A közvetítők ilyet nem kértek, viszont jóval drágábban szállítottak. A múlt évben például már 450 millió dollár értékben, s az ügyleten igen busásan kerestek. A Moil Koul például négy tendert nyert meg 2005 januárja és 2007 júniusa között, s 4,6 millió tonna olajat vitt Szerbiába. Azt, hogy az orosz ügyletben miként sikerült kiküszöbölni a bankgarancia problémáját, a témának utánajáró Glas című belgrádi lap sem tudta kideríteni. Lehetséges megoldás, hogy a NIS nem a teljes mennyiségre szerzi meg a garanciát, hanem egyenként az egyes szállítmányokra.
Arra sem tudott fényt deríteni a szerb sajtó, hogy a vállalat miért nem élt korábban a termelőkkel kötendő hosszú távú szerződés lehetőségével. A legközelebb egy ilyenhez a legnagyobb orosz olajtermelővel, a magánkézben lévő Lukoillal jutottak, de máig ismeretlen okokból az üzlet nem jött létre.