Évente körülbelül 2,5 millió tonna szén-dioxid (700 000 tonna szén) kibocsátás elkerülését teszi lehetővé egy 1000 MW-os atomerőmű, egy hasonló teljesítményű gáztüzelésű erőműhöz képest. Az elemzést a brit kormány megbízásából, az energiapolitika felülvizsgálatának részeként készítették - tájékoztatta a Magyar Energia Hivatal az [origo]-t.
A felülvizsgálat szerint 6000 MW-nyi új, nukleáris termelőkapacitás 15 millió tonnával csökkentené Nagy-Britannia éves szén-dioxid kibocsátását. Az emisszió-csökkenés 25 fontos (36 eurós), tonnánkénti széndioxid-árral számolva jelenértéken 1,4 milliárd fontos megtakarítást jelentene egy 1000 MW-os atomerőmű esetén, 40 éves üzemelést feltételezve.(Összehasonlításul: a paksi erőmű teljesítménye 1860 MW.) A jelentés kiemeli, hogy a számított emisszió-csökkenés a teljes üzemanyag-ciklusra vonatkozik, az atomerőmű üzemeltetését, a bányászatot, szállítást és uránfeldolgozást is beleértve.
A jelentés az OECD Nukleáris Energia Ügynökségének becslésére hivatkozik, amely szerint az atomerőművi elektromos energiatermelés 11-22 gramm szén-dioxidot bocsát ki megtermelt kWh-ként, míg szénerőművek esetén ez az érték 755 gramm, földgáz-tüzelésű erőműveknél 385 gramm, biomasszánál 29-62 gramm, szélerőműveknél pedig 11-37 gramm.
A jelentés megemlíti, hogy a nukleáris energiát gyakran megvádolják azzal, hogy a teljes életciklust tekintve, a bányászatot és az ércfeldolgozást figyelembe véve, szén-dioxid kibocsátása, valójában a fosszilis erőművekével hasonló nagyságrendbe esik. A jelentés szerint az alacsony koncentrációjú uránérc feldolgozása valóban igen sok energiát igényel, ami növeli a szén-dioxid kibocsátást, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint azonban, a belátható jövőben nem fenyeget a magas koncentrációjú uránérc elfogyása.
A brit kormány szerint kielégítő a nemzetközi ügynökségek becsléseinek eredménye az uránkészleteket illetően. Emellett Nagy-Britanniának jelentős feldolgozott uránkészlete van, amelyet a tengerentúlról érkező urán kiegészítéseként használhatnak.
A jelentés arra is felhívta a figyelmet, hogy a kiégett üzemanyag feldolgozására van szükség, ehhez azonban csak Franciaországnak és Oroszországnak van meg a kapacitása, a változó piaci feltételek azonban megteremthetik egy hasonló berendezés építésének feltételeit Nagy-Britanniában is. Az alternatív üzemanyagok, mint például a kevert urán-plutónium-oxid (MOX) tovább segíthetik az uránellátást.