A 95-ös benzin literjét az év elején 260 forint körüli áron lehetett megvásárolni, azután a tavasszal és a nyáron több mint 40 forintot emelkedett az átlagos ár. A tetőzés júliusban és augusztusban volt, majd az ősz folyamán meredek áresés következett be, és decemberben már olcsóbb volt, mint az év elején. A dízel hasonló tendenciát mutat, kisebb amplitudóval. A januári 256 forintos átlagos árról július-augusztusban 290 forint magasságába kúszott a gázolaj ára, de ezt követően havonta csökkent, és decemberben 258 forint körül alakul. Az üzemanyagok árának alakulásában egyébként minden évben van ciklikusság. Tavasszal a a benzin ára szokott emelkedésnek indulni miután a jó idő egyre több autóst csal az utakra, így megnő a fogyasztás. Ősszel ugyanakkor a folyamat megfordul a benzin ára csökkeni szokott, míg a télre már a dízel üzemanyag értéke szokott drágulni. Hosszabb távon nézve pedig inkább a dízel üzemanyag emelkedésére kell számítani, miután egyre nagyobb arányban használnak az emberek dízel üzemű gépkocsikat az alacsonyabb fogyasztás miatt.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy a kelet-közép-európai gazdaságokban a magyaréhoz hasonló ingadozás volt megfigyelhető az üzemanyagárakban 2006-ban. Az adót is beleértve Szlovákiában július végén-augusztus elején - tehát az ár tetőzésekor - átlagosan 303 forintnak megfelelő koronáért lehetett hozzájutni a 95-ös literéért, míg Magyarországon ekkor körülbelül 306 forint volt a tarifa. Csehországban mintegy 304, Lengyelországban pedig 303 forint volt átszámítva egy liter üzemanyag ára abban az időben. Ausztriában 320 forintos átlagos benzinár uralkodott a tetőzés idején, vagyis az országcsoportban az árkülönbség alig lépte túl az 5 százalékot.
A 2006-os benzinárak alakulása követte a nyersolaj árában mutatkozó változásokat, amely londoni árakon az év eleji hordónkénti 60 dolláros szintről februárban jócskán 60 dollár alá került. Onnan májusban megközelítette a 75 dolláros szintet, majd kisebb visszesés után augusztusban közvetlenül a 80 dolláros szint alá érkezzett. Ekkor sokak előtt felrémlett a 100 dolláros olaj rémképe, de a lélektani határról nem egészen két hónap alatt 20 dollárt esett az ár, hogy aztán okóberre ismét 60 dollár alá kerüljön. Év végére az olaj hordónkénti ára ismét 60 dollár fölé került.
Olajár, és ami mozgatta
Az olaj árát leginkább a kitermelési kapacitások bizonytalanságai befolyásolták, amelyek nem tudtak lépést tartani a rohamosan növekvő kereslettel, elsősorban Kína, és India olajéhségével. A kitermelési beruházások elégtelenségei mellett az afrikai (Nigéria), közel-keleti (Irán atomtervei, libanoni-izraeli konfliktus, Szaúd-Arábia, Irak) és a dél-amerikai (Bolívia, Venezuela, Ecuador) politikai helyzet is az áremelkedés irányába hatottak. Az Irán elleni esetleges szankciók lehetősége nyár derekán már egy esetleges 200 dolláros olajárat vízionált egyes elemzőkben. (Emlékezetes, tavaly az észak-amerikai kontinenst sújtó természeti katasztrófák az USA finomítói képességére mértek komoly csapást.) Az idei 80 dollár közeli ár kialakulásában annak is komoly szerepe volt, hogy a BP olajtermelő vállalat lezárta az Egyesült Államok egyik legnagyobb kőolajmezőjét egy vezeték szivárgása miatt.
Ezek a gondok azonban később megoldódtak, illetve rendeződni tűntek, és például az orosz kitermelés növelése, valamint az újabb készletekről érkező beszámolók a kínálat növekedéséhez vezettek, amely visszarántotta az árfolyamot a 60 dolláros szint közelébe. (Kína például nagyszabású projekt tervével állt elő stratégiai olajtárolókról, igaz, a feltöltés forrásairól nem sokat lehet tudni.)
Az éve eleji orosz-ukrán gázháború után az ilyen szempontból Oroszország-függő Európa egész évben nagyobb figyelmet fordított fosszilis energiaellátása lehetséges diverzifikálására. Túl sok konkrétum azonban egyelőre nem látott napvilágot, azon kívül, hogy a belső-ázsiai olajkapacitások fölött is rendelkezni óhajtó Oroszország Ukrajnát megkerülő gázvezetékeket tervez Európával. Az energiaszektorát egyre inkább centralizáló Oroszország erős alkupozíciójából olykor zsarolás-szagú üzeneteket küldött Európa felé, élve a dél-kelet-ázsiai feltörekvő óriásgazdaságok mindent felszívó keresletével.
Az ár visszahanyatlása pedig az év második felében már egyenesen aggodalmakat keltett a legnagyobb kitermelőket tömörítő OPEC-ben, amely ennek hatására a kitermelés visszafogásáról döntött. Ennek hatása azonban egyelőre még nem mutatkozik. Az északi féltekén eddig meglehetősen enyhének mutatkozó téli idő sem verte fel túlzottan a keresletet.