A válság nyertesei és vesztesei

A jelzálogválság immár több mint egy éve tart, de az elmúlt héten újabb lendületet vett a Lehman Brothers csődjével, és csak az amerikai kormányzat erőteljes fellépése mentette meg a tőkepiacokat a totális összezuhanástól. A negyedik legnagyobb amerikai bank csődje után felvetődik a kérdés: kik a legnagyobb nyertesei és vesztesei a hitelpiaci krízisnek? Az olajexportálók állami alapjai mindenesetre alaposan bevásároltak a szétzilált piacokon.

A jelzálogválság legnagyobb nyertesei nem is azok a pénzintézetek, amelyek egymást falják fel, hanem azok a tőzsdei játékosok, akik arra játszottak a börzéken, hogy a jelzálogválság miatt hatalmas árfolyamzuhanások következnek be.

Ezt a fajta "fogadást", a shortolást tiltották be a napokban Németországban, Nagy-Britanniában és az USA-ban is, legalábbis a pénzügyi részvények esetében.

Ezer százalékos hozam a bukáson

Amíg viszont lehetett shortolni, addig akadtak olyan alapok, amelyek bizonyos időpontokban - így például tavaly év végén - akár 1000 százalékos hozamot is elértek.

Ilyen például a Lahde Capital, egy kaliforniai fedezeti alap, amely Andrew Lahde nevéhez kötődik. De John Paulson New York-i tőzsdés egyik alapja, a Credit Opportunities is 550 százalékot nyert azon, hogy a subprime (másodrendű, azaz rossz besorolású) jelzálogpiac ellen fogadott. A Paulson & Co. átlagos hozama ugyanakkor 40 százalék körül alakult, tehát Paulsonnak sem sikerül minden befektetése ilyen jól, bár kétségtelen, hogy a tőzsdék általános esése közepette ér el pozitív eredményeket. (Éves szinten egyébként Paulsonék nyeresége 18 százalék körüli, a kiugró hozamokat akkor tudta realizálni, amikor kifizették a shortoláson szerzett díjakat.)

A Hayman Capital és a Corriente Advisors egyik alapja, az SCSF pedig 526 százalékos hozamot realizált, szintén hasonló üzletekkel.

Einhorn nyeresége kozmikus lehetett a Lehman összeomlásán

Szintén hatalmasat nyert a shortolással David Einhorn. Ő következetesen mondta már hosszú hónapok óta, hogy a Lehman Brothers furcsán könyveli a jelzálogpiaci befektetéseit, pontosabban a veszteségeit. Ezek után a részvény bukására játszott, és ez be is következett: a Lehman árfolyama 94 százalékot esett, és múlt hétfőn csődöt jelentett, ami a gazdaságtörténet legnagyobb bukása volt, hiszen a pénzintézet 613 milliárd dolláros adósságot hagyott maga után. Einhorn 1996 és 2007 között, amúgy évi 25 százalékos hozamot ért el befektetési alapjaival. Cégei közül a Greenlight Capital a legismertebb.

A Harvard Egyetem bukásán is lehetett gazdagodni

Mások is nyertek a jelzálogválságon: növekvő hozamot ért el például a Prudential Investment Management egyik alapja, az Alpha Fund, az MKP Management egyik hitelalpja is jól teljesített, akárcsak a Brigadier Capital strukturált hitelalapja, amely különböző komplex hiteltermékekbe invesztált.

A nyertesek közé tartozik a Citadel Investments is, amely a Harvard Egyetem alapítványának pénzeit kezelő, és még a válság elején gyorsan bajba jutó Sowood Capital Managementre tette rá a kezét. A Sowood - amely Massachussetts állam nyugdíjalapjának a pénzeit is kezelte - befektetéseinek felét bukta el tavaly nyáron.

Szintén a nyertesek közé szoktak sorolni egy - ritka módon - a befektetési banki piacon mozgó céget, a Goldman Sachst. Ez azonban kétes dicsőség: versenytársai bukása miatt ugyanis az amúgy jelzálogpiaci befektetésekre nem játszó bank részvényárfolyamai is komolyan estek, miután a tőzsdések manapság nem nagyon bíznak az ilyen típusú pénzintézetekben.

És a vesztesek?

A vesztesek listáját ezek után szinte fel sem kell sorolni. A nyertesek nevénél megtalálhatók általában az áldozatoké is. Így a legnagyobb bukás a Lehman Brothersé volt, de az Indy Mac Bank is a negyedik legnagyobb bankbukást hozta az USA-ban idén nyáron.

A Lehman befektetési bank volt, és hozzá hasonlóan bajba került a Merrilly Lynch és a Bear Stearns is. E két utóbbi a csődöt elkerülte ugyan, de más bankokba beolvadva folytatják működésüket. A Morgan Stanley befektetési bank veszteségei is tízmilliárd dolláros nagyságrendűek, de ez a pénzintézet még őrzi önállóságát.

Az Indy Mac jelzáloghitelekkel foglalkozott, az ilyen pénzintézetek közül nagyon sok ment csődbe vagy vásárolta meg valamilyen más pénzintézet. Ilyen volt a már említett Countrwide is. A jelzálogpiaci válság első áldozata, a New Century Financial csődje azonban már 2006-ban bekövetkezett. Erre azonban csak utóbb figyeltek fel a tőzsdések, akik 2007 óta számítják a krízist, a Bear Stearns két nagy alapjának beomlása óta.

Buktak a kereskedelmi bankok és a biztosítók is

Hatalmasakat buktak az óriási kereskedelmi bankok is, de ezek nem inogtak meg úgy, mint a befektetési bankok. Így a Citigroup például gigantikus tőkebevonásokkal gyorsan túltette magát a legrosszabbon.

Nem járt ilyen jól a világ legnagyobb biztosítója, az AIG, amelyet az amerikai kormánynak kellett a múlt héten megmentenie 85 milliárd dolláros rendkívüli hitelsegéllyel. Végül is azonban a biztosító is folytathatja a működését, akárcsak a Freddie Mac és a Fannie Mae, amelyek jelzáloghitelezést háttérből támogató intézmények, és szintén washingtoni ellenőrzés alá kerültek két héttel ezelőtt.

Az európai vesztesek

Európában ezután több más bank is megingott. A brit Northern Rockot kormányzati segítséggel mentették meg, a német IKB már eleve részben állami tulajdonban volt, aztán amerikai kockázati tőkebefektetőknek adták el, mert annyira megrendült a helyzete.

A franciáknál a BNP Paribas három amerikai hedge fundja rögtön a válság elején beomlott, aztán a Société Générale nagybanknál egy állítólag egymagában tevékenykedő csaló okozott 5 milliárd eurós kárt.

Svájcban a UBS bank 38 milliárdos veszteséget könyvelhetett el, de önállósága nem került veszélybe.