Az EKB vezetői az utóbbi hetekben sok alkalommal értésre adták, hogy az euróövezetben a makacsul gyors infláció miatt nem lehet kamatcsökkentésre gondolni. Annál is kevésbé, mert a pénzellátás továbbra is rekordszinten van, a gazdasági növekedés pedig várhatóan csak az úgynevezett inflációmentesen fenntartható ütemre lassul. Az EKB alapkamata tavaly június óta 4 százalék.
Szemlátomást nem "ijesztette meg" az amerikai kamatcsökkentés az európai felzárkózó piaci döntéshozókat sem. - Január végén emelnünk kell a kamatot, mert gondoskodnunk kell az inflációról, de persze nem szabad kárt okoznunk a gazdasági növekedésnek - mondta Halina Wasilewska-Trenkner, a Lengyel Nemzeti Bank pénzügypolitikai tanácsának tagja kedden rádiónyilatkozatban. A Lengyel Nemzeti Bank alapkamata az utolsó, novemberi emelés óta 5 százalékon van.
A Magyar Nemzeti Bank hétfőn, szintén az inflációra tekintettel, változatlanul, 7,50 százalékon hagyta alapkamatát.
Az általános londoni konszenzusnál negyedévvel korábban és negyed százalékponttal nagyobb mértékben csökkentette irányadó napikamatcélját kedden az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fedd).
A Moody's Investors Service nemzetközi hitelminősítő Londonban kiadott amerikai hitelfolyamat-elemzéseinek összeállítása szerint a kétéves futamú amerikai kincstárjegy legutóbb mért 2,71 százalékos hozama azt a piaci várakozást jelezte, hogy a Fed irányadó szövetségi napikamatcélja az idei második negyedévre süllyed 3,50 százalékra.
Az elemzés január végére jósolta a következő kamatcsökkentést, megjegyezve: hacsak nem lesz olyan mutató, amely az amerikai gazdasági kilátások markáns javulását jelzi, a Fednek nem sok egyéb választása marad, mint az, hogy fél százalékponttal 3,75 százalékra csökkentse alapkamatát monetáris testületének e hónap végén esedékes ülésén.
A Moody's egy másik, néhány nappal későbbi elemzésében azonban már szerepelt az a jóslat, hogy ha a lanyha amerikai reálgazdasági teljesítményhez további részvényárfolyam-esés és a cégadósságpiaci kockázati hozamfeláraknak a kincstárjegyhez mért még nagyobb mértékű emelkedése járul, a Fed "legalább fél százalékpontos" kamatcsökkentést hajthat végre akár már monetáris testületének január 30-ai ülése előtt.
Ezek a feltételek azóta előálltak. A hitelminősítő éppen a soron kívüli, keddi Fed-kamatcsökkentés előtt Londonban kiadott legújabb amerikai hitelpiaci elemzésében mutatta ki, hogy a cégnél magas hozamú sávba sorolt vállalati adósok piacon lévő adósságának kockázati prémiuma az irányadó kincstárjegy felett elérte a 7,00 százalékpontot a "kialakult zűrzavarban"; ez a hozamfelár az 1998-as globális fizetési válság időszakára volt jellemző.
A JP Morgan globális pénzügyi szolgáltató csoport londoni befektetési részlege által hetente összeállított világgazdasági makroelőrejelzések legutóbbi kiadása mindazonáltal - a konszenzusnak megfelelően - még a hivatalos január végi FOMC-ülésre jósolt csak fél százalékpontos Fed-kamatcsökkentést, és márciusra valószínűsítette a 3,50 százalékos alapkamat elérését. A ház szerint ez a kamatszint maradna az év végéig, majd a jövő év első negyedének végén visszaemelkedne 4,00 százalékra.
Ez az elemzés is megjegyzi ugyanakkor, hogy a piacok most már szinte teljes bizonyossággal árazzák az amerikai recessziót, és a múltban az amerikai recessziókat gyakran 5,00 százalékpontos, vagy még nagyobb Fed-kamatcsökkentések kísérték, egészen addig a pontig, amíg enyhén negatív központi reálkamat-szint nem alakult ki.
Ez a pénzügypolitikai minta azt sugallja, hogy tényleges amerikai recesszió esetén a FOMC 2,00 százalékra, vagy akár ez alá is csökkentheti irányadó kamatát, áll a JP Morgan új londoni elemzésében. Az eddigi rekord alacsony szint 1,00 százalék volt, ezt a 2000. májusban 6,50 százalékról kezdett enyhítő ciklus végén, 2003. júniusban érte el a Fed. Az emelést 2004. júniusban kezdte, és 2006. júniusban 5,25 százalékig jutott. A mostani csökkentéssorozatot tavaly szeptemberben kezdte.
A Lehman Brothers globális befektetési csoport éppen kedden Londonban kiadott elemzése szerint is a piacok az amerikai recessziót most már biztosra árazzák. A ház ezt a tőzsdéken forgó teljes vállalati részvényállomány árfolyam/eredmény szorzójának képletéből vezette le. Az elemzés kimutatja: az amerikai tőzsdéken a részvényárfolyamoknak az egy részvényre jutó nettó eredményhez mért többszöröse (P/E) jelenleg átlagosan 12,6 a húszévi átlagban mért 16,3-es szorzó helyett.
A Lehman Brothers számítása szerint ennek alapján a piac azt feltételezi, hogy az amerikai vállalati szektorban átlagosan 22 százalékos eredménycsökkenés várható; ezzel állna ismét be a hosszú távú átlagra a P/E jelzőszám.