A gazdasági magazin a világ 30 nagy gazdaságának munkanélkülieket ellátó rendszerét vizsgálta meg úgy, hogy a Világbank elvei szerinti a vásárlóerő-paritáson számolt jövedelmet vetette egybe az állástalanoknak járó összes juttatással (tehát nemcsak a klasszikus segélyt számolta bele, hanem például a lakásfenntartási támogatásokat, a munkahely-keresési díjazást is - az egészségügyi ellátást viszont nem).
A juttatások alanyául olyan 30 éves munkanélkülit feltételeztek, aki az utóbbi öt évben állásban volt, átlagos jövedelemmel rendelkezett, nincs gyereke és aktívan keres szakképzettséget igénylő munkát.
Mindezeket alapul véve a legjobb azoknak, akik Európában maradtak munka nélkül: az ellátások szempontjából a legjobb tíz országból nyolc európai, azon belül is a skandináv országok lakóinak jelentheti a legkisebb megrázkódtatást, ha kezükbe nyomják a felmondólevelet.
Dániában például, ha valaki az állása elvesztését megelőző három évben legalább 52 hétig dolgozott, akkor még négy évig megkaphatja az átlagjövedelme 90 százalékát, de Norvégiában is csaknem ekkora rátára számíthat 500 napig - a munkanélküliség amúgy nagyon alacsony, a dánoknál 3,1, a norvégoknál 2,5 százalékos. A jellemző azonban az, hogy egy évnél rövidebb ideig járnak a generózus ellátások: alapból általában hat hónap a biztos, de az időtartam sok országban függ attól is, hogy mennyi ideje dolgozott valaki, emellett az aktív munkakeresést is feltételül szabják.
Az ellátások összege is csökkenhet az idő múlásával, de nemigen megy 66 százalék alá - a felmérés készítői megjegyezték, hogy az USA egyes államaiban az átlagos munkavállaló csak a keresete 27 százalékára számíthat, ha munka nélkül marad. Az USA-ban ugyanakkor kevesebb sarcot vetnek ki a bérekre, ennek fedezésére: a munkanélküli biztosítást fedező szövetségi adó 0,8 százalék, az egyes államokban ezenfelül 5,4 százalékot fizet még be a munkaadó e célra (a munkavállalót csak néhány államban terhelik ilyen járulékok).
Dániában a munkavállalóknak többnyire 8 százalék körül kell fizetni, Norvégiában viszont keményen hozzá kell járulnia mindenkinek az ellátás költségeihez: a munkaadókra 14,1 százalékot róttak ki, a munkavállalók, foglalkoztatási formájuktól függően jövedelmük 7,8-10,7 százalékát adják le - írja a Napi Gazdaság.