Elmaradnak a budapesti bérek

Budapesten az átlagbér a skandináv szint 20 százaléka. A megélhetés viszont feleannyiba kerül - írja a Világgazdaság.

A budapestiek mind a bruttó, mind a nettó bérek esetében a skandináv szint ötödét keresik meg, de a bécsiek is négyszer annyi nettó fizetéssel büszkélkedhetnek, mint a magyar fővárosban lakók. Az átlagos budapesti bruttó és nettó bér hasonló szinten van a prágaival, a pozsonyival vagy a varsóival. Az UBS Bank tegnap közzétett, 2006-os Árak és bérek elnevezést viselő összeállításából kiderül: Budapesten a megélhetés is olcsóbb, nagyjából feleannyiba kerül az élet, mint Oslóban, Londonban, Koppenhágában és Tokióban,. A budapesti árszínvonal szintén hasonló a környező új uniós tagokéhoz.

A nyugat-európai és észak-amerikai munkavállalók - 14 reprezentatív foglalkozási körben - átlagosan 18 dolláros bruttó órabért keresnek meg, míg Kelet-Európában és Ázsiában a szám 4-5 dollár, Bukarestben, Szófiában vagy Pekingben pedig ennek átlagosan csupán a feléért dolgoznak. Vásárlóerő tekintetében a budapestiek mintegy harmadannyit keresnek, mint a leggazdagabbak: a zürichiek, dubliniak, Los Angeles-iek vagy luxembourgiak.

Az Európai Unióban megfigyelhető az árak és bérek konvergenciája: a 2004-es csatlakozás előtti, 15 uniós tag városaiban az árszínvonal-különbség a harmada az 1985-ben megfigyeltnek. Az árszínvonal közeledése azonban nem lineáris folyamat, hanem ugrásokkal történik - mondják az UBS közgazdászai. A tíz új tag belépése ismét az árkülönbségek növekedését okozta a tagok között.

Az amerikai kontinensen New York-ban a legmagasabbak a bérek, de az árak is verik a többi észak- vagy dél-amerikai várost. A dél- és közép-amerikai városok vásárlóereje a harmada az észak-amerikaikénak.

A világ egyetlen más régiójában sem akkorák a különbségek a drága és olcsó városok között, mint Ázsiában. Tokió a világ ötödik legdrágább városa, míg Delhi, Mumbai és Kuala Lumpur a legolcsóbbak közé tartozik. A legmagasabb ázsiai béreket is Tokióban fizetik. A munkaidő ugyancsak Ázsiában a leghosszabb, az ottaniak évente 50 nappal dolgoznak többet, mint Nyugat-Európában, részben a többletmunkával kompenzálva az alacsonyabb kereseteket.

Az árfolyamváltozások következményeképpen az előző, 2003-as felmérés óta sok helycsere történt. New York és Chicago a dollár gyengülése miatt visszaesett, míg Sanghaj és Peking viszonylag olcsó maradt a gazdasági fellendülés ellenére, a nemzeti valuta ugyanis ellenállt a felértéklődési nyomásoknak.