Vége lehet az amerikai álomnak

Bár az USA gazdasága az utóbbi években jónak mondható növekedést produkált, az amerikaiak azonban nem tudnak őszintén örülni a fellendülésnek. Közelebbről vizsgálva kitűnik: a polgárok igen súlyos árat kénytelenek fizetni a gazdaság fellendítéséért. Ahhoz, hogy a gazdaság motorja felpörögjön, egyre fájóbb mértékben kell lemondani a korábban megszokott életmódról.

Jelenetős gazdasági növekedést produkált az Egyesült Államok az utóbbi öt évben. A 2000-es recesszióhoz képest, 2004-ben és 2005-ben egyaránt, 3 százalékos volt az amerikai gazdaság növekedése. A 2006-os első negyedévben a növekedés csúcsot is döntött, 5,6 százalékkal, a kiugró eredmény ellenére az év végi várakozás csak 2,9 százalék.

Ha csak a növekedést nézzük, a Bush kormányzat gazdaság politikája bevált: az amerikai gazdaság lekűzdötte a recessziót, a gazdaság még mindig tartja a versenyt az EU-val, Kínával, Japánnal. Azonban alaposabb vizsgálattal kiderül: a gazdasági növekedés eredményei egyszerűen nem kimutathatók az átlag amerikai életszínvonalában.

"Az egyre jelentősebb távolság az életszínvonal és a gazdasági növekedés mutatói között, napjaink egyik legégetőbb gazdasági kérdése" - véli Jared Bernstein, az amerikai Economic Policy Institute (EPI) vezető kutatója.

Az 1990-es évek nagy gazdasági boomjában a növekedés még együtt járt a munkahelyek számának sokszorozódásával, és az életszínvonal emelkedésével is. Az EPI szerint azonban mostanra a növekedés csak a gazdasági mutatók kúsznak felfelé, valódi életszínvonal-javulás nélkül.

Az amerikai gazdaság 2000 és 2005 között, összesen 1,4 trillió dollárral, vagyis 14 százalékkal nőtt. A termelékenység még ennél is jobban, 16,6 százalékkal emelkedett az utóbbi időben. Ugyanebben az időszakban a családok bevételei azonban 2,9 százalékkal csökkentek. Az afro-amerikai, illetve a hiszpani lakosság esetében a csökkenés az átlagnál jóval drasztikusabb volt. Kisebb lett mind a szellemi, mind a fizikai munka után fizetendő bér. Ráadásul egyre kevesebb munkahely mellé jár automatikusan egészség- vagy nyugdíjbiztosítás.

Az életszínvonal-csökkenés miatt az emberek egyre kevésbé ítélik jónak Geroge Bush és kabinetje gazdaságpolitikáját. A Gallup legfrissebb adatai szerint - a tényleg jónak mondható növekedési mutatók ellenére - a megkérdezettek 70 százaléka véli úgy, hogy a gazdaság rosszabb helyzetben van, mint 2004-ben. Ez a vélemény valószínűleg meg is mutatkozik majd a szenátusi és a kongresszusi választásokon.

Hová lett a haszon?

Kínánál kell hatékonyabbnak lenni

Az amerikai gazdaságban zajló folyamat megértéséhez a legegyszerűbb, ha vetünk egy pillantást a cégek profitjára és a bérekre. A haszon vállalati profitba vándorló része a 2000-es 17,7 százalékról, 2005-re 20,9 százalékra nőtt. Ugyanakkor a munkabérekbe áramló haszon összege rekordmélységben van. Ezzel együtt jelentősen növekedett a munkanélküliség is, tehát kevesebben keresnek kevesebbet.

A rendszer természetesen magában hordozza az egyenlőtlenséget, amely Bush gazdaságpolitikája miatt még nyilvánvalóbbá vált. Bushék csökkentették a tőkejövedelmeket terhelő adókat, ez egyértelműen a befektetésekből élőknek kedvez. A társadalom legjobban fizetett ötödének bérei, az utóbbi években addig soha nem látott mértékben növekedtek. 1992 és 2005 között, egy gazdasági felsővezetői fizetés 186 százalékkal növekedett. Manapság egy vezető 262-szer keres többet, mint egy gyári munkás. Ugyanez a szorzó a '60-as években még csak 24 volt.

A Bush-kabinet szerint ezek a lépések segítették a GDP-növekedést és a gazdasági növekedés fokozását az utóbbi években, ugyanakkor növelték a termelékenységet is. Az EPI jelentése szerint azonban az átlag amerikai számára ez igen kevés. Az intézkedések mellékhatásaként az alacsonyabb fizetési osztályban csökkentek a bérek, gyengültek a szakszervezetek és csökkent a munkahelyek száma.

A szövetségi minimálbér nagyjából 10 éve nem változott, azonban a bérek tekintetében csökkenő trend érvényesül. Az EPI jelentése szerint a munkaerőpiacon megjelenő, illegális bevándorlók egyre lejjebb nyomják a béreket, és bizonyos területeken már hozzájuk mérik a bérezést. Ugyanakkor a "Kína-effektusként" ismert jelenség is jócskán gyöngíti az amerikai gazdaságot. A délkelet-ázsiai piacokról Amerikába ömlő, olcsó áru bizonyos szektorokban nagy elbocsátásokra kényszeríti a gazdasági szereplőket, hogy bírják a termelékenységi versenyt a kínaiakkal.

Erre a folyamatra figyelt fel az amerikai jegybank, a FED elnöke, Ben Bernanke, amikor a globalizáció amerikai veszteseiről beszélt. "A termelés módjában bekövetkezett változások munkások megélhetését, cégek profitját veszélyeztetik, még akkor is, ha fokozzák a termelékenységet" - vélekedett Bernanke.