A keretmegállapodásnak azonban még több része tisztázatlan. Belgrádban például nem tudják, hogy gerincvezetéket szándékoznak-e építeni Szerbián keresztül az oroszok (akik arra tettek csak ígéretet, hogy a vezeték kapacitása minimum évi 10 milliárd köbméter lesz), vagy a Déli Áramlatnak csak egy leágazását vezetnék oda. Ez utóbbi megoldás esetén a szerbek elesnének attól, hogy stratégiai pozícióra tegyenek szert a nemzetközi gázkereskedelemben. A még csak tervezett vezeték pontos paraméterei nem ismertek, a szerb sajtóban évi 35 milliárd köbméter szállítását lehetővé tevő rendszerről jelentek meg hírek.
A NIS ára sem tekinthető még véglegesnek, ugyanis az energia-megállapodás csak az 51 százalékos tulajdonrész eladásának tényéről szól, a készpénzből és fejlesztési befektetésből összetevődő árat egy kiegészítő jegyzőkönyv tartalmazza. Ezt a 900 milliós összeget Szerbiában már az egyezmény aláírásakor is sokan alacsonynak tartották, arra hivatkozva, hogy az állami olajvállalat könyv szerinti értéke tavaly 1,2 milliárd euró volt, a piaci értékéről pedig nem készült felmérés.
A belgrádi kormány is valami hasonlót gondolhatott, mert a nyáron (arra hivatkozva, hogy tudnia kell a privatizálás során a vállalati dolgozóknak juttatandó 49 százalékos részvénycsomag értékét), megbízta a Deloitte nemzetközi könyvvizsgáló céget, hogy értékelje fel a vállalatot. A nagy tekintélyű cég - az olajárak várható alakulását, a még több mint három évig tartó kereskedelmi monopóliumot figyelembe véve - 2,2 milliárd eurós piaci értéket állapított meg.
A szerb sajtóban megjelent nyilatkozataik szerint azonban a Gazprom vezetői nem kívánnak többet adni a beígért 900 millió eurónál. Mivel az energia-megállapodást Belgrád már ratifikálta, az áron csak kölcsönös egyetértéssel lehet változtatni.