Tesco Színes: "csudiszupitól" a gagyiig

A "csudiszupitól" a "gázig"; a gumicukor és a sós-sajtos-szezámos süti vitte a pálmát. Szerkesztőségünkben közkóstolásra bocsátottuk a Tesco minőségi változással hirdetett termékeivel véletlenszerűen megtöltött tesztkosarat. A csomagolás igényes, a termékek valóban olcsóak, a vélemények viszont eltérőek.

Sokak szerint a termékek többségének csomagolása kifejezetten vonzó. Egyesek meglepődtek ezen, mások kétségüknek adtak hangot. Elmondásuk alapján a Tesco a kezdetekkor hasonlóan igényes - bár nem saját - termékekkel lépett a magyar piacra, ezek többsége azonban előbb vagy utóbb felszívódott a polcokról. Elképzelhető, hogy a mostani színes csomagolás is így jár. Érkezett ugyanakkor olyan vélemény is, hogy kifejezetten gagyi a külső, ami a véleményező szerint meghatározó, ezért sokakat el is tántorít az ilyen termékek vételétől.

A tesztkosárban szereplő színes termékek közül a gumicukor bizonyult a legkurrensebbnek - az ízlésközösségről a hamart kiürült zacskó is tanúskodott. Egy fiatalember szerint ugyanakkor kifejezetten semmilyenek; de azért vett még egyet búcsúzóul. Egy gyakorló apa szerint a gumicukor ízre jó, bár eleinte kissé savanykásabb a megszokottnál (gumimaci). A törpék - igen, törpeformájú gumifigurákat rejt a csomag - mérete viszont nagynak tűnt. Egy kisgyereknek, aki bolondul az ilyenekért, talán nehezen fér be a szájába. Bár, ha annyira bolondul, akár még örülhet is neki hogy ilyen nagy. Jól lehet rajta csámcsogni.

Egy tudatos vásárló öt évének teljes komolyságával közölte az áruházban, hogy kifejezetten szereti a Tesco Színest, főleg a kólás gumicukrot és a kókuszos csokit, mivel - főként az utóbbi - "csudiszupi". A gumicukrokról tehát általában egyezik a vélemény. A színes csomagolásával versenytársaitól alig elütő gyümölcsös gumicukor például feleannyiba kerül, mint a Haribo, ami ez csak fokozta az élvezetet.

Egyet fizet, hármat kap - inkább ne!

Három tábla csokoládé egy áráért - összesen 188 forintért - vonzó ajánlat. Mégis jobb lett volna ellenállni a kísértésnek és nem élni a kihagyhatatlannak ígérkező ajánlattal. A "peppermint milk chocolate", a "with funny drops" és a "with white and milk" táblák ugyanis senkit sem győztek meg. A tesztelés eredményeként többen is kapkodva kerestek valamit, amivel eltűntethetik a rossz szájízt. Az egyszerű "Tesco milk chocolate" viszont nagyságrendekkel jobb - drágább is 30 forinttal -, a finom tejcsoki, igény szerint mogyoróval komoly sikereket ért el. A Wafers néven fémjelezett csokis keksz szintén elnyerte az [origo] tesztkommandójának tetszését.

Az After dinner elnevezésű mentakrémmel töltött csokoládészeletek kinézetre olyanok, mintha a kínai piacon vennénk After eightet. Nagyon hasonló színvilágú a csomagolás kívül és belül egyaránt, az íze pedig - aligha meglepően - mentolos. A csokoládé minősége nem éri el az eredetit, de összességében nem rossz, amennyiben nem az összehasonlítás a fő cél. A menta íze mindent elnyom.

Selyemcukor a múltból

Mély megdöbbentést kiváltva felbukkant a gyerekkor egyik leghúzósabb édesipari termékének, a selyemcukornak a tőkés reinkarnációja. Többen reménykedtek végleges kihalásában, a kék-fehér áruházlánc viszont ismét elővette - krumplicukor és bambi még nincs. A mogyorókrémmel töltött selyemcukorka annyiban eltér történelmi elődjétől, hogy a Tesco a töltelékből kihagyta az eredetire oly jellemző ablaküvegzúzalékot, helyette karamellásra finomította a kenőcsöt, ezt viszont nehéz eltávolítani a fogakból/közül/mellől. Ráadásul nem is olyan szép színes csíkos, mint régen, hanem homogén egérürülék színű.

A közvetlenül a Túró Rudi mellett kínált túrós desszertet egy nagypapa nem tartott rossznak. Elmondása szerint unokái szeretik, bár hozzátette, majdnem mindegy nekik, hogy mit kapnak, mindent megesznek. A túróval töltött édességekkel csak az a baj szerinte, hogy nem lehet a maradékot tárolni, mert normaidőn belül megpenészedik. Természetes ritkán fordul elő, hogy félbehagyja valaki.

Ropi és retardált stangli

A kis zacskós ropi örömtelien megőrizte a gazdaságos színvonalat, ami a békebeli sóspálcikára emlékeztet. Bár egy konkrét vélemény szerint anyagi valójában jelent komoly kihívást, százasszegként is beválna, annyira masszív a statikája.Ugyanez nagyobb csomagolásban kissé levegősre és ízetlenre sikeredett a brigád szerint.

