Dél-Amerika kétarcú gazdasága

Latin Amerikában az utóbbi időben egyre jobban terjednek a populista, radikális jelszavak, amelyek forradalmat, vagy ahogy Hugo Chávez venezuelai elnök nevezi, 21. századi szocializmust hirdetnek. Eszerint a "fehér elit" egy kis csoportja tartja elnyomás alatt az őslakos többséget, akiknek mérhetetlen szegénységét csak súlyosbítják a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az USA által rájuk erőszakolt szabadpiaci reformok.

Venezuela - Chávez "olajszocializmusa"

A túlzottan erős, az utóbbi három évben átlagosan 12 százalékos, gazdasági növekedés, a fogyasztás megugrása és a kormány túlzott költekezése miatt nagyon megnövekedett az infláció Venezuelában, jelenleg az egyik legmagasabb a nagy és közepes gazdaságok között, 17 százalék fölött van.

Pontos fiskális szabályozás hiányában a fogyasztói árak nyomása nem fog enyhülni. A szabályozott áruk árát nem hangolták, így ez jelentős áremelkedéshez fog vezetni a közeljövőben, egyes alaptermékek esetében ugyanis tarthatatlanok az alacsony árak. Több szektorban elégtelen a kapacitás a nem megfelelő befektetések miatt. Ennél fogva vannak hiánycikkek és akadozik a kínálat, néhány kiskereskedő és gyártó a hivatalos beszabályozott árak felett kénytelen értékesíti termékeit. Hugo Chávez elnök most valódi szocializmust akar építeni. Ezzel a saját maga által felépített rendszert kívánja módosítani, hiszen 1999 óta kormányozza az országot, és csupán decemberi újraválasztása óta jár ezen az úton. Azóta államosította a távközlést és az energiaszektort, valamint megszüntette a legfőbb ellenzéki tévéadó sugárzási engedélyét. Az elnök mégis népszerű, mivel az ország olajbevételeiből hatalmas összegeket költ szociális programokra. Egyelőre még megteheti mindezt, hiszen az olaj ára többszörösére nőtt 1999 óta, a népszerűség azonban egyre többe kerül.

A farmereken, gyártókon és termelőkön nem segítenek a jelszavak és a gazdasági nacionalizmus, ők inkább az olcsó import versenyétől szenvednek. Ugyan a helyi tejtermékek például gyakran hiányoznak a boltok polcairól, az ementali sajt azért megtalálható az ír vaj mellett. Az államilag támogatott élelmiszerüzletláncban, a Mercalban pedig a fagyasztott csirke Brazíliából való, így amíg a Mercal importőr beszállítói megszedik magukat, a venezuelai állattenyésztők ellehetetlenülnek, fenyegetve az állam részéről kisajátítással és árszabályozással; zsarolással és emberrablással pedig a bűnöző bandáktól.

Hiába sujkolják tehát az állami hivatalnokok, hogy az emberek kétharmada közvetlenül részesedik a szociális juttatásokból. A magasabb alapfizetés, az államilag támogatott munkahelyeknél az ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás, az árkontroll az alapélelmiszereken nem sokat ér, ha eközben az infláció 20 százalékos.

Venezuela energiaszövetséget tervez

Közös olaj- és gázcég létrehozásával energiaszövetségre készül Venezuela és Bolívia. Chávez elnök kétoldalú energiaügyi megállapodásokkal végső soron egy latin-amerikai multinacionális energiacéget szeretne létrehozni, az elnök argentínai látogatásán is ezen fáradozott.

Venezuelában júniusban a nemzetközi olajcégek zöme megadta magát az elnöki nyomásnak: egyesek - így a ConocoPhillips és az Exxon Mobil - kiszálltak a venezuelai olajprogramokból, míg mások, a francia Total, a brit BP, az amerikai Chevron és a norvég Statoil szerződést írtak alá munkájuk folytatásáról, kisebbségi tulajdonosként.

A venezuelai kormány azt szeretné, hogy a nagy nyugati olajtársaságok járuljanak hozzá a venezuelai állam (pontosabban olajvállalata, a PDVSA) 60 százalékos részesedéséhez jövőben fejlesztéseikben. Ezáltal a venezuelai olajtermelés napi 600 ezer hordóval nőhetne.

Az OPEC-tag, olajban meglehetősen gazdag Venezuela elnöke nyíltan hangoztatja imperializmus-ellenességét és az USA-val szembeni ellenszenvét, inkább az olajban szintén bővelkedő Iránnal és Oroszországgal próbálja szorosabbra fűzni kapcsolatát. Üzleti kapcsolataik azonban nem csupán az energetikára, hanem a fegyverkezésre is kiterjednek.

Equador

Forrás: [origo]

Equadorban is a szociális kiadásokon van a hangsúly, mint a legtöbb dél-amerikai országban. A frissen megválasztott baloldali elnök, Rafael Correa, aki öltöny helyett indián motívumokat idéző ruhákban jár, biztosítandó a társadalmat arról, hogy közülük való, azt ígérte a népnek hogy az adósságok törlesztése helyett az emberekre fogja fordítani a kormány az állami pénzeket. Felül kívánja vizsgálni az equadori kormányok áltak 1976 óta felvett kölcsönöket, ugyanis ezek között szerinte vannak törvénytelenek. A probléma csupán az, hogy az adósságokra kötött szerződéseket ugyanolyan legitim kormányok írták alá korábban, mint maga Correa is, így erkölcsi alapon aligha lesznek felülbírálhatóak.

