Hozzátette: mivel Magyarország határos Horvátországgal, Ausztria pedig nem, az INA és a Mol közötti iparági szinergiák - különösen a határmenti szénhidrogén lelőhelyek kiaknázása terén - jobban kihasználhatóak.
Az elemző szerint ugyanakkor az is igaz, hogy nem feltétlenül ez lesz a döntő tényező abban, kinek ad el további INA-tulajdonrészeket a horvát kormány. Valószínűleg az is sokat számít majd, hogy melyik cégnek milyen kapcsolatai vannak a horvát politikusokkal - mutatott rá.
Tordai Péter kifejtette: nem meglepő az OMV vételi szándéka, és senki nem gondolja a piacon, hogy ez a privatizáció le van játszva. Az OMV-t ugyanis az a cél vezérli, hogy gyengítse a legnagyobb régiós versenytársát, a Mol-t azzal, hogy felviszi az INA részvények árát. Ugyanakkor a Mol-t valószínűleg nehéz lesz kiszorítani az ügyletből, mivel már tulajdonosa az INA-nak, s jól ismeri a horvát viszonyokat is.
Az elemző úgy vélte: sok szempont van, például az is, hogy mi számít jobban: az INA-tulajdonrészért adott készpénz vagy a részvénycsere. Az OMV nem hivatalosan egyértelműen készpénzfizetésről beszél, igaz, erre a Mol is hajlandó lenne.
Ugyanakkor tény az is, hogy az OMV eddig hivatalosan nem erősítette meg vételi szándékát, csupán befektetők előtt, "négyszemközt" beszélt erről. Az opciók tehát nyitva vannak, bár Tordai Péter úgy vélte, lehet abban igazság, hogy a készpénz előnyösebb lenne a horvát kormánynak.
Hozzátette: kérdés az is, mennyire lehet örülni annak, ha Mol saját részvényeket adna az INA további tulajdonrészéért cserébe, hiszen akkor felvetődhet, a horvát állam miért jobb tulajdonosa a magyar olajipari cégnek mint volt a magyar állam.