Nincs egyedül a pazarlással a Real Madrid

A Real Madrid nemrég bemutatott, az európai futballpiacot felforgató manővereit sokan kivételesen irracionálisnak, üzletileg indokolhatatlannak bélyegezték. Nos, a klub e tevékenysége talán valóban nem tesz jót a sportnak, de egyáltalán nem biztos, hogy pénzügyileg veszteségre ítélt. Az pedig könnyen belátható, hogy a tékozló gazdálkodás mint jelenség korántsem egyedi - a Real pénzszórását csupán a számok nagysága, a reflektorfény és a jelenlegi recessziós időszak teszi oly feltűnővé.

A jelszó a régi: védőt igazolni a gyengeség jele

Világszerte tombol a gazdasági válság, a vállalatok szinte mindegyike hatalmas leépítésekre és megszorításokra kényszerül, a média napi rendszerességgel számol be olyan veszteségekről, amelyekhez hasonlóról évtizedekig nem lehetett hallani. Van azonban egy szektor, amely mintha nem foglalkozna a krízissel, a szerződésekre ugyanis különösebb fogcsikorgatás nélkül kerülnek fel a fizetési és kiadási rekordok.

A kivételes ágazat - természetesen - a profi labdarúgás. A foci világa már korábban is ismert volt az utca embere számára szinte felfoghatatlan átigazolási díjakról, de a gazdasági világválság közepette a Real Madrid újabb rekordokat produkált. A spanyol királyi gárda ugyanis 94 millió euróért hozta el a Manchester Unitedtől a portugál csodacsatárt, Cristiano Ronaldót (napokkal azután, hogy 67 milliót fizetett a brazil Kakáért). Ez a jelenlegi árfolyamon több mint 26 milliárd forintot jelent - egyetlen játékos játékjogáért, amire még rájön több mint 120 millió euró bérkiadás is.

Négyszázmillió eurós bevétel

Ezek a számok még annak tudatában is riasztóan magasak, hogy a Real évek óta a legnagyobb bevételt termelő labdarúgóklub. Előzetes becslések szerint az idén júniusban véget érő pénzügyi évben 407 millió euróval lett gazdagabb, ami 41 millióval lenne több az előző évinél, és 7 millióval haladná meg a tervet. Kérdés, üzletileg racionális-e lehet-e (legalább) 160 millió euró sietős eltapsolása, ha 400 millió az éves bevétel.

Simon Kuper, a Financial Times kolumnistája arra hívja fel a figyelmet, hogy a játékosigazolások kicsit olyanok, mint a vállalati szférában a cégegyesülések: az utóbbiak ritkán járnak valódi hozzáadott értékkel, az előbbiek pedig ritkán segítik jobb eredményhez, illetve magasabb profithoz a csapatokat. A szakértő szerint az átigazolási piac egyszerűen irracionálisan működik, és Ronaldo szerződtetése ennek remek példája.

Stefan Szymanski, egy londoni gazdasági iskola tanára egy tanulmányában arra mutatott rá, hogy a klubok eredményei és az átigazolásokra fordított pénzek nagysága nem áll egymással szoros kapcsolatban. A professzor 40 angol klub adatait vizsgálta meg 1978 és 1997 között, és arra jutott, hogy a ligahelyezések esetében statisztikailag mindössze 16 százalékot magyaráztak a transzferekre költött összegek - sokkal fontosabb mutatószám volt, hogy mekkora fizetést adnak a játékosoknak a csapatok, itt a statisztikai magyarázóerő 92 százalékos volt.

Populista demokrácia

Az FT kommentátora szerint az igazolási díjak hozzáadott értékét az csökkenti, hogy a transzferpiacok nem hatékonyak. Tipikus példája ennek, hogy a kapusokért mindig sokkal kevesebbet fizetnek, mint a csatárokért, miközben eredményességi szempontból a két pozíció ugyanolyan fontos. Az is megfigyelhető, hogy sokkal többet fizetnek azokért a focistákért, akik futballszempontból divatos országból jönnek, illetve hogy túlfizetik a sikeres játékosokat, miközben a karrierje csúcsán levő játékost megvenni gazdasági szempontból nem föltétlenül jó döntés (hisz ilyenkor a legdrágább).

