A nyugdíjrendszerben sincsenek csodák

A jelenleg Magyarországon működő nyugdíjrendszer hamarosan alkalmatlanná válik a nyugellátás elfogadható szintű biztosítására - állítja a Napi Gazdaságban közölt írásában Dr. Farkas András, a Brokernet Holding Zrt. vezérigazgató-helyettese. A felosztó-kirovó rendszer ma már nem működik, mivel ezért változtatásokra van szükség. 

A felosztó-kirovó nyugdíjrendszer logikája azon alapszik, hogy ha sokan fizetnek kevés járulékot, akkor az kevés ember számára sok nyugdíjat szolgáltat alapul. Ez az 1800-as évek végén Németországban helyes feltevés volt, a mai Magyarországon azonban nem az, mivel, a társadalom öregszik.

A fiatalok egyre később állnak munkába a tanulással töltött évek miatt, ráadásul a kevés fizető is a terhek alóli kibújásra játszik. Ezzel szemben az idősek egyre tovább élnek, ezt egyre magasabb színvonalon szeretnék tenni, és hamar mennek nyugdíjba.

Nyugdíjcsodák sincsenek - mutat rá Farkas András. Ha a rendszer első pillérét képező járulékbevételeket egyre többfelé kell osztani, kevesebb jut egy-egy nyugdíjasnak. A szakember hozzátette: a felosztó-kirovó rendszer sosem fog összeomlani, nem válik finanszírozhatatlanná, de az általa biztosított nyugdíjak értéke drasztikusan csökkenhet. A rendszer csökkenő alanyugdíjat fog nyújtani, bármennyit fizetett is be korábban az érintett.

A magyar nyugdíjrendszernek másik, magán-nyugdíjpénztárak alkotta pillére sem enyhíthet a problémákon, részben azért, mert nyugdíjuk háromnegyedét még a vegyes rendszerben lévőknek az előző pillér biztosítja. Az önkéntes nyugdíjpénztárak és az öngondoskodás mai formái kellő ösztönzés nélkül nem képesek ellensúlyozni a rendszer, illetve a két pillér gyengeségeit. (Ráadásul a nyugdíjpénztárak befektetési eredményei is hagyhatnak kívánnavalót maguk után.)

Az említett problémák miatt egy-két évtizeden belül elképzelhető a ma még aktív korosztály előidézheti a "nagyszűlők forradalmát" - írja Farkas. Közel 600 ezren semmiféle nyugdíjjogosultságot nem lesznek képesek szerezni. Körülbelül 2 millióan csak a mindenkori minimális közterhet viselik, ezért később döbbennek rá, hogy a nyugdíjuk a minimálbér töredékét sem fogja elérni. A felosztó-kirovó rendszer akkor működhet megfelelően, ha elég sok ember hajlandó viselni a kirótt közterheket bízva abban, hogy idős korában lesz elég aktív dolgozó, aki finanszírozza a többiek nyugdíját.

A szerző az említett problémák miatt fogyasztási adóra épülő nyugdíjrendszert javasol, ami állami alapnyugdíjat és időskori egészésgügyi alapellátást biztosíthat. Mivel a fogyasztást terhelő adó kulcsa csak alacsony lehet: a nyugellátás fenntartása érdekében minden terméket idősértékű fogyasztási adóhártyával kell bevonni.. A minimális alapellátások mellett meg kell teremteni a hosszú távú megtakarításokra kötelezően ösztönző rendszerét, ez azt jelenti, hogy nemcsak a gépjárművünkre, hanem idős korunkra is kötelező lenne felelősségbiztosítást kötni.