasztói árak 27,5 százalékkal emelkedtek, míg januárban még "csak" 18,6 százalékos volt az emelkedés mértéke. A növekedést elsősorban a szállítási, oktatási és rezsiköltségek további emelkedése idézte elő. Az üzemanyag- és élelmiszerhiány a lakosságnak, mintegy kétharmadát hagyta munka nélkül és nyomorban, a gazdasági talpraállás legkisebb jele nélkül, mondják elemzők. Az üzemanyaghiány felemelte a szállítás árait, a lakbérek szintén növekedtek, követve a kormány sokat vitatott otthonlerombolását, ami még több hajléktalant küldött az utcára. Elemzők azt mondják, a kormánynak lépéseket kellett volna tennie a tulajdonjog megerősítésére, liberalizálni a devizaárfolyamokat és piaci árakat kialakítani.

Az IMF határozottan kimondja, hogy a zimbabwei krízis átfogó politikai intézkedési csomagot igényel, ami számos cselekvési tervet foglalna magába a makrogazdasági stabilizáció és a strukturális reformok területén.

A zimbabwei jegybank március 16-án 75 bázisponttal, 785 százalékra emelte az irányadó kamatot, újabb lépésként az infláció letörésére. Elemzők szerint azonban ez már megkésett döntés a jelentős kormányzati kiadások növekedése miatt. Zimbabwéban az ipar nagyobbik része, termelési kapacitásának 30 százaléka alatt működik, a munkaképes lakosság mintegy kétharmada munkanélküli. Megfigyelők szerint az infláció növekedéséhez a jegybank is hozzájárul, miután a 91 napos kincstárjegyeket 500 százalékos hozammal bocsátja ki, azaz a lejárati idő után, még több pénz kerül vissza a forgalomba.

Elnöki portré

Robert Mugabe, az egykori függetlenségi harcos

Robert Mugabe kulcsszerepet játszott a fehér hatalom megdöntésében a korábban Rhodesiának hívott afrikai államban. Ő és a Zanu párt nyerte meg a britek felügyelte, 1980-as függetlenségi választásokat, és azóta is uralja az ország politikai életét. A nyolcvanéves vezető hatalmára a legnagyobb kihívást az ellenzéki, a Mozgalom a Demokratikus Változásért (MDC) formáció jelenti. Az ellenzéki szervezet szerint tagjait zaklatják, kínozzák és esetenként meg is ölik a hatalmon levő Zanu párt emberei. Mugabe elnök pedig azzal vádolja az ellenzéki pártot, hogy az a nyugati erők eszköze.

Mugabe megnyerte a 2002-es elnökválasztást is, pedig az ellenzék és a külföldi megfigyelők úgy vélték, hatalma már súlyosan megingott. Tavaly pártja több mint kétharmados többséget szerzett a parlamenti választásokon, az MDC szerint tisztességtelenül. A győzelem mértéke lehetőséget teremtett az elnöknek arra, hogy megváltoztassa az alkotmányt, kikövezve az utat egy parlamenti felsőház kialakítására, a szenátus felé. Ideológiai alapon Mugabe az 1960-as évek afrikai szabadság-mozgalmainak tradíciójából jön - erős és részvéttelen vezetői stílus, Nyugat-ellenesség jellemzi; a kapitalizmussal szemben gyanakvó, és mélyen intoleráns az eltérő vélemények és az ellenzék irányában. Gazdaságpolitikai irányvonalát széles körben úgy tartják számon, mint amit rövid távú politikai célok és személyes hatalma fenntartása szolgálatába állított.

Major András

[origo]/MTI