"Irdatlan színház" lett a gázárvitából

A szocialista politikusok erős tűz alá vették a Magyar Energia Hivatalt (MEH) az áprilisi gázáremelés miatt, az érvek között keverednek a szakmai és a politikai megfontolások. A kritikák komolyan vehetőségét csökkenti, hogy a szabályok meglehetősen egyértelműek, a vádpontok közül pedig több is jogszabályból következő lépéseket ró fel a hivatal vezetőjének.

Átlagosan 10 százalékkal emelkedik a gázár áprilistól, amely azonban kisebb emelés, mint amit eredetileg várni lehetett. A Magyar Szocialista Párt az emelés után azonnal támadni kezdte Matos Zoltánt, a Magyar Energia Hivatal elnökét és Hónig Péter energetikai minisztert is, mindkettő távozását követelve.

A szocialisták a parlament gazdasági bizottságának rendkívüli ülését kezdeményezték, végül a kormánypárti többség egy három pontból álló állásfoglalást szavazott meg, amellyel a gázárak emelésének szüksége ellen érveltek. A szocialista politikusok a hivatalos pontokon túl szóban további érveket is felhoztak az emelés ellen - összeszedtük a kritikákat, amelyek többsége olyan dolgokat kér számon a hivatali vezetőtől, amelyek vagy jogszabályokból adódónak, vagy pedig nem tiltottak és nem is tűnnek túl fajsúlyosnak.

1. Előre bemondta az árat

A szocialisták először azon akadtak fenn, hogy Matos Zoltán március elején egy sajtóbeszélgetésen azt mondta, 16-17 százalékos gázáremelés lenne indokolt tavasszal - végül a MEH átlagosan 10 százalékos emelést hagyott jóvá a szolgáltatóknak, de a kormánypárti politikusok politikai támadást éreztek az ügy mögött, sőt egyenesen azt mondták, hogy a Fidesz jár jól a gázáremeléssel (lásd keretes írásunkat).

Szanyi Tibor, az MSZP szakpolitikusa szerint mindegy, hogy óvatlanul tette-e vagy sem, de hibát követett el Matos Zoltán, amikor az energiahivatal elnökeként a lehetséges gázáremelésről beszélt. Podolák György, a szocialisták másik energetikai szakpolitikusa és az országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke ehhez annyit tett hozzá, hogy Magyarországon bárki megfogalmazhatná a gázárról való álláspontját, csak az energiahivatal elnöke nem.

Podolák szerint a nagy autonómiával rendelkező hivatalnok azért nem mondhat előre semmit az árról, mivel ő a döntéshozó. "Ha egy szolgáltató meghallja, hogy a döntéshozó 16-17 százalékos emelést tart indokoltnak, akkor értelemszerűen nem megy ez alá" - magyarázta Podolák György.

A Matos által bemondott ár egy jogszabályban rögzített képletből adódik, amely számításán belül nincs nagy mozgástér (tavaly július óta kivezették a gázárból a politikai faktort, az úgynevezett importkorrekciós tényezőt), tehát a hivatal valóban végezhetett előzetes becslést. Ha szabadott bemondania, ha nem, a rendelkezésre álló adatokból mindenki ezekre az értékekre jutott volna, így a kritika inkább politikai töltetűnek tűnik. Az ezzel együtt kétségtelen, hogy a számoktól és a számítási módtól függetlenül nem szokványos, hogy döntéshozó szerepben levő állami hivatal előre megmondja, hogy mekkora emelést fog elfogadni - ez ugyanis könnyen olyan képet festhet az állami szervezetről, mint amilyen ki is alakult a MEH-hel kapcsolatban a szocialista párton belül.

Kutas István, a gáznagykereskedő E.ON kommunikációs vezetője szerint egy újságíró vetette fel a fenti 16-17 százalékos értéket, amelyre a hivatal elnöke csak rábólintott. A szóvivő úgy véli: "irdatlan színház" kerekedett a történetből, mivel a 16-17 százalékos emelési terv már rég köztudott volt, ráadásul az ő számaik is rég megvoltak - az elmondottakból az következik, hogy az E.ON nem vette figyelembe az elnök javaslatát. "Egyedül a dollár árfolyama és az olajár volt a bejelentéskor kérdéses, azok is csak szűk határon belül mozoghattak, a többi tényezőt már tudta a cég és ezekkel a hivatal is tisztában volt" - mondta Kutas.