A Real Madridnak tudnia kell, hogy többet fizetett a sztárokért, mint amennyit hozni fognak neki az ügyletek - véli Kuper, aki szerint nem szabad úgy tekinteni a klubra, mint egy egyszerű, profitmaximalizáló vállalkozásra. A Real Madrid valóban nem úgy működik, mint egy vállalat, nincsenek például részvényesei, az elnököt pedig a 70 ezer klubtag választja, nekik pedig sokkal fontosabb, hogy nagynevű játékosokat láthassanak a füvön, mint az, hogy mennyire jó üzleti szempontból egy-egy tranzakció. "Az átigazolásra leginkább a szurkolóknak, a szponzoroknak és a helyi médiának adott marketingajándékként kell tekinteni" - fogalmaz az FT szakírója, aki szerint a Real olyan, mint egy "populista demokrácia".

Manuel Pellegrini, az új edző (balra) és Florentino Pérez, az elnök

A Real Madrid annyiban sem hasonlít egy cégre, hogy nem is igazán érdekli, mekkora nyereséget termel, a neves futballklubokra ugyanis nagyon igaz a megavállalatokra használt "túl nagy ahhoz, hogy tönkremenjen" mondás: nem nagyon van manapság olyan helyi bank, amely felvállalná a Real Madrid pénzügyi romlásba döntését, vagy akárcsak a hiteleinek visszafizettetését. Márpedig a Real Madrid - és az ismertebb csapatok közül a Barcelona - jellemzően helyi bankok hiteleiből finanszírozza magát, így speciális státuszuk miatt nem ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint a mezei vállalatok.

Elég csak arra gondolni, hogy milyen simán jutott hitelhez a madridi csapat a hitelválság közepette - olyan feltűnően könnyen, hogy még a gazdasági miniszter sem hagyta szó nélkül. "Ha a pénzintézetek rugalmasan fogadják ezeket az igényeket, akkor a kis- és középvállalatoknak, valamint a magánembereknek is kellene kölcsönözniük" - jegyezte meg az MTI tudósítása szerint Elena Salgado, arra reagálva, hogy kiderült, Cristiano Ronaldo és Kaká megvásárlására 150 millió eurós hitelt adott az ország legnagyobb bankja, a Banco Santander. A Caja Madrid takarékpénztárral közösen folyósított összeg fedezetéül elvileg a televíziós közvetítési jogok szolgálnak, a Real ugyanis a következő hét évben várhatóan 1,1 milliárd eurót kaszál ezek értékesítéséből.

Hogyan engedheti meg magának mindezt a Real Madrid?

A Real Madrid a világ egyik legismertebb sport-márkaneve, nem véletlen, hogy ez a csapat vezeti immár negyedik éve a Deloitte könyvvizsgáló cég által összeállított bevételi ranglistát. A Realnak van Európában a harmadik legtöbb bérletes nézője, komoly szponzorbevételekkel rendelkezik, és gyakran megy szezon előtti túrákra, bevallottan pénzszerzési céllal. A királyi gárda büszkélkedhet ezen felül a spanyol liga legjobb televíziós szerződésével, miközben az erős politikai és társadalmi támogatás miatt jóval kisebb a csapaton a hitelezői nyomás, mint a "normális" piaci körülmények között működő klubok esetében. A spanyol klubok mindegyikére igaz emellett, hogy a helyi adószabályok jelentős versenyelőnyt biztosítanak számukra, például angol riválisaikkal szemben: a külföldi játékosokra alkalmazható kedvezményes jövedelemadó-kulcsok révén eurómilliókat takarítanak meg.

Muszbek Mihály sportgazdasági szakértő az [origo]-nak azt mondta, hogy a sztárjátékosok esetében nincs szó irracionális lépésről. "A játékos árát az határozza meg, hogy mennyi hasznot hoz a csapatnak" - fejtette ki az egyetemi oktató. A haszonnak három forrása lehet, mégpedig a jegybevételek növekedése, az elnyerhető pénzdíjak nagysága és a különböző ajéndéktermékek (például pólók, zászlók, mezek) értékesítése. "Ronaldo esetében a jegybevétel-növekedés csak azért nem reális, mert a stadionok már így is tele vannak, de a másik két profitforrás létező lehetőség. A portugál futbalista megvételének nyereségességéhez elegendő, ha eladnak 1,2 millió Ronaldo-mezt, márpedig erre minden esély meg is van" - fogalmazott Muszbek Mihály, aki szerint az is elképzelhető, hogy a hatéves szerződés lejárta előtt túladnak majd a sztáron, ha ez több haszonnal kecsegtet.

