Amikor 12 forint volt egy dollár

Egy kiló aranyat 1946-ban 13 ezer forintért lehetett kapni, ma több mint négymilliót kell érte fizetni. A 62 éves forint a dollárhoz képest is óriásit esett: 1946-ban még 12 forintért kaptuk az amerikai pénzt, ma már 150-et kell adnunk érte.

Nem sokon múlott, hogy a magyar pénz, a forint ne érje meg a 62. születésnapját. Ha Magyarország fegyelmezetten gazdálkodik az utóbbi években, nem nő meg a költségvetési hiány, nem ugrik meg az infláció és nem ingadozik hihetetlen sávokban a forint árfolyama - mostanában éppen felfelé -, akkor most valószínűleg a szlovénekkel együtt már euróval fizethetnénk mi is.

Persze a forint már maga is különleges körülmények között váltotta a pengőt 1946. augusztus elsején. Világrekordot döntő infláció nyomán kellett ugyanis megszüntetni 1946 nyarán az addigi fizetőeszközt. A pengő 1927-es bevezetéséhez képest tíz a harmincadikon (!) arányban vesztette értékét devizánk. Egy dollár árfolyama pedig leírhatatlan volt: a tízet a 29. hatványán kellett venni, és ezt aztán már csak 4,6-tal kellett megszorozni...

Jön a forint

Ezek után jött a forint, amelynek bevezetését megelőzte az árak és a bérek tervutasításos rendszerű, előzetes megszabása. 1946-ban még nem volt tervgazdálkodás, de akkora áruhiány volt, hogy mesterségesen kellett készleteket felhalmozni, mesterségesen kellett az árakat és a béreket rögzíteni, és végül vissza kellett kérni az aranyfedezetet, amelyet a háború végén nyugatra szállítottak. Miután ez a három dolog megtörtént, a forint bevezetésével hirtelen stabilizálódott a magyar gazdaság.

Sokak szerint - például Varga István, a forint bevezetésének egyik előkészítője szerint - ez valódi valutareform volt, Csikós-Nagy Béla (ő a Kádár-rendszer idején ő irányította az árhivatalt, de írt a háború előtt Nagytérgazdaságtan néven is egy kötetet, és dolgozott a nyilas uralom idején a Pénzügyminisztériumban) viszont bírálta az akkori módszert, és rámutatott arra, hogy utóbb még több ár- és bérszabályozásra volt szükség. Mindkét közgazdászunk változatos pályafutást mondhat magáénak, hol jobboldali, hol baloldali kormányzatoknak voltak felelős döntéshozói vagy tanácsadói, ezek után nem csoda, ha nem tudtak a forint ügyében sem azonos álláspontra jutni.

12 forint egy dollárért

A forint bevezetésekor érdekes helyzet volt az országban: 1946. július 31-én még 47,4 quadrillió pengő volt forgalomban, ami másnap, augusztus elsején éppen 0,01 fillért ért. A bevezetéskor felvetődött, hogy esetleg tallér legyen az új pénz neve, de ezt az ötletet végül elvetették. Az új valuta bevetetésekor 1 forint 0,0757575 gramm színarany ért, egy kiló arany tehát 1946-ban 13 200 forintba került. Az amerikai dollár ára 11,74 forint volt - erről a Magyar Kommunista Párt határozata alapján döntöttek. Előbb ugyanis az arany árához szabták a forint értékét, majd vették az amerikai fizetőeszköz és az arany átváltási kulcsát, és ezután szabták meg a dollárárfolyamot.

A dollár kurzusa ezután évtizedekig változatlan volt. A Rákosi-rendszerben és a Kádár-rendszer elején mindvégig 11,74 forint/dollár maradt a kurzus, miközben például az angol fontot 1946-ban 23 forintért adták, 1949-ben viszont a felértékelődött font 47 forint 33 forintra zuhant vissza. A svájci frank ebben az időben - számunkra ma már szinte elképzelhetetlen módon - nem volt sokkal jobb pénz, mint a forint, árfolyama kétszer, háromszor került többe, persze a forint a pártállami időkben nem volt konvertibilis (átváltható) valuta. A svájci frankot 1949-ben 2,73 forintért lehetett venni, 1955-ben, 1958-ban pedig például 2,685 volt az átváltási arány.

Reform idején gyengül a magyar pénz

A dollárhoz képest - ahogyan azt nálunk megszokhattuk - mindig valamilyen reform idején gyengült a forint. Az 1969-es év a gazdasági reformok esztendeje volt, ekkor a dollár harminc forintra ugrott, vagyis az addig mesterségesen befagyasztott árfolyam jelentősen elmozdult. Ahogy a magyar gazdasági reformot, a nyerséggazdálkodást a tervgazdaság fellazítását, a szabályozókkal való irányítást a konzervatív baloldali erők visszafogták, illetve részben visszafordították, a forint újra erősödni kezdett. Így a hetvenes évek elején újra a 20 forint/dollár árfolyam felé mozgott a magyar pénz árfolyama.

Ez egybeesett az olajválsággal, azzal, hogy Magyarország nem vett tudomást a nemzetközi folyamatokról, miközben Egyesült Államok 1971-ben megszüntette az aranyalapú devizát, a dollár ezután már nem kötődött a nemesfémhez. A forintnál csak 1982-ben, a második olajárválság végén szüntették meg az aranyfedezethez kötést.

320 forint/dollár is volt az árfolyam

A rendszerváltás előtt, az újabb reformhullámok hatására a 40 forint/dolláros szintet közelítette az árfolyam, majd a nyolcvanas évek végén az 50-55 forintos sávba gyengült, miközben a magyar államadósság ekkoriban rekordokat döntögetett. A piacgazdaságra való áttérés utáni években 1991-ben gyengült 70 forint/dollár fölé a magyar pénz, a százas határt 1993-ban lépte át a forint. A mélypontot 2000 október végén érte a forint, ekkor közel 320 forintot kellett adni egy dollárért.

2000 vége óta viszont úgy tűnik, a dollár egyértelműen gyengülő tendenciát mutat. Többek között az orosz válság hatása, a dotcomlufi kipukkanása, a szeptember 11-ei merényletek megtörték az amerikai gazdaság fejlődési pályáját, majd az iraki háború és a jelzálogválság is befolyásolta a devizapiacokat. A dollár idén is folytatódó gyengülése ahhoz vezetett, hogy a forint hivatalos árfolyama, 2008. augusztus elsejére, 62. születésnapjára 149,94 forint/dolláros szintre került. Ez azonban még így is csaknem 13-szor rosszabb érték, mint az 1946-os bevezetéskor.