Titkos alku rögzíti a távhő árképletét

Miután idén körülbelül 30 panasz érkezett a Gazdasági Versenyhivatalhoz a távfűtés árával és annak megállapításával kapcsolatban, a társasházkezelők is akcióba lendültek, akik kimondottan a budapesti alapdíjat sokallják. A szolgáltató állítja, kész rendelkezésre bocsátani a szükséges szakmai anyagokat; a versenyhivatal pedig nagyobb nyíltságot javasol a "természetes monopóliumnak".

A panaszosok 70 százaléka fővárosi

A zömmel önkormányzati tulajdonú távhőszolgáltató társaságok csak élnek az önkormányzatok által számukra nyújtott lehetőségekkel, de nem lépnek túl azokon - mondta el érdeklődésünkre Mihálovits András, a Gazdasági Versenyhivataltól. A távhőszolgáltatást igénybevevőktől ebben az évben 30 panasz érkezett a GVH-ba az ország minden részéről. A panaszok 70 százaléka a fővárosból érkezett - olvasható Nagy Zoltánnak, a versenyhivatal elnökének Szanyi Tibornak, a XIII. kerület önkormányzati képviselőjének küldött válaszlevelében. A panaszok alapvetően az ármegállapításra és az árat alkotó tényezők módosítására vonatkoznak, ezt a Főtáv Budapesti Távhőszolgáltató Zrt. monopol helyzetével való visszaélésének, extraprofit szerzési akciójának tulajdonították.

A versenyhivatal megállapította, hogy a távhőszolgáltatás alapdíja az országban, településenként 25 és 41,67 forint/légköbméter/hó között változik, ugyanez Budapesten 2007. január 1-től 53,46 forint/légköbméter/hó, április 1-től pedig 57,95 forint/légköbméter/hó (a vízfelmelegítési alapdíjjal együtt, áfa nélkül). A fűtés (vagy hő) díja az országban 1000 - 2000 forint/Gigajoul közötti érték, Budapesten 2177 forint/Gigajoul. A gázár-támogatás 2007. január 1-jén való megszűnése miatt a Főtáv éves lakossági energiaköltségei 86 százalékkal nőttek, az azonban "nyitott kérdés" pillanatnyilag, hogy ezt az összeget teljes egészében tovább kell-e hárítani az árakban vagy van-e az ármegállapító mechanizmusba beépítve valamilyen hatékonysági kényszer - írja a GVH.

Nyilvánosság kizárva?

A lakosság először a Főtáv 2006. decemberi, a távhő számlával együtt kézbesített tájékoztatójából értesülhetett a várható áremelésről. Azonban az ebben leírtak alapján a GVH szerint még a szakértők sem képesek eligazodni, nemhogy az egyszerű fogyasztók. A legfontosabb kérdésre egyáltalán nem kapni választ a tájékoztatóból, vagyis hogyan függ össze az alapdíjemelés a gázár-emelkedéssel. Az alapdíj-hődíj 48-52 százalékos arányára vonatkozó "elvárással" kapcsolatos szakmai megfontolásokról a GVH nem rendelkezik részletes információval, azonban a díjmechanizmus leírása a Budapest Főváros Önkormányzata és a Főtáv Zrt. közötti Együttműködési Megállapodás mellékletében megtalálható, amely viszont nem nyilvános dokumentum.

A hivatal álláspontja szerint ezeknek a dokumentumoknak egy "természetes monopólium" esetében nyilvánosaknak kellene lenniük, mivel semmi olyan információt nem tartalmazhatnak, amelyek titkosságukat indokolnák. Mindezek alapján kívánatos lenne kezdeményezni nyilvánosságra hozatalukat. Azért is fontos ez, mert az önkormányzatok határozzák meg rendeleti szinten azokat a szabályokat, amelyek a saját tulajdonukban lévő közszolgáltatók működésére, árkialakítására vonatkoznak, ami alkalmanként visszás helyzetekhez vezet nem csak a fővárosban - fogalmaz Nagy Zoltán. A hivatal elnöke ezen kívül a releváns adatokon alapuló nyilvános szakmai vitát is hiányolja.

A Fővárosi Közgyűlés - tulajdonos és szabályozó

Mivel a GVH ebben a kérdésben nem rendelkezik hatósági jogkörrel, ezért csak néhány javaslatot tud felvetni - fogalmaz Nagy Zoltán. Először is, egy közüzemi monopol szolgáltatótól elvárható, hogy áremelés esetén az áremelésről szóló tájékoztató kimerítő, érthető és mindenre kiterjedő legyen. Az önkormányzatnak tehát intézkednie kell a fogyasztók mindenre kiterjedő tájékoztatásáról. Mindenképpen nyilvánosnak kellene lenni az összes árkiszámító szabálynak és képletnek, hogy a fogyasztók megérthessék, mely tényezők a költségokozók és milyen mértékben. Valószínű, hogy ezt csak a törvényhozás segítségével lehet elérni. Ezeken kívül meg kellene ismerni olyan jól működő szabályozó mechanizmusokat, amelyeket más országokban alkalmaznak. Nagy Zoltán példaként említi az Amerikai Egyesült Államokat, ahol bizonyos államokban szabályozó testületek, úgynevezett Közmű Tanácsok működnek, amelyekben szakmai testületek, érdekvédelmi szervezetek, civil szervezetek, pártok képviseltetik magukat. Ezek a tanácsok jogosultsággal rendelkeznek az áremelések jóváhagyását illetően, munkájuk során független auditort is bevonhatnak a vizsgálatokba.

A Főpolgármesteri Hivatal Kommunális Ügyosztálya szintén a XIII. kerület országgyűlési képviselőjének küldött publikus levelében az alapdíj-hődíj arányról a következő számokat ismertette:

Alapdíj/állandó költségek	Tétel a számla arányában
Vásárolt hő teljesítménydíj	6 százalék
Gáz teljesítménydíj	3 százalék
Elektromos energia és pótvízdíj	3 százalék
Többi tétel együtt	36 százalék
Összesen	48 százalék
Hődíj/változó költségek
Gázdíj és vásárolt hődíj	52 százalék
Gázár-támogatás	0 százalék
Összesen	52 százalék
Mindöszesen a távhő-számla	100 százalék

A gazdasági tárcának, ahogyan a fogyasztóvédelemnek is, csak véleményezési joga van a kérdésben, a döntés kompetenciája az önkormányzatoké - mondta el Lindenberger Tamás, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium sajtóosztályáról az [origo]-nak. Az árképzést ugyan vizsgálhatja a tárca, de az árak az önkormányzati testület jogkörébe tartoznak. Ez egyébként az önkormányzati szuverenitás részét képezi, ezért szankcionálni sem lehet a testületeket, tette hozzá. Érdeklődésünkre a fővárosi önkormányzatnál azt mondták, ne várjunk gyors változást az ügyben.