2. "A kormány rohant a MEH-elnök után"

A gazdasági bizottság jelentésében az is szerepel, hogy a "gázpiacon verseny van, az árak kiszámíthatóak és a szabályozásra használt képlet a tényleges költségelemeket tartalmazza". Verseny valóban lehetséges a piacon, hiszen 2008. július 1-től minden fogyasztó kiléphet a szabadpiacra, a szolgáltatók területi monopóliuma megszűnt, tehát elvileg mindenki szolgáltatót válthat, de aki nem szeretne, annak is biztosítani kell az ellátást - ezt hívják egyetemes szolgáltatási kötelezettségnek.

Majd a következő kormány

Szanyi Tibor a miniszterelnök közbelépését javasolja, mivel szerinte van lehetőség a hivatal elnökének elmozdítására - ennek azonban aligha lenne befolyása a gázárak alakulására. Szollár Domokos kormányszóvivő korábban egyértelművé tette, hogy a Bajnai Gordon kitart mind Matos, mind az energetikai miniszter mellett. A lényegi döntéseket tehát az új kormány hozza meg, addig a vitának várhatóan nem lesz komoly következménye.

A fenti pontok közül a márciusi gázárvitában az árak kiszámíthatósága bizonyosan sérült, mégpedig elsősorban azért, mert a kormány a szolgáltatók áremelési javaslatainak benyújtása előtti napon változtatott az árképzési képleten. Szanyi Tibor szerint azonban ez is Matos kijelentésére vezethető vissza, a megváltoztatott képlet ugyanis kényszer eredménye, "a kormány rohant a MEH-elnök után". A politikus érvelése szerint tehát a MEH hibája miatt emelkedhetett ennyire a gázár, amit a kormány a képlet átírásával tudott némileg mérsékelni.

A kormány március 15-i rendeletében módosított az egyik részképlet kiszámítási módján, amely a gáz tárolásának költségeivel függött össze - a cél az volt, hogy ne a válság miatt megugró kamatszinten számoljanak a szolgáltatók, inkább az alacsonyabb, pár hónapos kamatszintet vegyék figyelembe.

Semmi nem bizonyítja azonban, hogy Matos ártippelése miatt kellett a képlethez nyúlni - hisz ha a "képlet a tényleges költségelemeket tartalmazza", akkor a MEH-elnök bemondása nélkül is a 16-17 százalékos érték adódott volna.

3. Nem reálisak a költségek és a dollárárfolyam

A megengedhető áremelés megállapítása során több tényezőt vesznek figyelembe (a jogszabályt itt érheti el), a legfontosabb áralakító tényező az importált kőolajtermékek ára, amelyet azonban többek között a dollár-forint árfolyam beszámítása bonyolít. Az árfolyamtényezőre azért van szükség, mert a gázt dollárért veszik a szolgáltatók, de a lakosság forintban fizet érte.

Podolák György szerint eredetileg 205 forintos, végül 201 forintos dollárkurzussal számoltak a gázárképletben, ami nem felel meg a realitásnak, hisz a dollár 194-196 forint között mozgott azokban a napokban. Az amerikai deviza árfolyamváltozása megdrágította a beszerzést, de ennek hatásait Podolák szerint szét lehetne teríteni, a hivatalnak megvan erre a mozgástere a dollár kiszámításának időpontját jól kiválasztva.

A MEH-nek azonban nem az azonnali árfolyammal kell kalkulálnia, hanem egy több hónap súlyozott átlaga alapján számított kurzussal, a viszonylag magasan beszámított árfolyam ebből adódott. "Az energiahivatal a törvényt betű szerint tartja be, de annak van szelleme is. Az időzítéssel például játszhatnának úgy a folyamat elhúzásával, hogy az árak a legalacsonyabbak legyenek" - mondta Podolák. A szocialisták felvetéseire nem reagált a MEH, de az bizonyos, hogy lett volna olyan árfolyamszámítási mód, amelyből alacsonyabb gázár adódott volna - kérdéses azonban, hogy ha a MEH a "törvény szellemét" követi, akkor nem sérülne az amúgy a szocialista politikusok által is elvárt kiszámíthatóság.

