Nemrég még azt mondták a kutatók, hogy a laboratóriumuk a világ, de ma már fordítva igaz, az egész világ a laboratórium - figyelmeztetett a fontos változásra, a kutatás, a fejlesztés, az innováció globális voltára Bendzsel Miklós.
A Heti Válasz újság szervezésében megrendezett konferencián Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vitatkozott azzal a nézettel, hogy az innováció sikere a lineáris modellben rejlik. Szerinte túlzott leegyszerűsítés, és nem is igaz, hogy csak az lehet sikeres, ha az alapkutatást egy folyamatban követi az alkalmazott kutatás, a fejlesztés, a gyártás, az értékesítés. A sikeres innovációnak sok más formája lehetséges, a kutatóhelyek különben sem úgy működnek mint a vállalatok - jegyezte meg.
Ugyanakkor sürgette, hogy az akadémia ismerje meg a nagyvállalatok kutatási, fejlesztési igényeit, és ezek a cégek is legyek tisztában az akadémia tudományos kapacitásaival. Ugyanez elvárható lenne a kis és közepes cégek viszonylatában is. Bár itt megjegyezte, hogy a magyarországi kis cégek reálisan főként csak arra törekedhetnek, hogy a nagyobb vállalatok beszállítóiként legyenek részesei a nemzetközi innovációnak. Az innováció ma már elsősorban csak nemzetközi, globális szinten értelmezhető - hangsúlyozta az akadémia elnöke.
Pálinkás József szerint új források bevonásával el kellene érni, hogy az alaptámogatások fenntartásával együtt néhány területre koncentrálva - ahol a várható eredmények alapján az megéri - a szakma legjobb magyarországi és külföldi kutatóit is megfizessék.
Drajkó László a Microsoft Magyarország ügyvezető igazgatója többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy az innovációban nem minden a forrásokon múlik. Szerinte például döntő lehet, hogy miként sikerül menedzselni azokat a 30 év alatti, szakmai elhivatottságuk alapján már-már "őrült" tehetségeket, akik még valami nagyot alkothatnak. A nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező vállalatvezető utalt arra a mondásra, hogy aki 30 éves kora alatt nem talál ki semmi újat, attól már ezután se lehet ezt elvárni.
Hangsúlyozta: a tudást általában ott értékesítik ahol pénz van, és a pénz többnyire az államnál van, annál az intézménynél amelyiknek fogalma sincs a piacról, a piaci követelményekről. Ez aztán meghatározza a tudás értékesítésének hatékonyságát is.