Szegény kínaiak fedezik az USA jómódú fogyasztását

Miközben az USA gazdasága komoly nehézségekkel küzd, a világ másik végén rohamtempóban zárkózik fel a hatalmas India és Kína. A fogyasztói piacgazdaság szülőatyja, az Amerikai Egyesült Államok már képtelen megtermelni az általa elfogyasztott javak ellenértékét - ehhez nélkülöző kínaiak százmilliói nyújtanak segítséget neki. Közben az amerikai elnökválasztási kampányban még mindig népszerű téma a kínai árukkal szembeni fellépés lehetősége, bár egyre többen hangoztatják, hogy alapvetően nem a kínaiak pénze miatt van gödörben Uncle Sam boltja.

Az amerikai modellt másoló országoknak intő példa lehet az, ami jelenleg az Egyesült Államokban történik. A mindent kölcsönből vásároló fogyasztók között egyre több a "hiteltelen" ügyfél, akik képtelenek a törlesztőrészletek teljesítésére - ahogyan ezt a subprime-válság szemléletesen megmutatta. Az USA egyre kevésbé versenyképes a nagy, ázsiai feltörekvő országokkal, amelyekben az Államokkal összehasonlítva gyakorlatilag elhanyagolhatók a termelési költségek - éppen az életszínvonal fejletlensége miatt.

Az USA rendre óriási hiánnyal zárja kereskedelmi mérlegét, mivel az elfogyasztott javak aránya napjainkban már jócskán meghaladja a megtermelt javakét. Az utóbbi időben havonta úgy 60 milliárd dollárra rúg ez a hiány, amelyből az amerikai-kínai kereskedelmi mérleg napi hiánya 1 milliárd dollár Kína javára (a teljes magyar GDP 120 milliárd dollár körül alakult 2007-ben). Tavaly az amerikai-kínai kereskedelmi forgalom hiánya rekord, 163 milliárd dolláros szintet ért el, ami a kínai kereskedelmi többletnek mintegy kétharmada. Az utóbbi időben kissé ugyan csökkent a hiány mértéke, de ez már a hitelválság, a lassuló amerikai gazdasági növekedés és a gyengülő dollár következménye.

Ezt a deficitet államkötvények piacra dobásával igyekszik finanszírozni a világ jelenleg még első számú gazdasági ereje. Az USA államkötvényeiből - vagyis adósságából - pedig hatalmas részeket éppen az a Kína tudott megvásárolni, amely nem "pazarolta" éves szinten 10 százaléknál is nagyobb gazdasági növekedésének eredményeit a lakosság életszínvonalának emelésére. Kínában ugyanis éppen fordított a helyzet: a megtermelt javaknak csak a felét fogyasztják el, a többi szinte mind megtakarításra megy. Kína mellett a közel-keleti olajországok is óriási dollártartalékra tettek szert.

Fejenként 620 ezer forint adósság

Különféle dollár alapú befektetések, államkötvények vásárlása révén Kína 1400 milliárd dollárnyi amerikai kötvényt birtokol - ez gyakorlatilag úgy is lefordítható, hogy az USA minden egyes polgára 4000 dollárral tartozik Kínának. Tehát nem elsősorban az USA tőkéje segíti Kínát, hanem a gazdaságilag még jóval fejletlenebb ázsiai óriás nyúlt a jenkik hóna alá - ez megmagyarázza például az amerikai diplomácia utóbbi időben Kínával szemben tanúsított megengedőbb retorikáját is. Míg Amerika jobban él, mint ahogyan azt a lehetőségei engednék, a kínaiak életszínvonala messze elmarad a lehetőségeiktől.

A dollár gyengélkedése miatt azonban az utóbbi időben Kína már nem vonzódik annyira a zöldhasúhoz. Korábban számos amerikai kritika érte Kínát, mondván, a jüan árfolyamát mesterségesen alacsonyan tartva tisztességtelen kereskedelmi előnyre tesz szert az Államokkal szemben, de az utóbbi időben ritkultak ezek a hangok. A kínai-amerikai kereskedelmi kamara például a múlt hónapban már kimondottan Kína hibáztatásának abbahagyására szólít föl. Sokak szerint a kínai deviza még így is jócskán alulértékelt. Az amerikai pénzügyminisztérium azonban nemigen hajlandó tudomást venni az erőviszonyok változásáról, és további teendőket állít Kína elé: újraegyensúlyozni a gazdaságot a belső fogyasztás növelésével és tovább közelíteni a jüan árfolyampolitikáját a piaci működés felé a központi meghatározás gyakorlata felől.

