Még 2018-ban sem lesz eurónk?

Megoszlik az elemzők véleménye arról, hogy tíz éven belül mennyi az esélye az euró magyarországi bevezetésében. Rövid távon nem látnak erre esélyt, a kormány 2009-re ígér euróstratégiát. Jelenleg a magyar államadósság rendkívül nehezen finanszírozható, mert a befektetők nem bíznak a hazai gazdaságban. Emiatt, illetve egy rejtélyes maastrichti kritérium miatt tovább húzódhat az euró bevezetése.

Az elmúlt héten ismét emelkedett a diszkont kincstárjegyek (DKJ-k) hozama, ami azt jelenti, hogy a magyar állam egyre drágábban tudja csak finanszírozni adósságát. A hozam ugyanis 9 százalék fölé ugrott, ami két tényezőnek köszönhető: egyrészt gyakorlatilag eltűntek a vevők a piacról, másrészt a megmaradt vásárlók sem bíznak annyira a magyar államban, hogy diszkont kincstárjegyeit könnyedén lejegyeznék.

A DKJ-k általában rövid lejáratú papírok, de a magyar állam, illetve a magyar gazdaság hosszú távú megítélése sem túlzottan pozitív. A magas hozamszintekről az elemzők véleménye ugyan némileg eltér, de a gazdaság gyengeségét az [origo] által megkérdezett szakértők egyöntetűen hangsúlyozták.

"Nem várható az euró közeli bevezetése Magyarországon" - mondja az [origo]-nak a mostani tendenciák láttán Suppan Gergely, a Takarékbank vezető elemzője. Szerinte a nemzetközi pénzpiacok ugyanis még 2017-18-ra sem látják valószínűnek a közös európai valuta megjelenését nálunk. "Magyarországnak jelenleg nincs euróbevezetési céldátuma. A kormány fontosnak ítéli az euró bevezetését, a konvergencia program végrehajtása is ezt a célt szolgálja" - hangsúlyozta a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank az origo kérdésére.

"Az eddigi vizsgálatok alapján az euró bevezetésének hasznai meghaladják a költségeit. A kérdés átfogó vizsgálatára azonban még szükség van. A kormány a Magyar Nemzeti Bankkal koordináltan tervezi ezt megtenni, amely a 2009-es évben elvezethet egy euróstratégia kialakításához" - hangsúlyozza a két intézmény közös válaszában.

Egy furcsa kritérium, aminek teljesítése nem csak rajtunk múlik

Amikor a "magyar euró" bevezetéséről esik szó, sokan beszélnek a maastrichti kritériumokról: a kormány és a jegybank által befolyásolható államadósságról, az inflációról és a költségvetési deficitről, illetve az árfolyamok stabilitásáról. Ám van egy további feltétel is, a "kamatok konvergenciája". Ez az a tényező, amit a hazai politikusok és jegybankárok a lehető legkevésbé tudnak befolyásolni. (A magyar jegybank által meghatározott alapkamat inkább a forint stabilitását és a hazai bankok hitelezését befolyásolja, nem pedig azt, hogy az államadósság milyen feltételekkel, azaz milyen drágán finanszírozható.)

Suppan szerint éppen a kamatkonvergencia az a kritérium, ami miatt esély sincs arra, hogy a térségbeli hátrányunkat rövid távon ledolgozzuk. Sőt, a makroelemző úgy véli, hogy a piac még 2017-2018-ra sem tartja valószínűnek az euró magyarországi bevezetését, miközben a lengyelek megközelítik ezt a feltételt, a csehek és szlovákok pedig gyakorlatilag megfelelnek e kritériumnak.

A helyzet különlegessége az, hogy a kamatkonvergencia teljesítése csak részben múlik rajtunk. Voltaképpen arról van szó, hogy a nemzetközi pénzvilág hisz-e Magyarországban. Hisz-e abban, hogy a magyar kormány képes teljesíteni az ígéreteit, a Magyar Nemzeti Bank pedig képes az inflációs célon belül tartani a fogyasztói árak emelkedését. Mindezen túl hinnie kéne a világ befektetőinek és bankjainak abban is, hogy a magyar gazdaság teljesíteni tudja a folyó fizetési mérleggel kapcsolatos elvárásokat és a többi makromutató is kiszámíthatóan alakul.

