Az EB azt szeretné, hogy az eurót használó országok nemzetközi pénzforgalma ugyanolyan gyorsan, egyszerűen és olcsón történjen, mint a belföldi tranzakciók, és az ezt lehetővé tevő SEPA-rendszer 2008-tól működőképes, 2010-től pedig kötelező legyen.
Az EB a fizetést követően legfeljebb egynapi ráhagyást adna a bankoknak, az EP-ben két vagy három napról folyik a vita. Eltérés van Brüsszel és a tagállamok között abban is, hogy milyen mértékben vegyék figyelembe a pénzpiac szereplőinek sajátosságait.
Tisztázatlan egyelőre, hogy azonos kategóriaként kezeljék-e a hitel- és a betéti kártyát. Az EB évek óta bírálja a bankokat a szerinte indokolatlan, jelentős költségkülönbségek miatt, és mert még ma is gyakori, hogy az euróban vezetett bankkártya külföldi használata után egy hétbe is beletelik, mire a pénzt átutalják.
A teljes reformnak az üzleti életben megjelenő hasznát 50-100 milliárd euróra becsülik, részben azért, mert az elektronikus ügykezelés egyre elterjedtebb, és a tranzakciók gyorsabb lebonyolítása a nagyvállalatoknak, multiknak rugalmasabb pénzforgalmat, nagyobb likviditást eredményez.
A pénzintézetek érdekképviselői szerint viszont hatalmas kár éri majd a szektort - évi 30 milliárdot jósolnak -, és magának a rendszernek a fölállítása is tízmilliárdos nagyságrendű. Az Európai Központi Bank felügyeletével zajló reform gyakorlatilag azt jelenti, hogy a mai nemzeti fizetési rendszerek eltűnnek. Hosszabb távon az a cél, hogy minden uniós ország az egységes fizetési övezetbe tartozzék.