4. Nem a teljes gázmennyiség számított

Podolák György szerint a gázszolgáltatók nem korrekten járnak el akkor, amikor gázbeszerzésük körülbelül 80 százalékát kitevő hosszú távú szerződésekkel vásárolt, drágább gáz árát hárítják át a lakosságra, míg a maradék 20 százaléknyi, szabadpiacon forgó, olcsóbb gázt nem veszik figyelembe. Ha a teljes mennyiség szolgálna a gáz beszerzési költségeinek alapjául, akkor az a politikus szerint máris 3-5 százalékkal olcsóbb lakossági gázt hozna.

Amennyiben az adott időszakban olcsóbban lehetett a szabadpiacon gázt venni, mint ami a hosszú távú beszállítói szerződésekbúl adódott, akkor valóban le lehetne vinni így a gáz árát, kétséges azonban, hogy ez a "keverési technika" hosszabb távon miképp hatna a gázárakra.

Kutas István szerint elvileg lehetséges a kétfajta beszerzési hely összemosása, de a gyakorlatban ez két okból kifolyólag sem egyszerű. Egyrészt azért, mert Magyarországon nincs gázpiac: a hazai szolgáltatók az ausztriai, baumgarteni csöveket használják, ahonnan viszont tartósan alacsony árak mellett sem lehetne ellátni a magyar lakosságot, mert kevés az ott értékesített gáz, és annak a nagy része is le van kötve, illetve az onnan érkező gázvezeték túl kicsi a magyar piachoz.

A szabadpiaci gáz beszámításával szembeni másik érv Kutas szerint az, hogy a piacon vett gáz "vagy van, vagy nincs, és vagy olcsó, vagy drága" - amiből az következik, hogy hosszabb távon nem bizos, hogy jól lehetne járni a Podolák-féle felvetéssel. Ha bele is kevernék a piaci gázt a szerződésesbe, akkor is könnyen előfordulhatna, hogy ez nem mérsékli, hanem növeli az árakat.

5. Eltúlzottak a céges veszteségek

A 2005 és 2009 közötti időszakban alkalmazott importkorrekciós tényező ugyan alacsonyan tartotta az árakat, de több mint 10 milliárd forintos veszteséget okozott a gázszolgáltatóknak. A cégek által az elmúlt években elszenvedett veszteségek Szanyi szerint már tavaly októberben kifutottak, azaz amögé nem lehet már bújni, hogy a szabályozás miatti bukásokat most kompenzálnák.

Podolák György szerint még ennél is nagyobbra, 12 milliárd forintra lehet becsülni a szolgáltatók veszteségeit, de ez csak az egyetemes szolgáltatásra vonatkozik, tehát a lakossági és a közepes fogyasztókra (iskolák, intézmények). A nagyfogyasztók piacán elért eredmények ugyanis összességében nyereségessé teszik a cégeket. "Nagy valószínűséggel számviteli ügyködésekkel osztják szét így a veszteséget" - vélte a politikus.

A szocialista érvelés arra utal, hogy az április gázáemelés többek között azért sikerült olyan nagyra, mert a szolgáltatók a ténylegesnél és az elszámolhatónál nagyobb veszteségeket mutattak ki a könyveikben. A számviteli ügyeskedések meglehetősen nehezen megfogható kategóriáján túl a gázszolgáltatók azonban nem élnek a veszteségre való hivatkozással - egyszerűen azért, mert nem is tehetik ezt meg, hisz ilyen tétel nem szerepel a maximális áremelést meghatárizó képletben. "Az egyetemes szolgáltatási üzletág valóban veszteséges, de erre a hivatal felé nem lehet hivatkozni, hiszen a szabályozás egyértelmű, mindenki tudhatja, mit vesz figyelembe a MEH és mit nem" - mondta Kutas István az E.ON részéről.