Az elmúlt években a dollár nem csak az euróval, hanem a jüannal szemben is sokat veszített értékéből. Mióta Kína 2005-ben lazított devizarendszerén, a jüan 18 százalékot erősödött a dollárhoz képest. Most már Kínában is vannak olyan vélemények, hogy a dollár gyengesége árt a kínai exportőröknek és hogy erősebb dollárra lenne szükség. Emellett a zöldhasú további árfolyavesztesége egyre inkább arra sarkallhatja Kínát, hogy megtakarításait más, erősebb devizába csoportosítsa át. Több ország is fontolgatja egyébként a dollár használatának visszaszorítását, az oroszok, az arab országok előszeretettel használnak eurót a dollár helyett. A dollár árfolyama tehát központi eleme ennek a kérdésnek is, de egyelőre nagy a bizonytalanság, lesz-e erősödés a zöldhasú árfolyamában.

Egymásra utalt óriások

Forrás: ChinaDaily

Attól nem kell tartanunk, hogy Kína a kommunista párt egyetlen tollvonásával bedönti az amerikai gazdaságot, mivel ez nekik sem érdekük. Ha ugyanis Kína tömeges dolláreladásokba fogna, annak nemcsak az USA, hanem a világ gazdasága számára is súlyos következményei lennének. A dollár bizonyosan újabb gyengüléssel reagálna a keresletcsökkenésre, ami egyebek mellett az olaj- és élelmiszerárak emelkedésének újabb muníciót adna, a tőzsdék, ingatlanok és Amerika összességében leértékelődne.

Ezek hatására az USA csak adóemeléssel tudná kezelni óriási adósságait, ami viszont a gazdaság tovább fékezését jelentené. Szinte az egyetlen pozitív hatás az amerikai export olcsóbbá válása lenne, ami lökést adhatna a kivitelre termelő amerikai gazdasági szereplőknek, de a jelenlegi helyzetben a negatív hatások sokkal erősebben érződnének, mint a lassabb átfutású export-élénkülés. Az amerikai piac óriási keresletét egyelőre nem nélkülözheti Kína, és az is kérdéses, hogy az energiaköltségek további emelkedése mellett az ázsiai országban miként tudnák kezelni a már most is nyugatalanító inflációt. Ráadásul a tekintélyes Soros György szerint az amerikai államkötvény idén is jó befektetés.

Elveszített önkontroll

Mindenesetre az Amerikában megszokott fogyasztási szintből valószínűleg kénytelenek lesznek jócskán lejjebb adni - 1980-ban még a GDP 63 százalékát költötték fogyasztási javakra és szolgáltatásokra az USA-ban, napjainkban ez már 70 százalékra rúg. A hitelválság kirobbanásáig az amerikaiak egyre több kölcsönt vettek föl lakásra, autóra és egyéb javakra, miközben egyre kevesebbet takarítottak meg - ennek a folyamatnak most valószínűleg vége. Vannak olyan vélemények is, amelyek szerint az USA polgárai a költekezésben gyakorlatilag elveszítették önkontrolljukat az elmúlt évtizedekben, és most ennek az árát fizetik meg.

A fogyasztási mániát persze a hitelezők is táplálták, egyre könnyebb kölcsönhöz jutási feltételekkel vagy éppen a hitelkártyák döbbenetes mértékű elterjesztésével. Ezek után érthető, hogy az Egyesült Államokban napjainkban az egyik leggyakrabban feltett kérdés az, hogy a fogyasztási hitelezés óvatosabbá válásával vajon mi fogja újból föllendíteni a gazdasági növekedést. Ha másban nem is, ennyiben hasonlít egymásra az aktuális magyar és amerikai gazdaságpolitikai helyzet.