A helyzet ma az, hogy a pénzvilág bizalma még mindig rendkívül alacsony a fent említett szereplőkkel, a kormánnyal, a jegybankkal, általában Magyarországgal szemben. A magyar államadósságot ugyanis úgy árazza be, olyan kockázati felárat fizettet meg például az Államadósság Kezelő Központtal (ÁKK), ami messze felülmúlja a hasonló lengyel, cseh és szlovák mutatókat - véli Suppan.

Optimistább vélemények

Kissé eltér a véleménye a 10 éves lejáratú állampapírok hozamkülönbségéről egy másik elemzőnek. Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője szerint a magyar kockázati felár tényleg magas jelenleg, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kizárt lenne az euró bevezetése 2017-2018 előtt.

Forrás: [origo]

A kamatkonvergencia ugyanis tulajdonképpen az előző kritériumok teljesítésétől függ. Egyfajta önmagát beteljesítő jóslatról van szó: ha mi megfelelünk a külföld elvárásainak (elsősorban a maastrichti kritériumoknak), akkor az állampapír-piaci hozamszintek is ennek megfelelően alakulnak majd, és csökkenni fognak - mondja Török. Tehát, ha javul a magyar államadósság aránya, csökken a költségvetési deficit, stabil árfolyama lesz a forintnak, akkor "maguktól" csökkennek a jelenleg még magas országkockázatot jelző hozamfelárak. Ekkor ugyanis tényleg nőni fog a bizalom a magyar gazdaság iránt. Ez a bizalom jelenleg nagyon gyenge, de gyorsan változhat.

Törökhöz hasonlóan vélekedik a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium is. Az [origo]-nak adott közös válaszukban kiemelték: a maastrichti feltételek közül "a kamatkritérium teljesítése ígérkezik a legegyszerűbbnek: amennyiben a többi kritériumban előrehaladás következik be, az a piaci megítélésünk komoly javulását eredményezi, ami a hozamfelár automatikus csökkenését eredményezi".

El-eltűnnek a vevők

A hitelezők - akik államkötvényeket vagy diszkontált állampapírokat vesznek - általában nemzetközi és hazai nagybankok, nyugdíjpénztárak, valamint befektetési alapok, amelyek részletesen elemzik az országok gazdaságát. Ha rossznak ítélik meg azt, akkor csak nagy felárral vásárolnak, vagyis az államnak nagy hozamot kell nekik garantálnia - mondta Suppan. Ezért finanszírozható csak drágán egy rossz megítélésű állam adóssága. Magyarországon az utóbbi években többször is előfordult az, hogy a vevők egyszerűen eltűntek az állampapírpiacról, mert annyira nem bíztak a magyar államban, hogy nem voltak hajlandók még nagy hozam mellett sem venni tőle semmit.

Utoljára idén februárban-márciusban fordult elő ez Suppan szerint. Ekkor felment a kockázati prémium 500 bázispont fölé is, mostanában ez az érték 390-425 között ingadozik. Ez azt jelenti, hogy az eurózóna és a közép-európai államok referenciahozamai között - ezek általában a tízéves lejáratú állampapírok hozamszintjeit jelentik - a magyar állampapírok állnak a legrosszabbul, ha a csehekkel, a lengyelekkel és a szlovákokkal hasonlítjuk őket össze.

A lengyelek körülbelül 200, a csehek szlovákok 40-70 bázisponttal kénytelenek nagyobb hozammal eladni papírjaikat. Ez azt jelenti, hogy míg a magyar ÁKK 4 százaléknál is nagyobb felárat fizet, addig a lengyeleknek 2 százalékkal, a szlovákoknak és a cseheknek pedig még fél százalékkal sem kell többet fizetniük kockázati prémiumként.

A Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium az adatokat elemzve az alábbiakat közölte lapunkkal: "A 2008. márciusáig terjedő egy év átlagában a magyar (hozam)érték 6,9 százalék, míg a három legkedvezőbb inflációjú ország átlaga 4,5 százalék volt (az eurózónáé 4,3 százalék). Azaz a felárunk 2,4 százalékpont volt, tehát a kritériumot 0,4 százalékponttal haladta meg Magyarország. Az elmúlt időszakban bekövetkezett hazai hozamemelkedés miatt azonban a különbség bővült."