Felélhetjük a jövőnket a tűzoltásban

Magyarországnak nem csak a mostani pénzügyi és gazdasági válsággal kell megküzdenie, a krízis kirobbanása előtti fő strukturális probléma ugyanis továbbra is fennáll: a népesség öregszik, a gyermekvállalási kedv pedig csökken. A Bajnai-csomag most a rövid távú válságkezeléssel foglalkozik, aminek keretében a gyermekvállalási támogatásokhoz is hozzányúl. Sokak szerint félő, hogy hosszabb távon komoly gazdasági hatásai lehetnek, ha nem hatástalanítjuk a demográfiai bombát.

A Világbank szerint a rendszerváltás utáni időszakban Magyarország nagyon komoly gazdasági és politikai változásokon ment át, de a hosszabb távú fejlődés nagy mértékben azon múlik majd, hogy miképp lesz képes kezelni a lakosság elöregedését. A probléma nem csak Magyarországot érinti, hanem Európa egészét és azon belül is különösképp a volt szocialista országokat. A 400 milliós posztkommunista blokkban az 2025-ig 24 millióval csökkenhet a lakosság lélekszáma, a két nagy vesztes Oroszország és Ukrajna lehet.

Magyarország és a régió szempontjából különösen aggodalmas, hogy egy még mindig átalakulóban levő társadalomnak kell a demográfiai problémákkal megküzdenie. Az öregedés egyre gyorsul, miközben a nagy gazdasági és társadalmi reformok egy jó része még megvalósításra vár - itt mindenek előtt az állami kiadásokat nagyon megterhelő nyugdíj- é egészségügyi kifizetésekre kell gondolni.

Ketyeg a demográfiai bomba

Magyarország nagyjából a bruttó hazai termék (GDP) 10 százalékát költi nyugdíjakra, aminél az EU-ban csak Lengyelországban nagyobb ez az arány, és 2025-re további 5 százalékpontos emelkedés várható, miközben 2020 és 2025 között 600 ezerrel csökken majd a munkaképes korú lakosság lélekszáma. A Világbank szerint a problémára a foglalkoztatási arány növelése és a termelékenység javítása a legjobb megoldás, de elvileg a betelepítés (betelepülés) is segíthet a helyzeten - bár ez utóbbi megoldás politikai szempontból nehezen tűnik megvalósíthatónak.

Magyarországon tehát ketyeg a demográfiai bomba: egyre kevesebb aktívnak kell ugyanis eltartania egyre több idős, illetve nyugdíjas korút, amivel együtt emelkedik a nyugdíjra és az egészségügyi ellátásra szükséges pénz nagysága is. Sokak véleményét foglalta össze egy korábbi (még a mostani krízis kirobbanása előtti) bejegyzésében az egyik legjobb magyar közgazdasági blog, a tory.hu írója, aki szerint "gyakorlatilag bármilyen válságkezelés, amely nem kezeli a demográfiai bombát, csak tűzoltás."

Lehet-e adóból gyereket csinálni?

Egyértelműnek tűnik, de szakmai körökben kérdéses az is, hogy milyen hatása lehet, illetve lehet-e hatása a gazdaságpolitikának a gyermekvállalásra, hisz ez mindenek előtt magánéleti kérdés. Nincs egyetértés a közgazdászok körében azzal kapcsolatban, hogy a kormányzati intézkedéseknek van-e látható következménye a születésszám alakulásában. Vannak olyan hangok, miszerint ennek nincs jelentősége (Kupa Mihály korábbi pénzügyminiszter ezt egyszerűen úgy fogalmazta meg, hogy "adóból nem lehet gyereket csinálni"), de vannak olyan tapasztalatok is, amelyek szerint igen.

Ez utóbbi álláspontot támaszthatja alá, hogy Észtországban egy 2003-as családbarát csomag után érezhetően nőtt a gyermekvállalási kedv, hogy egyes tanulmányok szerint Franciaországban a családi adózás és a családtámogatások miatt jók a születési számok, illetve hogy Magyarországon az 1995-ös stabilizációs csomag után jelentősen csökkent a születések száma (ma Magyarországon egy nőre átlagosan 1,2 gyerek jut).

