Egyszer már valakinek tetszett - vevők és tulajok harca a turkálópiacon

Szaporodnak a külföldi használt ruhát áruló üzletek Budapesten, a belvárosban is lépten-nyomon second hand boltokba botlunk. A boltosok szerint nem csak a kevésbé tehetősek járnak ezekbe az üzletekbe, és a turisták is megjelentek az olcsó árut kínáló turikban. A vállalkozók eleinte nagy üzletet látnak a turikban, de nagy a fluktuáció és sokan belebuknak. Az is kiderül, hogy miért esett vissza a géprongy-behozatal.

Budapesten gombamód szaporodnak a használt ruhát kínáló üzletek: nemrég még a luxusboltjairól híres Váci utcában is nyílt egy, a Rákóczi úton, a Nagykörúton vagy épp a belbudai Karinthy úton pedig egymást érik a folyamatosan akciózó, külföldi holmit áruló boltok.

Az üzletek hatalmas betűkkel hirdetik a legtöbbször alacsony árakat és ha az egyik bezár, hamarosan új nyílik helyette. Kínálat van, ahogyan kereslet is, de nem biztos üzlet a turkálóüzemeltetés, gyorsan cserélődnek a tulajdonosok. A tapasztalatok szerint érdemes komoly tőkével nekivágni, mert kiszámíthatatlan a bevétel, de a jelek szerint szükség van a használt ruhát kínáló butikokra - abban egyetértettek az eladók és kereskedők, hogy elsősorban a nők és a gyorsan növekvő gyerekek miatt.

Három póló ezerötért

A turkálók sikerét az alacsony árakon kívül az élmény is táplálja. Használt ruhák közt megtalálni egy tökéleteset ugyanis nagyobb sikerélményt jelent, mint a márkás üzletekben kiválasztani a sok tökéletes darab közül a megfelelőt. Turkál szinte mindenki, a szegényebb, a módosabb, de a színházi kellékesek is gyakran a second hand boltokból szerzik az előadások jelmezeit és a viszonteladók is sokszor vásárolnak be az olcsóbb versenytársnál, hogy később - nagy haszonnal - továbbadják a szerzeményt a város másik részén.

Fővárosi sétánk állomásain főleg kisgyerekesek válogattak az unatkozó utódok társaságában, és néhány nyugdíjas is betévedt, hogy nem is elsősorban magának, hanem a családnak szerezzen valami hordanivalót. "Annyira gyorsan kinő mindent, hogy csak így lehet ruházni" - mondta egy hároméves gyerkőc anyukája, míg egy idősebb nő a vejének szerzett be három pólót összesen "ezerötért".

A legtöbb üzletben a vonzó árak ellenére is alig lézengett valaki, de ebben a vásárlásra általában ható tényezők is szerepet játszhattak. "Délelőtt nem jönnek sokan és most az időjárás sem kedvező" - mondta egy eladó lány a Rákóczi úton, aki szerint mindenkinek van mit vennie a boltban. Hátul vannak az olcsóbb ruhák, azok akciósak, itt kint pedig van olyan is, amin a címke is teljesen új. Minden héten legalább egyszer kapnak zsákokban ruhát, amit ők áranak be. Sok a külföldi vásárló is, az eladó szerint sokan itt megveszik, ami otthon eszükbe sem jut, mert itt jóval olcsóbb.

"Szerintem nagykerekből is jönnek ruhák, de olyan zsák is volt, aminek egy áruház kifutótermékeiből állt a tartalma" - magyarázta egy másik bolt alkalmazottja a körúton. Kicsit mérethiányos volt, de szinte az egész kollekciót megkaptuk. Senki nem köti az orrunkra, hogy honnan jönnek a ruhák, annyit tudunk, hogy főleg Angliából - tette hozzá az eladó, aki a kilós beszerzési árszintet nem volt hajlandó elárulni. Az [origo] által szóra bírt nagykereskedő szerint a budapesti kisboltosok minimum száz százalék hasznot tesznek amúgy az árura, ugyanis biztos, hogy nem tudnak minden egyes darabot eladni, úgyhogy csak így éri meg nekik. Nála a póló kilója 1400, a farmeré 800 forint.

