Gyémánttőzsde, ahol csak az adott szó számít

Szép, csillog, drága és Marilyn Monroe szerint a lányok legjobb barátja. Érdemes lehet gyémántba fektetni megtakarított pénzünket, Magyarországon azonban egyelőre szokványosnak semmiképpen sem nevezhető e befektetési forma. Gyémánt kontra arany, gyémánt kontra gyémánt, sajátságos árutőzsde és a gyémántból lett képzőművészeti díj.

Az arany ára rekordokat döntöget, miközben a gyémánté látszólag stagnál. Takács József, a Magyar Nemesfémek Országos Szövetségének elnöke szerint azonban a kő értéke eddig is emelkedett, ezután is bízni lehet a növekedésben. A piac képes felvenni további tömegeket, túlkínálattól tehát nem kell tartani.

Takács József szerint több érv is szól a gyémántbefektetés mellett. A kis kő az aranytömbökkel ellentétben kis helyen is elfér, ráadásul akár hordani is lehet. Nem veszít az értékéből, jellemzően nem kopik és nem fenyegeti az elértéktelenedés sem. Az elmúlt öt évben a az 1 és 3 karát közötti kövek ára átlagosan 22, a 3 karát felettieké pedig átlagosan 30 százalékkal nőtt. Az értékálló termékek iránti kereslet pedig a jövőben sem lanyhul, mivel a növekvő felfelé mutató inflációs kockázatok pont ezek felé húzzák a befektetési kedvet.

Magyarországon a gyémántbefektetések mindezen vonzó ismérvei ellenére sem terjed rohamosan a csillogó kövecskék felvásárlása. Piac természetesen van, de messze nem akkora, mint amit a gyémánt értékének stabilitása és masszív növekedése indokolhatna. Ezek szerint a többi befektetési forma kockázatai még elviselhetőek a lakosság számára, egyelőre nincs "gyémánthelyzet".

Szűk lobbi irányítja a piacot

A gyémántkereskedelmet egy nagyon szűk, néhány családból álló, a gyémántiaprhoz kötődő lobbi irányítja. Így, a szabványosított kereskedés hiányában a lobbisták kontroll nélkül tudják befolyásolni az árakat, s emiatt nem is érdekeltek az átlátható piac létrehozásában - mondta az [origo]-nak Szűcs Örkény, a Solar Capital vezető elemzője.

Magyarországon nagyon kevesen találják meg a Magyarországon és a régióban is piacvezető professzionális kereskedőket, a komoly befektetők száma Szűcs szerint nem több néhány száznál - nemzetközi szinten lényegesen komolyabb szeletet hasít ki a gyémánt a befektetési tortából. Még gyakoribb a gémántipari cégek - kitermelők és feldolgozók - részvényeinek vásárlása.

Csak meghívóval

A gyémánttőzsde alapvetően különbözik minden más börzétől, nincs elektronikus kereskedelem, nincsenek határidős ügyletek. A kereskedelem négyszemközt, egy kézfogással nyugtázott szóbeli megállapodásokon folyik. A gyémánttőzsdére egyszerű polgárnak gyakorlatilag lehetetlen bejutnia. Minimum elismert kereskedőnek kell lenni, vagy rendelkezni egy meghívóval egy tőzsdei tagtól, hogy beengedtessünk a szentélybe. Egyes vélemények szerint kihalásos alapon lehet csak a részvételhez jutni. A tőzsdére egyébként még a rendőrség sem teheti be a lábát. Külön bankja, rendőrsége és étterme van. Magyarországon pedig egyáltalán nincs ilyen. Sőt, a világon is csak néhány, a fő központok Antwerpen - ahol négy gyémánttőzsde is működik -, New York, Tel-Aviv és a nem egészen három éve alapított dubai tőzsde.

A gyémántkereskedés egyébként is nagyban eltér a részvény, illetve egyéb árutőzsdéktől. A legnagyobb különbség az, hogy az árut itt kézbe foghatja a vevő, megvizsgálhatja és akár azonnal haza is viheti. A hangsúly a papíralapú szerződés helyett itt a kézfogáson van. Annyira szűk azon kereskedők és magánszemélyek köre, akik részt vesznek a tőzsdei tranzakciókon, hogy komoly presztízsveszteséggel kell számolni - sőt tőzsdéről való kizárással is - annak, aki nem tartja be az adott szavát.

A gyémántoknak - amennyiben nem csempészett áruról van szó - van egy úgynevezett certifikátjuk, útlevelük. Ez tanúsítja a minőségét, a tisztaságát, a súlyát és még egy sor jellemzőjét. Ezt a tanúsítványt elvileg az egyszeri vásárló is kérheti az eladótól. Magyarországon azonban nincs meg a hagyománya a "papírozásnak", ráadásul nem létezik ezt ellenőrző szerv sem. Tanúsítvány nélkül viszont ismét kétségessé válhat nem csak az eredet, hanem az érték is.

Különböző, mint két tojás

A laikus szemlélő, ha két ugyanakkora gyémántot tartanak elé, legfeljebb annyit lát, hogy az egyiknek kicsit más a színe. A kövek minősége és ára azonban sok mindentől függ. Két ugyanakkora kő közötti eltérés milliókban mérhető. Egy egykarátos gyémánt kerülhet 500 vagy akár 50 000 dollárba is. Nem érdemes tehát "ránézésre" gyémántot venni.

