Magunkat is okoljuk a válságért

A pár évvel ezelőtt még sztárolt Wall Street-i bankárokat ma már a valaha élt legrosszabb vállalatvezetőknek tartják, miközben sokak - többek között az [origo] olvasói - szerint a pénzemberek személyesen is felelősek a mostani krízis kirobbanásáért és eldurvulásáért. Olvasóink szerint azonban nemcsak a bankárok, hanem mindenki - így a hiteleket kellő körültekintés nélkül felvevő fogyasztók is - felelősek a mostani helyzetért.

A pénzügyi és gazdasági válság miatt évtizedek óta nem látott veszteségekről szóló jelentéseket tettek közzé a világ vezető és kevésbé vezető vállalatai, százezrek veszítették el az állásukat, és államok kerültek csődközeli helyzetbe. A szakértők körében komoly vita dúl azzal kapcsolatban, hogy kik tehetők felelőssé a krízísért: a meggondolatlan fogyasztók tömege, a rossz döntéseket hozó populista kormányok, a rosszul kidolgozott pénzügyi rendszer vagy az emberi esendőséget képviselő mohó bankárok és brókerek?

Az [origo] kérdésére csaknem 20 ezer olvasónk válaszolt, akik közül a legtöbben a felelősség szétterítését javasolják, csaknem 40 százalék volt ugyanis azok aránya, akik szerint a mostani krízisért "mindenki, a tudatlan fogyasztók" vonhatóak a leginkább felelősségre. A tökéletlen pénzügyi rendszer felelősségét 22,2 százalék nevezte meg, a mohó brókerekre és bankárokra 16 százalék gyanakszik, az óvatlan bankokra pedig további 10 százalék szavazott. A vizes lepedőt 10 százalék húzná rá a "gondatlan amerikai kormányokra", az elbizakodott hitelminősítőket pedig kevesebb mint 5 százalék tartotta hibásnak.

A bankárokat sokan felelősnek tartják

A legtöbben tehát általános felelősségről beszélnek, de a válaszokat csoportosítva kiderül, hogy nagyon sokan a bankokban és egyéb pénzügyi cégekben látják a fő felelőst. A pénzügyi rendszer tökéletlensége, az óvatlan bankok és a mohó brókerek összesen csaknem 50 százaléknyi szavazatot kaptak, ami jól mutatja, hogy a közvélemény egyértelműen ezt a szektort teszi felelőssé a mostani helyzet kialakulásáért.

A bankokról senki sem feltételezi, hogy jótékonykodó intézményként működnek, így a fenti szavazásból kikristályosodó kritikát nagyjából úgy lehetne összefoglalni, hogy a rossz pénzügyi szabályozás lehetővé tette a bankoknak, hogy a magas profit reményében óvatlan politikát folytassanak, és ezt nem is hagyták ki a pénzintézetek, hiszen vezetőik amúgy is kifejezetten mohók. Ez a kép amúgy viszonylag általános, nem véletlen, hogy a válság miatti tüntetéseken is sokszor a mohó bankárok megbüntetését követelték a protestálók, és a bankárok sem maradtak ki az utóbbi időben elterjedt menedzser-támadási sorozatból.

Megkopott a Wall Street fénye

A válsággal kapcsolatban tehát sokak szerint kiemelkedő jelentősége van a bankszektor vállalatait vezető menedzserek lelkialkatának és morális tulajdonságainak, a krízist pedig többek között az okozta, hogy nem "arra méltó" emberek kezébe került a kormánykerék ezeknél a cégeknél.

A fentiekkel egybevágó módon kedvezőtlen kép rajzolódik ki a banki és brókervezetők többségéről a portfolio.com nevű amerikai gazdasági portál összeállításából, amely a valaha élt legjobb és legrosszabb vállalatvezetőket szedte sorba. A világ legrosszabb menedzsere a pár évvel ezelőtt még a sztárvezetők körébe sorolt amerikai bankár, Dick Fuld lett, akinek az irányítása alatt csődvédelembe menekült a negyedik legnagyobb amerikai befektetési bank, és egyben a világ egyik legnagyobb brókercége, a Lehman Brothers.

A kevéssé dicső ezüstérmet a szintén csődbe ment Countrywide Financial első embere, Angelo Mozilo kapta, az első ötben pedig benne van még Jimmy Cayne, a Bear Stearns vezére is. A bukott bankárokon kívül az Enron egykori vezetője, Ken Lay és a WorldCom-vezér Bernie Ebbers fért fel a top 5-ös listára.

A bankszektor amúgy a legjobb menedzserek listáján is képviselteti magát, de ebben az esetben sincs szó a mostani sztárbankárok felértékeléséről: a világelső Henry Ford után a nevét viselő bankot megalapító J. P. Morgan volt a valaha élt legjobb vállalatvezető a portfolio.com szerint, majd pedig a kiskereskeldemi óriásvállalatot létrehozó Sam Walton, az autóipari király, Alfred Sloan, illetve az IBM-et magasba repítő Lou Gerstner következik.