A válság a turkálókat is üti

"Itt is kevesebben vannak a válság miatt, nem csak a márkás boltokban" - mondta a Karinthyn egy eladó, aki azzal is eldicsekedett, hogy van visszatérő külföldi vendége és színházakból is járnak hozzá beszerzésre. "Angliából, Olaszországból és Németországból jön az áru, de nem mi intézzük a beszerzést, mint ahogy az árazást sem. Már beárazva kerül ide" - mondta az árus.

Vonzó árszintek és élményszerű turkálás

A legtöbb üzlet, amit meglátogattunk, egy, maximum két éve van nyitva. Nagy a fluktuáció, mert miközben divat a turkálás és egyre igényesebb a választék és az elhelyezés - már nem hatalmas kosarakból kell kihúzni a kívánt darabot, majdnem mindenhol vállfára akasztva, jól átláthatóan rendezik el a ruhákat -, sok a ráfordítás is.

Az [origo]-nak nyilatkozó nagykereskedő elmondta, az marad, aki megengedheti magának, hogy az ínséges időket - a konkurencia terjedését, a válságot és a kiszámíthatatlan keresletet - átvészelje és kivárja, hogy a többiek feladják. "Egy-egy terület csak bizonyos mennyiségű boltot tud eltartani. Az új boltok pedig vagy átveszik a régiek helyét vagy megszűnnek elég gyorsan" - tette hozzá.

A szemét helyett a turkálókba

A Magyarországon eladott ruhák külföldről érkeznek, az [origo]-nak név nélkül nyilatkozó nagykereskedő Hollandiából és Németországból szerzi be az árut. "Ezekben az országokban tulajdonképpen tilos kidobni a szemétbe a ruhákat, ráadásul a szelektív hulladékgyűjtés is nagyobb hagyományokkal rendelkezik, mint Magyarországon" - magyarázta. A kereset is jobb, így könnyebben cserélnek le akár egész ruhatárakat is.

Korábban úgynevezett géprongynak álcázva is került be nyugati ruha Magyarországra. Ez a gyakorlat azonban a kereskedő szerint már nem él - az ok pedig prózaian egyszerű: megváltozott a szabályozási környezet. Az 1990-es évek elején a ruhaneműt el kellett vámolni és behozatali kvóták is érvényben voltak. Az EU-csatlakozás óta azonban már semmi értelme géprongy néven utaztatni az árut.

Mindennek van gazdája

A begyűjtés után egyes cégek maguk végzik a válogatást és utána értékesítik a nagykereskedőknek a termékeket, de akad olyan, amelyik a nyersárut azonnal kamionra pakolja. A válogatott ruha természetesen drágább - a nagykereskedő szerint sokkal jobban megéri a nyersárut venni, mert így nem a külföldi munkát fizeti meg, hanem az itthoni, jóval alacsonyabb bért, ráadásul ellenőrizni is tudja a válogatást.

További képekért katt a képre!

A ruhának egyfajta tőzsdei ára van, régiónként változik. A módosabb Ruhr-vidéken például minőségi ruhákat hord a lakosság és gyakrabban is cseréli le akár az egész ruhatárát, miközben Németországion belül, a délebbi területeken inkább mezőgazdasággal foglalkoznak és kevésbé fontos a divat, és Hollandiában is ugyanez a helyzet. A holland ruha kilójáért 35-60 centet, a németért 30-60 centet kell fizetni, vagyis kilónként bőven 200 forint alatti árszinttel lehet számolni.

Az osztályozás fajta és minőség szerint történik és több mint ötven féle terméke van csak ennek a nagykereskedőnek. "Mindennek megvan a gazdája, nincs selejt. Van, amiből két forintért adunk egy kilót, de azt is elviszik, feldolgozzák" - mondta a kereskedő. Az értéktelen anyagot elemi szálakra tépik például és tömőanyag készül belőle hűtőbe és mosógépbe, egy részét pedig lebálázzák és elküldik Pakisztánba és Afrikába, ahol 10-15 centet kapnak érte.