Grúzián múlhat az EU energiaellátása

Grúzia esetleges összeomlása után az EU kiszolgáltatottá válhat az orosz Gazpromnak, a világ legnagyobb gázipari vállalatának. A transzszibériai vasúthálózat konkurens nélkül bonyolíthatja majd az eurázsiai szárazföldi kereskedelmet és egy fontos, Oroszországot elkerülő olajvezetékre is ráteheti a kezét a Kreml.

A grúz-orosz fegyveres konfliktus tétje sokkal nagyobb annál, hogy a dél-oszétok melyik országhoz tartoznak. Az észak-oszétok egyébként az Orosz Föderáció részét alkotják, a déliek pedig elvileg Grúziához csatolt vidéken laknának, ám ezt a térséget ténylegesen (de facto) az oroszok ellenőrzik a kilencvenes évek elejétől.

Az oszétok problémája aligha érdekelne sokakat, hiszen a Kaukázus vidékén legalább annyi a megoldatlan nemzetiségi vita, mint például a Balkánon vagy a Közel-Keleten. Hegyi-Karabah miatt Azerbajdzsán és Örményország áll vitában 1988 óta, az oszétok, az adzsárok és az abházok pedig az Orosz Föderációt és Grúziát állítják szembe, és akkor még nem említettük a csecseneket, akik a kilencvenes években és a 2000-es évek elején vívtak függetlenségi harcokat a Kaukázus északi oldalán.

Kikötővárosokért is folyik a küzdelem?

A formálisan Grúzia részét képező Abházia fontos fekete-tengeri kikötővárosokkal rendelkezik, köztük Szuhumival. Ez a szakadár köztársaság Grúziától gyakorlatilag az 1992-es orosz beavatkozás után függetlenítette magát, és Moszkva de facto ellenőrzése alá tartozik, akárcsak Dél-Oszétia. Vitatott Adzsária szakadár államának helyzete is, a stratégiai fontosságú fekete-tengeri kikötővel, Batumival együtt.

Néhány leegyszerűsítő vélemény szerint az olajról szól a mostani konfliktus, mármint arról, hogy Moszkva megakadályozza az azeri olaj kijutását a Kaszpi-térségből a Fekete-tengerre, és így megnyíljon az út a Földközi-tenger és az EU felé.

Ennél azonban sokkal, de sokkal nagyobb a tét. Grúzia azért fontos Moszkvának, mert a kaukázusi állam olyan orosz ősellenséggel fogott össze, mint Törökország, és olyan államok számára kínál szárazföldi, vasúti kapcsolatot Európa felé, mint a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságok és - ne feledjük a leghatalmasabb vetélytársat - Kínát.

Kazah és türkmén érdekek

Ám Közép-Ázsia számára az egyetlen lehetséges, Oroszországot kikerülő szárazföldi út Európa felé a Kaukázuson és Grúzián át vezet. Kazahsztán és Türkmenisztán a Kaszpi-tenger keleti partjáról már régóta szállítanak hajón termékeket Azerbajdzsánba, a nyugati partra, de innen csak Grúzián lehetne a türkmén gázt, a kazah olajat és gabonát Oroszország kikerülésével továbbítani.

Nem véletlen, hogy Grúzia tavaly elkezdte annak a Baku-Tbiliszi-Kars (ez utóbbi egy török város a grúz határ közelében) vasútvonalnak a kiépítését, amely óvatosan körbekerüli a Moszkva-barát Örményországot, és összeköti Azerbajdzsánt Törökországgal.

Vagyis szárazföldi kapcsolatot teremtenek a grúzok a két török nyelvű állam között, amelyeket olajvezeték is összeköt immár Grúzián át. (Baku és Kars között egyébként nemrég indult közvetlen légijárat is, amelyet az azeri Turan Air üzemeltet.)

Grúzia (Georgia) három szakadár tartománya: Adzsária, Abházia és Dél-Oszétia

Abdullah Gül török államfő mondta nemrégiben, hogy a Baku-Tbiliszi-Kars vasútvonal Londont köti össze Kínával. Mások egyszerűen a modern selyemútnak hívják ezt a vonalat, amely az orosz transzszibériai vasútvonal legfőbb konkurense lehet. Kazahsztán például máris hatalmas gabonatárolókat alakít ki Bakuban, Azerbajdzsán fővárosában, ahonnan a félig-meddig kész vasútvonal Tbiliszin, Grúzia fővárosán át a törökországi Kars felé veszi majd útját.

Kazahsztán olajkikötőjéből, Aktauból már most is szállít Azerbajdzsánba vízi úton energiahordozókat, és Türkmenisztán is képes lehet arra, hogy Bakuba exportáljon gázt. A mostani konfliktus miatt azonban Kazahsztán leállította az olajszállítást azon a vezetéken, amely Batumi kikötőjébe irányult. Batumi adzsár területen van, tehát oroszok ellenőrzik, de elvileg Grúziához tartozik.

Oroszok és kurdok célpontja az olajvezeték

A már említett azeri-grúz-török olajvezetéket - amely Bakuból, Azerbajdzsán fővárosából Tbiliszin át Ceyhan török kikötőig vezet - Törökországban nemrégiben kurd terroristák felrobbantották. Ám az orosz támadások, amelyek Grúziát érték az elmúlt napokban, szintén részben ezt a csővezetéket célozták, és így a létesítmény grúz szakaszán is komoly károkat okoztak, éppen a Fekete-tengeri kikötő, Poti közelében.

Azerbajdzsán ezért leállította azokat az olajszállításokat is, amelyek Szuhumi és Kulevi kikötőjéből zajlottak. Kulevi mindvégig grúz fennhatóság alatt maradt a Szovjetunió összeomlása óta, Poti kikötőjétől nem messze. Potinál rongálták meg az oroszok a Baku-Tbiliszi-Ceyhan olajvezetéket. Szuhumi viszont abház (azaz orosz befolyású) területen fekszik.

Amerikai érdek is az olajvezeték működése

A Kuleviben lévő olajterminált nemrégiben megvásárolta az azeri Socar olajtársaság, amely 200 ezer hordó olajat exportált innen. Az amerikai mamutcég, a Chevron a Kazahsztánban lévő tengizi olajmezőről éppen idén tervezett 2 millió tonna olajat kiszállítani Kulevin keresztül.

Tengizből olajvezeték irányul az orosz Novorosszijszkba, az orosz hadiflotta egyik legfontosabb bázisára. Erről a vezetékről komoly vita folyik Oroszország és Kazahsztán között, amibe a magyar Mol is beleszólhat egyes hírek szerint. (Erről részletesebben lásd keretes írásunkat.) Oroszországnak tehát érdeke az, hogy továbbra is Novorosszijszkból, és ne Kuleviből exportálják a kazah olajat.

Nem véletlen tehát, hogy Oroszország az utóbbi napokban blokád alá vette Grúziát a Fekete-tengeren (bár az abházok és az adzsárok révén már korábban is fontos bázisokat tartottak ellenőrzésük alatt), miközben a légi forgalmat már 2006 óta korlátozták a két ország között.