Peru

A gazdaság éves szinten közel 8 százalékos növekedést mutat és mindezt 2 százalék alatti infláció mellett sikerült véghezvinni, ez a legjobb teljesítmény az ország történetében 1960 óta. A miniszterelnök, Alan García méltán várhatná, hogy a peruiak ünnepeljék őt, ám népszerűsége mégis a mélyponton van. Az ország több pontján demonstrációkat tartanak a kormány gazdaságpolitikája ellen, tiltakozó megmozdulásokat tartanak a tanárok és az emberek elégedetlenek az átalános életszínvonallal. Az Andok több városában az utcára vonultak az emberek, a főként indiánok lakta településeken elfoglalták a vasútállomásokat és blokkolták a főutakat. Az ellenállás és az elnök népszerűtlensége annál furcsább, mivel a gazdasági növekedés egyre szélesebb körben érezteti hatását Peruban.

Gyakran éheznek a gyerekek

A statisztikai hivatal szerint a szegénység 4 százalékponttal csökkent tavaly, Limában, a fővárosban és a partmenti térségben pedig még ennél is nagyobb arányban. A problémát az jelenti, hogy az ország többi része kimarad a fejlődésből. Az andokbeli városokban a szegénység és a nyomor inkább növekedett, és a megkérdezettek közel fele mondta azt, hogy rosszabbodtak a megélhetési körülményeik az utóbbi egy évben. Bár a miniszterelnök visszatáncolt néhány választási ígéretétől, így többek között nem segített a rendkívül kevés joggal rendelkező munkásokon, akiknek törvénymódosítást ígért, lépéseket tesz azonban arra, hogy többen érezhessék az erős gazdasági növekedés jó hatását. Idén 3,5 milliárd dollárt osztanak ki a helyi kormányzatoknak az infrastruktúra, az egészségügy és az oktatás fejlesztésére. Állandósították a szociális programokat az utóbbi időben a szegényebb területeken, hogy leküzdjék a gyermekkori nyomort és javítsanak az általános alultápláltságon és éhezésen. Más programokat az andoki farmerek megsegítésére és az iható ivóvízellátás javítására szerveznek. A probléma azonban az, hogy nagy valószínűséggel a programok csupán a középréteg sorsán fognak javítani, folytatódni fognak az utcai demonstrációk, az embereik pedig attól tartanak, hogy mindez elhamarkodott és elhibázott lépésekre fogja sarkallni az egyeszer már hatalmon volt Garcíát, aki akkor hiperinflációval és gazdasági összeomlással volt kénytelen szembenézni.

Argentína

Argentína hatalmas teljesítményt ért el az utóbbi időben, hiszen gyakorlatilag az ország csődje után kellett helyrehoznia gazdaságát. Argentína 2001-ben került hitelválságba, amikor a külső adósság elérte a GDP 400 százalékát. A helyzet 2002-ben érte el mélypontját, nemzetközi segítséggel, az IMF rekordösszegű hitelével azonban az ország ismét talpra állt és 2006-ra sikeresen vissza is fizették a kölcsönt. Mindez óriási eredmény, azonban a helyzetből nem sikerült egyértelműen kiutat találni.

Az országot jelenleg kormányzó Nestor Kirschner körül egyre több a botrány, az ország vezetésének szavahihetőségét sokan megkérdőjelezik az utóbbi időben. A miniszterelnöknek meggyűlt a baja a jelentősen megszaladó infláció kezelésével, a hivatalos, egyébként sem rózsás képet festő adatok azonban elemzők szerint így is alulmúlják a valós helyzetet. A probléma eltussolására állítólagosan manipulált számok 9 százalékos inflációt mutatnak, elemzők és Kirschner ellenfelei szerint a tényleges infláció azonban elérheti a 15 százalékot. A helyzet kialakulásához nagyban hozzájárult, hogy az ország vezetése eddig nem volt hajlandó olyan - politikailag népszerűtlen - döntéseket elvállalni és véghez vinni, amelyek orvosolták volna a helyzetet: így nem emelték az alapkamatot Argentínában, nem tett lépéseket a kormány az óriási lakossági kereslet lehűtésére és nem própált lassítani a túl gyors ütemben növekvő gazdaságon. Ehelyett ármegállapodásokat kötött az árak féken tartására és magas exportvámokat vetett ki, ami jelentősen károkat okoz a farmereknek és más termelőknek.

A gazdasági nyitás hozhat tartós fellendülést

Általánosságban elmondható a dél-amerikai államok zöméről, hogy javított helyzetükön a piaci nyitás és nemzetközi megítélésüket, hitelképességüket javítja a demokratikus vezetés. Ezt az utat kívánják tovább járni Chávez venezuelai elnök erős lobbija ellenére is, a baloldali politikus ugyanis az IMF-ből és a Világbankból történő kilépést fontolgatja, ebben azonban Bolívián kívül nem talált követőkre. Dél-Amerika országai saját fejlesztési bank létrehozását tervezik a régióban, amelyhez a tőkét maguk az országok adnák össze, azt azonban a többség nem kockáztatja meg, hogy nyíltan kiáll egy tulajdonképpen Amerika-ellenes project mellett. A szakítás ezen nemzetközi szervezetekkel megnöveli majd Venezuela számára is az esetleges későbbi kölcsönök árát, és nemzetközi szerződések felbomlásához vezethet, így nagy árat követelhet majd a szocializmus kiépítése.