Jellemválság és alázat

"Az Acton Institute kutatási igazgatója, Samuel Gregg cikkében kifejti, hogy a válság oka a bankpiaci vezetők körében kialakult jellemválság" - mondta Balla Gyula, a Hewitt Associates vezető tanácsadója, aki szintén elképzelhetőnek tartja, hogy a rendszer a banki felsővezetés miatt jutott idáig. Az Enron-botrány után különféle szabályozásokkal próbálták elkerülni, hogy felsővezetők hibájából bedőlhessen egy-egy szervezet. Az etikai problémákat azonban Balla szerint nem lehet törvényi úton kezelni, a szabályokat ugyanis mindig ki lehet kerülni, sokan épp ezért érvelnek is amellett, hogy erkölcsi tartás nélküli társadalomban nehezen képzelhető el működőképes kapitalizmus és piacgazdaság.

A fenti gondolat alapja az, hogy a piac még szabályozott állapotában sem képes a tökéletes működésre, a piacok ugyanis nem csak pillanatnyi hatékonyságot követelnek meg, hanem a hosszú távú fenntarthatóság érdekében bizonyos erényeket is. Michael Miller, az Acton egy másik publicistája szerint ahogy a politikai szabadság sem tartható fenn bizonyos etikai alapértékek nélkül, úgy a gazdasági sem, miközben ha a gazdaság nem szabad, akkor a társadalom sem lehet az. "Akárcsak a szabadságnak, úgy a piacnak is morális alapokon kell nyugodnia, különben nem tud fennmaradni" - fogalmazza meg Miller egy tanulmányában.

Krízis idején más vezetői magatartásra van szükség, mint békeidőkben

A vezetők körében eddig is erény volt a változások menedzselése, a válságkezelés azonban más. Míg az előbbire a vezető felkészül - tulajdonképpen ő indíthatja el a változást -, az utóbbira felkészülni sem lehet, befolyásolni még kevésbé. A legtöbb változási és változtatási folyamat egyébként is általában emberi problémák miatt bukik meg. Ezért legyen szó a változás vagy egy válság kezeléséről, mindenképpen az emberi aspektusokat érdemes először figyelembe venni és azok problémáit kezelni.

Jim Collins, a "Jóból kiváló - A tartós üzleti siker elemei" című könyv szerzője szerint a legfontosabb vezetői erény az alázat. A válságkezelésben ez az erény még inkább középpontba kerül - tette hozzá Balla.

Milyen is a jó vállalatvezető?

A létszámleépítésnél például a kutatási igazgató szerint a legszimpatikusabb megoldás az lehet, ha csak a felsővetés fizetését csökkentik - amint ez előfordult néhány magyar vállalatnál is -, hogy a munkatársakat így óvják meg. Balla szerint mindenképpen fontos a jó kommunikáció, és az, hogy a vezető annak ellenére is sok időt töltsön az embereivel, hogy ilyenkor a legterheltebb. Akadt olyan cég, ahol a felsővezetők például felszólították a középvezetőket, hogy dohányozzanak, mivel így többet lehetnek a beosztottak között.

Az [origo]-nak nyilatkozó fejvadász cégek szerint krízis idején más vezetői magatartásra van szükség, mint a "békeidőkben": a határozott, akár elbocsátásokra is készen álló, gyors döntéseket hozó topmenedzsereket most jobban keresik, mint a hosszútávra tervező stratégákat.

Szabó Andrea, a Telkes Tanácsadó Zrt. partnere, üzletág-igazgatója néhány héttel ezelőtt vett részt Helsinkiben egy 27 országból vezetőkiválasztással foglalkozó szakembereket delegáló konferencián. Az igazgatóasszony az [origo]-nak elmondta, kollégáival egyetértettek abban, hogy legjobb esetben is csak 2010 második felétől kezdődhet el egy lassú fellendülés. Igazi edzőként motiválni, ösztönözni, jó feladattal ellátni a munkatársakat nehéz, főleg úgy, hogy az emberek fáradtabbak, mint általában, hiszen a leépítések miatt több a munka. Fontos a stratégiai gondolkodásmenet és az interkulturális készségek: a globalizáció jegyében az interkulturális kompetenciák kulcskompetenciává váltak sok országban, a válság csak felerősítette ezt a tendenciát - tette hozzá.

Veszélyben a középvezetők

A válság miatt kevesebb vezérigazgatót, ügyvezető igazgatót keresnek a cégek, ám nem elsősorban a topmenedzserek, hanem a középvezetők körében érzékelhető jobban a bizonytalanság - véli Fazekas Zsolt, a Hill International ügyvezető igazgatója.

A fejvadász cég vezetője elmondta az [origo]-nak, hogy a válság miatt jelentős átszervezésekre kényszerülnek a cégeknél, a középvezetők esetében egész vezetési szintek szűnhetnek meg. Van, ahol például a country-menedzsereket (országmenedzsereket) bocsátják el, és esetleg regionális szinten több államot együtt irányítva koordinálják tovább a munkát a multinacionális vállalatok. Máshol pedig a fő- és alosztályokat vonják össze.