"Az alacsony olajár korszaka hamarosan mindenképpen véget ér, mivel az olcsó olajból alaposan feltöltött készletek fogyóban vannak" - jelentette ki Ronald Stöferle, az Erste olajipari elemzője egy a szektor érintő konferencián. Az állami tulajdonban lévő olajipari cégcsoportoktól való erőteljesebb függés és a magánkézben lévő csoportok immár lecsökkent súlya a kitermelés és tárolás terén hosszú távon szintén a magasabb olajárak irányába mutatnak.
Azt természetesen nem lehet előre jelezni, hogy a világ olajkitermelésének mértéke pontosan mikor éri el vagy haladja meg a maximumot, de az óriási olajmezőktől való függés és a számos olajtermelő állam - például Mexikó, Norvégia és az Egyesült Államok - esetében tapasztalható csökkenő mértékű kitermelés világos vészjelzésekkel szolgál. "Sokat elárul a helyzetről, hogy az elmúlt tíz év során a nemzetközi olajvállalatok kitermelési kapacitása meredeken emelkedő árak mellett is folyamatosan csökkent." - mondta Ronald Stöferle.
Az Erste elemzői szerint minél tovább marad az olajár a 40 dollár környéki régióban - vagy az alatt - annál gyorsabban esik majd vissza a jövőben a kínálat mennyisége, hiszen a vállalatok éppen az alacsony ár miatt elhalasztják vagy le is állítják a beruházási és kutatási programokat. A beruházások pillanatnyilag még a 20 százalékát sem érik el annak a volumennek, amelynek révén 2030-ra a jelenlegi 86 millió hordós kitermelési mennyiséget 125 millióra lehetne növelni.
Az elemzők azzal számolnak, hogy idén és jövőre az olaj iránti kereslet egy százalék körüli mértékben esik vissza. Az OPEC-tagállamokon kívülről származó kínálat mennyisége közel 0,6 százalékkal zsugorodik az oroszországi, a mexikói és az északi-tengeri kitermelés visszaesése miatt, az OPEC pedig legalább napi 2-3 millió hordóval csökkenti majd a kitermelést a várakozások szerint.
A kitermelt kőolaj mennyisége összesen 5,2 millió hordóval lesz kevesebb, ami megfelel a kereslet 6 százalékának. 2001-ben a kitermelést négy lépcsőben 5 millió hordóval csökkentették (az OPEC-kitermelés 19 százalékával), amelynek eredményeként hat éven át tartó árnövekedés jelentkezett. A mostani vágás az OPEC termelésének 14,5 százalékára rúg, ám a gazdasági lassulás sokkal drasztikusabb, mint 2001-ben.
A pénzügyi válság lanyhulásával a magas infláció miatt a tőke reáleszközökbe menekülhet majd. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök mennyiségének növekedése és az olajárak között szoros a kapcsolat, ami szintén magasabb olajárat vetít előre. Ezzel együtt az olajár már nem a kereslet-kínálat törvényének megfelelően, hanem sokkal inkább a kisszámú olajtermelő országban létrejövő oligopólium által diktált törvények mentén alakulnak.
Hosszú távon indokolt magasabb olajárral számolni, mivel drágul a kitermelés, a szükséges óriási beruházási volumeneknek csak kis részét fektetik be, ráadásul számos olajmező és olajtermelő nemzet már elérte, sőt túl is lépte a kitermelési maximumát. Ezért 3-5 éves időtávon belül könnyen elképzelhető akár hordónkénti 200 dollár környéki olajár is.
Ronald Stöferle hordónként 55 dolláros átlagos olajárat vár 2009-re, ám amint beindul a fenntartható gazdasági növekedés, az ár könnyen 70 dollár fölé is kúszhat.