Sokat dolgozik, de hiába a magyar

Sokat dolgozik a magyar, nem annyit, mint a koreaiak, de a legtöbb OECD tagországhoz képest jóval több időt töltünk a munkahelyünkön. A munkás órák mégsem hozzák meg a lehetséges eredményt. A munkatermelékenység közel sem éri el az átlagot. Alig van nemzet, amelyik rosszabb lenne nálunk ebből a szempontból.

Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) országai között magyarok egy nemrég készült felmérés szerint a negyedik legrosszabb óránkénti munkatermelékenységet produkálták. A legtermelékenyebb ország Luxemburg lett, óránként 72,20 dollárt ért a munkájuk. A koreai munkások teljesítménye alig 20,40 dollár volt a szervezet statisztikája szerint, de Magyarország sem lehet büszke.

Koreát csak három országnak sikerült alulmúlnia. Törökország 14,60, Mexikó 16 Lengyelország 19,30 dollárt tudott kitermelni óránként. Magyarországnak valamelyest sikerült megelőznie őket a maga 23, 50 dollárával. Erre a teljesítmény nem igazán lehet büszke a magyar szív, mivel az OECD-államok átlaga 38, a G7-é pedig 45,10 dollár - igen, közel kétszer annyi, mint hazánké - volt. A koreai mérleg 41 százalékkal marad el az Egyesült Államokétól. Az elemzők szerint az alacsonyabb teljesítményről a technológiai elmaradottság mellett a sok munkaóra is tehet.

A 2006-os évben a koreai munkaerő például átlagosan 2360 órát dolgozott, ami 676-tal több, mint a G7-es dolgozók munkaideje. Tavaly ugyan már csak 2261 órát dolgoztak a koreaiak, de az OECD-tagok közül egyedül az országban töltöttek 2000 óránál többet munkával az alkalmazottak.

Egy átlagos koreai élet

A 39 éves dél-koreai Lee köztisztviselő a mezőgazdasági és halászati minisztériumban. Reggel fél hatkor kel, két órát utazik Szöulba, hogy fél kilenckor felvegye a munkát. Az egész napos monitorbámulás után kilenckor vagy még később végez, hogy ismét megtegye a két órás utat haza. Eddig akár még ismerős is lehet a magyar munkaerőnek, de Lee heti hat napot dolgozik és évente összesen három nap szabadság jár neki.

Lee egyébként három tinédzser apja, akiket saját elmondása szerint hetente 15 percet lát, eltekintve az egynapos hétvégéktől, amikor sokszor előfordul, hogy berendelik a munkahelyére. Sokszor alszik bent irodájában az íróasztalánál, ami miatt munkamániásnak tűnhet, de valójában ez a normális dél-koreai munkatempó. Az országban egy ember átlagosan hat és fél órát dolgozik élete végéig, minden nap. Ezek után nem meglepő, hogy Dél-Korea vezet az OECD országai között a munkaórák számát tekintve

Ilyen a kultúránk - mondta Lee. A főnökök mindig figyelik a beosztottak viselkedését. Elég nehéz egy fix időpontban végezni. Ha hatkor letenném a lantot, veszélybe kerülne a fizetésemelésem vagy az előléptetésem - tette hozzá. Mi történne akkor, ha Lee elmenne egy hónapos szabadságra? "A helyem már rég nem lenne meg, mire visszajönnék" - mondta.

A munkaórák számában Dél-Koreától alig marad el valamivel Görögország, majd a mediterrán ország után közvetlenül egy kelet-európai trió szerepel a rangsorban: Magyarország, Csehország és Lengyelország.

Franciaország nevezetes rövid, 35 órás munkahetéről, de meg sem közelíti a hollandok évenkénti 1391 órás átlagát, ami hetente 26,75 munkaórát jelent, amivel bőven megelőzik még Norvégiát és Németországot is.

A franciáknak öt hét szabadság jár

A kultúra valóban sokat számít a munkaórák tekintetében, de fontos még a szabadnapok száma és a munka típusa is. A 20-dik helyen szereplő Angliában például a munkahét relatív hosszú - mondta Pascal Marianna, az OECD elemzője. A 20 szabadnap azonban jóval több, mint például az USA-ban, ahol összesen 10 napot vehet ki a munkaerő. A franciáknak egyébkén öt hét szabadság jár.

Görögország a második, Olaszország a nyolcadik helyet pedig annak köszönheti, hogy a dolgozók többsége vállalkozó vagy nem bejelentett alkalmazott. Mexikó ugyanezen okból került a hetedik helyre. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint a munkavállalók kevesebb, mint fele él állandó fizetésből.

Forrás: Getty Images

Egy másik oka a különbségeknek a kormányok politikája, elsősorban az adópolitika. Az OECD vizsgálata szerint az adókulcs emelése, vagy az egy megkeresett dollárra/euróra eső adó mértéke jelentősen befolyásolja az átlagmunkaidőt.

Lusta Európa, őrült Amerika

Mi a különbség Európa és Amerika között, ami Jorgen Elmeskovot, az OECD gazdasági részlegének fejét arra késztette, hogy feltegye a kérdést: az európaiak lusták vagy az amerikaiak őrültek? Az, hogy Európában sokkal többet dolgoztak a hetvenes években, mint Amerikában és csak a nyolcvanas években kezdtek felzárkózni az tengerentúlon, de a kép megváltozott.

Igaz, hogy mindkét kontinensen visszaesett a munkával töltött órák száma a hatvanas évekhez képest, a változás azonban jóval drámaibb Európában, ahol 23 százalékkal dolgoznak kevesebbet, míg Amerikában csak hárommal. A leginkább "ellustuló" nemzetek közé az írek, a portugálok, és a luxemburgiak tartoznak az OECD szerint.

A kormány a kultúrával szemben

A kirívó esetnek számító Dél-Korea lassan ugyan, de elkezdett közelíteni az OECD normáihoz azzal, hogy a kormány 2004-ben bevezette az öt napos munkahetet az iskolákban és az ezernél több embert foglalkoztató vállalatoknál. A már alaposan beidegződött munkahelyi kultúrával azonban még a kormánynak is nehéz felvenni a versenyt. A koreaiak identitása a beosztásuktól függ. Sokszor még a munkahelyeken kívül is beosztási titulusuk alapján hívják egymást. Tekintélyelvű kultúra ez, ahol az irodát például nem szabad elhagyni a főnök távozása előtt. Sokszor képesek órákat bolyongani feladat nélkül a cégnél, arra várva, hogy a főnök hazamenjen.

Az gazdasági hanyatlás ellenére a munkatempó valamelyest lassul, a munkaidő rövidül világszerte. Az OECD azt is megerősítette, hogy Dél-Korea is igyekszik lazítani és elindult az általános gyakorlat felé. "Koreának valahogyan rossz a kultúrája, mindig a főnöknek szeretnénk megfelelni, de igyekszünk változni" - mondja Lee.