Értékét hagyományosan a 4C alapján adják meg, ami a szín, a tisztaság, a csiszolás és a tömeg angol megfelelőinek (colour, clarity, cut, carat) kezdőbetűire utal. Az üzlet során főszerepet kap az ötödik "C" is, vagyis a cash, illetve aq credit card, a gyémánttőzsde szereplői nem nagyon szeretik ugyanis az átutalásos fizetést. A gyémánt minősítésénél használt kategóriák egyes fokozatainak a megállapításához mindenképpen szakemberre van szükség. Szakértők ugyanakkor egyelőre kevesen vannak Magyarországon.

Ennek köszönhető az is például, hogy egy közel százezer forintért vett gyémánt ékszert később törtarany árban vesznek vissza egyes zálogházakban. Az ott dolgozó becsüsök ugyanis anyagi felelősséggel is tartoznak döntésükért. Nem kockáztatják tehát a túlbecsülés lehetőségét, így gyakran alulértékelnek egy-egy darabot.

Amennyiben tehát a nagymama örökségében gyémánt ékszerre bukkanunk, első utunk ne a zálogházba vezessen, keressünk fel inkább egy szakértőt. A kő eredetére ráadásul így sem lehet következtetni, mivel nincs rajta semmiféle jelzés. Azt azonban meg tudják állapítani, hogy milyen tisztaságú és értékű a családi ékszer.

Bányászhat bárki, akár a Szaharában is

Amennyiben egy vállalkozó szellemű és megfelelő tőkével rendelkező egyén gyémántbányászatra adná a fejét, jogilag és elvileg nem ütközik akadályokba. A megfelelő papírok, engedélyek beszerzése után kutathat, majdnem bárhol.

Takács József megemlített például egy céget, amelyik az afrikai szavanna közepén egy háromszáz négyzetméteres területre kért kutatási engedélyt. A hatóságok értetlenkedtek ugyan, de kiadták, hozzávetőleg 500 dollárért. A cég pedig, a szatellites felvételeken látható elváltozás alapján kibányászta a területről a jelen lévő kimberly kőzetet, ami a gyémánt anyakőzete, majd egy mély lyukat hagyva távozott. Magyar cégek ilyen irányú tapasztalatairól egyelőre nincs hírünk.

Kevés gyémánt fogy

Magyarországon a hatvanas-hetvenes években az arany volt a divat. Aki tehette, vásárolt és őrizgetett, mivel ingatlant szerezni a mostaninál lényegesen nehézkesebb volt. A rendszerváltás után egy időre fellendült a gyémánt keresete is, majd ez hamar megcsappant. A magyarok nem vesznek gyémántot befektetésnek, az ékszerekre specializálódott boltok bevétele gyakorlatilag a karácsony előtti időszakra korlátozódik. A magyarországi gyémántpiacot szakértők 2-3 millió dollár nagyságúra teszik, s ezen belül is 30 százalék körüli a mgyar vásárlók aránya. A forgalom nagyobb részét ékszerek teszik ki. A magyar gyémántkereskedelem a világpiacnak hozzávetőleg egy tízezredét adja.

A kiváltságos sightholderek

A múltban a dél-afrikai De Beers vállalat versenytárs nélkül irányította a nyersgyémántpiacot, egyfajta gyémánt-jegybankként működve. Meghatározta a gyémánt árát és szabályozta a kínálatot. Mára az orosz Alrosza, a londoni székhelyű Rio Tinto és a kanadai BHP Billiton kitermelőcégek is beszálltak a gyémántüzletbe, ezzel megszüntetve a De Beers egyeduralmát. A De Beers egy 200-250 vállalkozásból álló listát állított össze. A listán szereplők kedvezőbb áron vásárolhatnak közvetlenül a cégtől havonta egyszer egy zacskó gyémántot fix összegért. Az ajánlatot egyszer lehet elutasítani. A következő alkalommal ugyanis a kereskedő lekerül a listáról.

Év közben alkalmanként egy-egy ékszer kel el házassági évfordulóra, születésnapra. A Magyarországon vásárolt ékszerek alig egy százalékának értéke haladja meg a a százezer forintot. A gyémánt pedig drága, ezértb többnyire inkább az apró köves ékszereket vagy más, olcsóbb alapanyagból készült cikkeket veszik.

A gyémántpiac nem csak hazánkban nyomott, a forgalom alacsony máshol is. A "gyémántosok" különböző akciókkal és eszközökkel próbálják felkelteni a vásárlók kedvét. Az aukciókon például már nagyobb számban vannak jelen a kövecskék, akár nyers formában is. Az ékszer azonban még mindig gyakoribb.

Csak ajándékba, azt is ritkán

A Nagyházi Galéria és Aukciós ház tapasztalatai szerint nem jellemző, hogy a gyémántot, mint befektetési formát sokan választanák. Az aukciókon egyébként is kész ékszereket vonultatnak fel, a vásárlók pedig főként alkalmakra - házassági évforduló, születésnap - vesznek gyémánt ékszereket. A ház véleménye szerint az arany még mindig jobban benne van a köztudatban befektetésként, a nemesfémet gyakrabban "gyűjtik" vagyonfelhalmozás céljából.

A Dunaparti Aukciós Ház és Galériában elmondták, hogy a gyémántot jellemzően brillként értékesítik, már csiszolt állapotban. A vásárlók saját célra, jellemzően ajándéknak veszik, a többnyire kész ékszereket.