Három közgazdász, illetve szociológus, Gábos András, Gál Róbert Iván és Kézdi Gábor nemrégiben egy angol nyelvű tanulmányt írtak arról, hogy milyen hatással vannak a gyermekvállalási kedvre a magyarországi készpénzes családtámogatások, illetve a nyugdíjrendszer változása. A három kutató 1950 és 2006 között, makrostatisztikai mutatók idősoros elemzésével vizsgálta a magyarországi folyamatokat, és úgy találták, hogy a nyugdíjrendszer kiterjesztése, a nyugdíjak általánossá válása egyértelműen visszafogta a gyermekvállalási hajlandóságot.

Gábos András szociológus, a Tárki kutatója az [origo]-nak elmondta, hogy mindez igazolta előzetes hipotéziseiket, hiszen az általános nyugdíjrendszer előtt az időskori ellátást családon belül oldották meg, a sok gyerek vállalása egyfajta "biztosítás" volt a nyugodt öregkorhoz, hiszen a gyerekek feladata volt a tradicionális társadalmakban az idősebbek eltartása. Ahogy a jóléti társadalom kiépült, a nyugdíjrendszer kiszélesedett, az öregek eltartása az aktív korú munkavállalókra terhelődött, de nem családi, hanem össztársadalmi szinten. Így egyéni szinten a gyermekvállalási hajlandóságban egyre kevéssé játszott szerepet az időskori nyugodt élet fenntartása, miközben a társadalmi generációk szintjén a kapcsolat megmaradt.

A nyugdíjrendszer kiépülése negatívan hat tehát a gyermekszámra, és különösen a harmadik-negyedik gyermekeket nem vállalják manapság a családok emiatt. Gábos ugyanakkor elmondta: a családtámogatások pozitívan hatnak a gyermekek születésére, ám itt sem azonos mértékben. Az első gyereket a családok általában nem a készpénzes támogatások miatt vállalják, ennek más - érzelmi, kulturális, társadalmi - okai lehetnek. (Itt érdemes utalni arra, hogy a magyar lakosság más felmérések tanúsága szerint a legfőbb értékek közé sorolja a gyermekeket.)

A második és főként a harmadik gyereknél már erősebb az anyagi ösztönzők hatása. Ez azt jelenti, hogy a családtámogatási rendszerek pozitív hatása éppen ott lép be, ott kezd érvényesülni, ahol a nyugdíjrendszer visszafogja a gyermekvállalási kedvet.

Nehéz prognosztizálni a tendenciákat

A közgazdaságtan abból indul ki, hogy az egyéni viselkedés alakítható a különféle ösztönzők segítségével. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy olyan kormányzati döntés születik, amely nehezebbé teszi (akár anyagilag) a gyermekvállalást, akkor az a születések számának csökkenését fogja okozni, ha pedig ennek ellenkezője történik, akkor a hatás is ellentétes lehet.

A népességgel kapcsolatos előrejelzések annak ellenére nem egyértelműek, hogy a rendszerben nagy a tehetetlenség (elég csak arra gondolni, hogy semmiképp sem lehet több hazai munkavállaló 20 év múlva, mint ahány gyermek most megszületik). A statisztikusok és a közgazdászok azonban Stanley Jevons, világhírű viktoriánus közgazdász esetére szoktak utalni: Jevons 1865-ben azt jósolta, hogy az Egyesült Királyságnak komoly gondjai lesznek kőszénigényének kielégítésével a gazdaság növekedése miatt, de ez később mégsem következett be.

Jesons tévedése azon alapult, hogy a jelen trendjeit vetítette ki a jövőre, azaz nem számolt azzal a lehetőséggel, hogy a gazdaság radikális szerkezetváltozása miatt nem lesz szükség annyi szénre, mint korábban. A demográfiai folyamatok is nagyon hosszú távúak, márpedig nagy időhorizonton szinte minden paraméter megváltozhat, így nem lehet igazán megbízható előrejelzéseket készíteni.