Muszbek szerint téves az a megközelítés, hogy nem piaci alapon működnek ezek a "cégek", ő úgy látja ugyanis, hogy a részvényesek és a klubtagok személelete között nincs olyan nagy különbség. "Egyre nyílik a futballolló, a szegény csapatok szegényednek, a gazdagok pedig gazdagodnak" - foglalta össze az egyetemi oktató.

Péreznek már volt egy Beckhamje

Noha ránézésre üzletileg értelmezhetetlen magasan a piaci árak fölött költekezve, néhány nap alatt elverni egy cég éves bevételének a felét-harmadát, a Real Madridnál valóban azzal számolnak, hogy a nyári befektetés megtérül. A Cristiano Ronaldóhoz köthető marketing- és merchandising-bevételekből egy klubhoz közeli forrás szerint majdnem 600 millió eurót vár a vezérkar a következő 5-10 évben. Ne feledjük, hogy a jelenlegi elnöknek van már tapasztalata e téren, Florentino Pérez első ciklusa során nem véletlenül szerződtette a világ - marketingszempontból - akkor legértékesebb futballistáját, David Beckhamet.

A mez- és ajándéktárgy-kereskedelem felívelő számai mellett arra is bízvást számíthat a klub, hogy a szupersztár státusznak minden porcikájában megfelelő Cristiano Ronaldo jelenléte növelni fogja a televíziós jogok értékesítéséből származó bevételeket. Akár a jelenlegi szerződés újratárgyalása is szóba jöhet.

"A Real Madrid külön kategória, némi túlzással egy nemzeti intézmény, hitelképességének a határai tehát meglehetősen szélesek, ebből a szempontból kétségkívül egyedi jelenség. A bőven a lehetőségeken felüli költés azonban egyáltalán nem példa nélküli Európa más tájain sem" - mondta az [origo] érdeklődésére Dénes Ferenc sportközgazdász.

Orosz állami cégek pénze ömlik a moszkvai klubokba

"Angliában is gyakran eladósodnak a klubok, de a Chelsea-t birtokló Roman Abramovicsot és a keletről érkező futballőrült milliárdosokat leszámítva azért többé-kevésbé az angolszász üzleti modell működik. Kelet-Európában viszont bőven találunk a lehetőségeiken messze túl költekező klubokat, és ehhez nem is kell a határainkon túlra menni" - említette Dénes Ferenc, a hazai klubok jó részének eladósodottságára utalva.

A tökéletes példa persze a különböző (fél)állami cégek által eltartott ukrán és orosz egyletek serege. Oroszországban a legjobban fizetett játékosállomány és a legnagyobb költségvetés egyaránt a Gazprom olaj- és gázipari vállalat által pénzelt Zenité. A szentpétervári klub 70 millió dollárra rúgó éves büdzséjének csupán a 20 százalékát képes fedezni saját forrásokból (jegyeladás, merchandising, hirdetések), a többit a Gazprom állja. Az orosz vasúttársaság által dotált Lokomotiv Moszkvánál ugyanez az arány mindössze 16 százalék, pedig a költségvetés ott sem marad 60 millió dollár alatt. A legnépszerűbb klubok közül a CSZKA Moszkva az egyetlen, amelynek főszponzorai nem kapcsolódnak közvetlenül a tulajdonosokhoz.

Dénes Ferenc szerint a Real Madrid mostani politikájának az lehet a gyenge pontja, hogy a vezetőség egynél több nagy összegű tranzakciót is lebonyolított egyszerre - szemben a kétezres évek elején követett stratégiával, amikor évente csak egy "galaktikusként" emlegetett csillagot vett. Egy-egy labdarúgó kiugróan magas árának belátható időn belüli megtérülésére még jó az esély, de dupla akkora költés esetében az így generált bevételek növekedésének üteme nem feltétlenül duplázódik.