Magyar fogyasztóvédők Szlovákiában

Nemrég első alkalommal tartottak közös ellenőrzést a magyar és a szlovák fogyasztóvédelmi hatóságok. A magyar fogyasztóvédők szlovákiai tapasztalatairól Pintér István, a Heves Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség igazgatója számolt be az [origo]-nak.

A három észak-magyarországi megye fogyasztóvédelmi felügyelősége Heves megyei kezdeményezésre tavaly együttműködési megállapodást kötött a Szlovák Köztársaság hasonló területi szervezeteivel. Ennek keretében a Heves és Nógrád megyei felügyelőség igazgatói és szakreferensei, valamint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség két munkatársa a szlovák fogyasztóvédelmi hatósággal közös ellenőrzésen vettek részt idén április 25-én Losoncon.

Ez volt az első olyan országos vizsgálati program, amelyhez szomszédos ország is csatlakozott. A program keretében a fogyasztóvédők három csoportot alkotva két nagyobb és egy kisebb építőanyag-kereskedésben végeztek közös vizsgálatot, majd megvitatták az ellenőrzés tapasztalatait.

A magyar fogyasztóvédők azt tapasztalták, hogy Szlovákiában az építőanyagok forgalmazását egy-egy termékkörre szakosodott kereskedők végzik. Fűrészárut külön fatelepeken forgalmaznak, sódert, homokot pedig közvetlenül a bányákból lehet beszerezni, így egy-egy építőanyag-telepen érzékelhetően szűkebb a választék, mint nálunk.

A vizsgált termékkör (cement, zsákos építőanyagok) választéka szinte teljesen megegyezik a hazaival, így a magyar felügyelők több esetben is találkoztak olyan termékkel, melyen magyarul is feltüntették az előírtakat. Tapasztalatiak szerint az építőanyagok árai is közel azonosak az itthonival.

Szlovákiában törvény írja elő a jelölések szlovák nyelven történő feltüntetését. A felügyelők észrevételüket, megállapításaikat a helyszínen rögzítik a hordozható számítógépeiken, melyen előre felvitt minták állnak rendelkezésükre. A hiányosságok dokumentálásához minden felügyelőnek van digitális fényképezőgépe.

Minden egységben hitelesített ellenőrzési naplót kötelesek tartani, amibe a hatóságok rögzítik az észrevételeiket, tehát nem a felügyelőség költsége a jegyzőkönyvek biztosítása. A felügyelők a naplóba csak az igazolványuk számát írják be, a nevüket nem, és az irodáknál sem tüntetik fel a neveket.

A vásárlók könyve náluk már nem kötelező, a nyugtaadó pénztárgép azonban csak akkor megfelelő, ha nevesíti a megvásárolt tételt, szemben a magyar előírásokkal, ahol csak a végösszeget kell feltüntetni.

Az ellenőrzésnek nem célja a bírságolás. Jelölési hiányosságok esetén nem a fogyasztói forgalomba hozó kereskedőt büntetik, hanem a gyártót vagy importőrt kötelezik az előírások betartására. Ha ez mégis elmarad, akkor viszont szigorúan bírságolnak.

A termékkel kapcsolatos hiányosságok esetén elsősorban a gyártók felelősségét állapítják meg, és őket kötelezik az előírások betartására. Harminc-hatvan napot adnak a hiányosságok pótlására, amit kevés kivétellel teljesítenek is. A renitenseket 2 millió korona végrehajtási bírsággal is büntethetik. A termék hiányosságain kívül megállapított mulasztásokért 5. millió korona bírságot szabhatnak ki, amivel ritkán élnek.

A szlovák fogyasztóvédelmi felügyelőségek nagyobb területű és népességű országrészeket ellenőriznek, mint a magyarországiak, ezért létszámuk is nagyobb. Országos szinten viszont a főfelügyelőség lényegesen alacsonyabb létszámmal működik, mint Magyarországon.

Gépkocsik kivételével jobb a felügyelőségek technikai eszközökkel való ellátottsága a Magyarországon megszokottnál. A felügyelők igazolványa nemcsak saját kerületükre, hanem az egész Szlovákiára érvényes, és hordozható számítógépet használnak.

Giczi József