A kis sajtos meg fűszeres - méretében retardált stangli jelzővel is illetett - sütikék hozzák a ilyen nassok szokásos színvonalát, de omlósabbak és ízletesebbek is, mint a sok cukrászdában kilóra mért, vagy nagyobb boltokban bezacskózott hasonló - köményes, sajtos-sós-sütemények. Ezt az is alátámasztja, hogy elsőként fogyott el a tesztkóstolás során. Kissé talán száraz is, de messze nem annyira brutálisan kemény, mint némely rettenetes köményes kocka.

Amennyiben az enyhén csípősre komponált, erősen köménymagízű, ugyancsak jól sikerült körített túróval fogyasztjuk, pillanatok alatt eltelít és finom is, nem úgy, mint a sajttal szórt kocka, amin még a körözött sem segít.

Az otthon elkészíthető pattogatott kukorica selejtaránya végtelenül kedvező. Egy zacskóból 15-20 szem marad pattogatlanul, ami nem jellemző a mikrohullámúval elkészíthető olcsó termékekre.

Olcsó és híg

A capuccino-por ezzel szemben egyáltalán nem nyűgözte le az alkalmi bírákat. Kétszer annyit tettünk a pohárba, mint általában a hasonló termékekből, az ízhatás azonban nemhogy elsöprő nem volt, hanem a még mindig híg löttyöt fintorogva "fogyasztottuk".

A gyümölcstea tényleg nagyon olcsó, 98 forint egy doboz. A szag-, és ízélmény viszont hamar feledteti a spórolás felett érzett esetleges örömöt. Egy vásárló azt mondta a kosarában árválkodó -a merész "fruit infusion" elnevezéssel illetet - teáról, hogy kiszámíthatóan rossz. Majdnem annyira, mintha gazdaságos lenne, de ez van, olcsó - tette hozzá. A joghurtital viszont kifejezetten élvezetes, nem beszélve a 100 százalékos almaléről, amit sokan meg sem kóstolhattak, olyan gyorsan elfogyott.

A dobozos rágógumi, amit csak kettesével lehet vásárolni legfeljebb két percig őrzi meg - egyébként sem túl erőteljes - ízét. Állaga leginkább a szintén nosztalgikus Donald rágóéra emlékeztet három rágás után. Mindenképpen figyelemre méltó viszont, a csomagoláson szembetűnőn nagy zöld mezőben V betűvel jelzik a termék vegetárius mivoltát - a húsevők nyilvánvaló nagy bánatára.

Alienek a szószban

A bolognai szósz kivitelezése meglehetősen hasonló tesvtéreihez. Ízre a zacskós leves és a paradicsomszósz keverékére emlékeztet, ráadásul találtunk benne egy-két elrághatatlan alkotóelemet, ami állagra a szárított répára emlékeztetett, ízre viszont arra sem.

A hozzávalót kénytelenek voltunk a már meglévő, nem Tescos készletből főzni, mivel a színes tésztás polcokat hamar kifosztották. Ennek ellenére egyáltalán nem volt könnyű olyan vásárlót találni, aki úgy nyilatkozott volna, hogy ismeri az új termékeket. Vajon mire használják a sebtiben felvásárolt minőségi száraztésztát a vásárlók?

Megkóstoltuk a bolognai spagetti konzerves változatát is. A nikróban melegített massza széle gusztusosan bebőrösödött, a két centis tészták helyesen mosolyogtak a kompozícióból. Az íze, határozott megrökönyödésünkre - némileg emlékeztet a medvecukoréra, annak ellenére, hogy ánizst nem találtunk az összetevők közt. A teli tányér ebédnekvalóból megmaradt a háromnegyede, pedig ketten is vállalták a fogyasztást.

Ráakadtunk egy ránctalanítókrémre, ami egyéb márkás társaihoz képest szintén meglepően olcsó. Litere 3036 forint, míg a L'Oréal terméké 73 580. Az illata viszont egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Egy vásárló szerint kifejezetten büdös, avas szaga van, egy ilyet pedig nem szívesen ken az arcára az ember. A sampon - ami feleannyiba kerül, mint a Fruchtis - ezzel szemben jó illatú, csakúgy mint a habfürdők és egyes tusfürdők. Előbb említett hölgy azonban nem merné őket kipróbálni, mivel nincs akkora múltuk, mint a többinek, tehát nem lehet a tapasztalatokra alapozni.

A Színes név ragadós

A Tesco Színes termékei egyébként mind a kilenc országban, ahol a vállalat képviselteti magát jelen vannak, ám Standard néven. A Színes elnevezés Magyarországon gyakorlatilag rájukragadt a fókuszcsoportos és vaktesztelések során, később a cég hivatalosan is bevezette. Egyelőre 800 különböző termékből választhatunk ebben a kategóriában, és további négyszázat terveznek bevezetni. A magyar áruházak teljes árukínálatából egyelőre 10-12 százalékos részesedéssel bírnak, de Hardy Mihály, a Tesco szóvivője szerint ez az arány folyamatosan nő.

A Tesco saját termékei között a Színesen kívül megtaláljuk a Gazdaságos, a Finest és a Fitt árukat is. A megszokott Gazdaságos termékek lassan átalakulnak a Value néven fémjelzett, minőségibb kategóriává. Az árukészlet ebben az esetben az alapvető szükségleteket veszi figyelembe. A Színesek a piacvezető márkákhoz viszonyítva 10-20 százalékkal olcsóbban jelennek meg, lehetőleg hasonló minőségben. A Fitt temékek értelemszerűen egészségközpontúak, a Finest áruk pedig a luxusnak nevezhető cikkekből tevődnek össze - ez a termékcsoport a Tesco prémiumszegmense.